Eroica: (10-31-2007 @ 07:26 pm)

Abszurd. Titkos bánat. Nahát! Hiába, a vers beszél, az olvasó .. talan, telen. Ölellek: Erika

blue: (10-31-2007 @ 11:50 pm)

Semmi sem reménytelen vagy tévedek?

tokio170: (11-01-2007 @ 01:06 am)

Gyakran akad a lemez, ma - a jelenben. Gyenge a kapocs fűz a jövőhöz, mely elnéz mellettem mint a szeretett porcelánbaba. Tehát ...telen, reménytelen. Bennem így vetítődött le a film. Nosztalgikusan, visszanézve a romantikus gyermekkorba. Hmmm... 102/B - nagy hipnotizőr? "Újfent" egy kis csoda a vitrinben. Grat., hali, pacsi!

gomolya: (11-01-2007 @ 02:35 pm)

Olvasom a versed: a monitor üvegén át bámulom meredten. Sóhajom nem von rá ködöt. Majd magam mögé tekintek, ott a vitrin, benne porcelánbabák állnak, ülnek, de szólamuk nincsen: "lemeztelenítettek" szegények... Mégis hallom, amint a szófoszlány él, lüktet a légben. Félelmetesen eltaláltad a szót, a sorokat. Elképesztő, hogy mennyire. Gratulálok.

lena1: (11-01-2007 @ 04:26 pm)

Nagyon tetszett, ez a telen, reménytelen versed, kedves Béla. Puszi.Lena

Angeli: (11-01-2007 @ 05:09 pm)

Nem jut eszembe más, csak hogy gyönyörű.

soman: (11-01-2007 @ 05:10 am)

Eszembe jutott egy régi Cseh Tamás dal. Elmélázó, gúvadt szemekkel olvastam, most próbálok magamhoz térni. Köszi a kilengésért!

zsuka49: (11-01-2007 @ 07:29 am)

Van egy mondás: "Nincs lehetetlen, csak tehetetlen!" Érdekes vers: Zsuzsi

Audrey: (11-01-2007 @ 07:49 pm)

Ez vers úgy zseniális, ahogy van!!! Dobogós helyezés!

AngyaliAndi: (11-01-2007 @ 08:10 pm)

Olyan jó érzés olvasni... csak látni a betűket... mert más mozi megy mögötte... elvarázsoltál. Puszillak!

maridecember: (11-02-2007 @ 10:00 am)

Én is azt mondom, hogy varázslat! Engem elvarázsolt. árom hónapja, amióta írok, és töményebben olvasok, sokat változtam. Néha felmerül bennem a gondolat, hogy normális dolog ha egy-egy sejtelem ennyire befolyásol. És ilyenkor félek is. Engem eddig sem értettek, és úgy érzem ezután még kevésbé értenek, mert egy olyan világban kóvájgok, min most is, a művedet olvasva, amely sokak számára nem létezik. Én pedig úgy fürdök, lubickolok benne, mintha mindig is ez lett volna e természetese közegem. Néha félek egy kicsit. Annyi szeretet van bennem, hogy szinte fáj.

102: (11-02-2007 @ 12:54 pm)

köszönöm Kedveseim! annyi, de annyi szépet írtatok ide. s érzem, érzem nagyon... most csak kicsit, de jövök majd még! nagyon-nagyon köszönöm! B.