:
Majd, ha eljön végre az ünnep napja,
Ha ajándékát a Sors nekünk adja,
Na akkor, de csak akkor,
Kicsit megállok majd, hogy
Egy pillanatra, mozdulatlan
Annak a percnek illatát beszívjam,
Hogy magaménak tudjam,
Az Idöt, a Könyörtelent,
Hogy megfejtsem végre a Jelet,
Hogy végre magamban legyek -
Veled.
(39 szó a szövegben) (772 olvasás)
khama: (05-12-2005 @ 04:32 pm)
Valóban különleges ajándék. Amikor magadban lehetsz - vele, és akkor teljesen magadénak tudhatod az időt. Tetszik ahogy írsz. :)
csingi: (05-12-2005 @ 11:05 am)
Kellenek ezek a percek. Nagyon. ... és jó a vers is. :)
Netelka: (05-12-2005 @ 11:09 am)
Remek vers, BB!
Fata_Morgana: (05-12-2005 @ 11:52 am)
"Figyelni – míg a forma feloldódik, s csak az érzés áramlik egyik emberből a másikba, szabadon. Hányan képesek erre? Lelassulni, elfolyni, nem lenni." Ez a pár mondat jutott az eszembe. :)
