Tudom jól, mert erröl versek s mesék szólnak.

Szeretném, ha tudnék olyan gyorsan futni,

Hogy távoli mezökre is el tudjak majd jutni.

Ahol a fü zenél, közte madár táncol,

S partjain a Tenger elvisz e Világtól.

Az ám! A Tenger dörgö kacajával.

Elringat majd este édes illatával.

Aztán jó nagy csend lett, úgy két-három percig.

Óz meg az Öz szemük' egymásra meresztik.

Azt mondod Varázsló? Sajnos tévedsz, kis Öz.

Legenda az csak! Egy vándorló finn dizöz

Terjesztette rólam jártában-keltében,

Tölgyfák odújában, ivóknak kertjében.

Szemfényvesztö volnék, csak egy kóbor csaló,

De a szemed fénye oly' fényekböl való,

Ami tényleg elvarázsol, elrepít a mából,

El a tegnapoktól, a Világ zajától.

Add hát a karodat! Ideje, hogy menjünk,

Mert az utat lassan, gyalog kell megtennünk.