:
Csak Érte jöttem - láttátok.
Végül Nélküle megyek el.
Játéknak nem hívnám a kínt,
A küzdelmet az édes képekkel.
A létet egy másik idöben,
A csend hangtalan sikolyát,
Az örök némafilmet, ahogy
Áramlik mindenen át.
És nem ér véget soha,
Az ár belülröl lep el.
Csak Érte jöttem - láttátok.
Végül Nélküle megyek el.
(44 szó a szövegben) (768 olvasás)
Fata_Morgana: (03-17-2006 @ 01:06 pm)
Én nem tudok, nem akarok emlékekből élni.., egyszer minden elmúlik.
Audrey: (12-16-2005 @ 02:46 pm)
Tettekkel kell bizonyítani, nem szavakkal...
Bocsáss meg.
Bogika: (12-16-2005 @ 02:46 pm)
Jól megírt vers. Örülök, hogy ismét láttam a műved itt.
khama: (12-16-2005 @ 04:07 pm)
Tudod. Néha dönteni kell. Nehéz. De van ami örök, és a tiéd marad. Néhány pillanat emléke...
BB: (12-16-2005 @ 04:44 pm)
Audrey Kedves! Már csak a helyzettel való személyes érintettséged okán is úgy gondolnám, Neked kell leginkább tudni, hogy mindez közel sem ilyen egyszerü és fekete-fehér. Ha pedig így van, úgy végképp nem értem, mi helye fentebb egy ennyire semmitmondó, közhelyes mondatnak... Ez az Életem, nem(csak) egy vers. Ölellek, B.
LunaPiena: (12-16-2005 @ 11:16 am)
Csak Érte jöttél - láttam....
Móka: (12-16-2005 @ 12:02 pm)
Csodálatosan megfogalmaztad azt a leírhatatlan fájdalmat....
szemilla: (12-16-2005 @ 12:14 pm)
na, most be akarsz csapni, de engem nem lehet... hisz ott van veled, és te is ott vagy vele... van, ami akkor is van, mikor már nincs.. és a lényeg szemmel láthatatlan...
blue: (12-16-2005 @ 12:59 pm)
Szép.
