:
Hangulatok
1.Reggel
Most ébredtem. Csöndes reggel.
Bennem félbetört dalok,
Álmaim még itt szikráznak
S nem tudom bús, vagy boldog vagyok.
Ha mosolygok, úgy fáj, mintha sírnék,
S ha sírok, szemem boldogan ragyog
Rám ül a plafon, fölötte a kék ég,
Már nem érzem, hogy szabad vagyok.
Bár tudnám mi lelt…
*
2. Délután
Szétfolyt a napnak aranya.
Én megint padlón vagyok.
S egy kis ecsettel gyűjtögetem
A sárga sugarakat.
*
3. Éjszaka
Fénnyel, s zenével űzöm el az álmot
Pedig fáradt vagyok. Ilyet ki látott?
Félek elaludni. Nem akarok holnap
Újra így ébredni, s ennek a pokolnak
Közönyös, fásult bugyrában üldögélni
Még egy hosszú napot.
Akkor inkább majd…
valahol megfagyok.
2004.09.29
(85 szó a szövegben) (732 olvasás)
LunaPiena: (09-30-2004 @ 07:27 am)
Nálad a Hangulatok című versben a napszakok váltakoznak, nálam az évszakok... csak a lelkiállapotunk hullámzik...
ukume: (09-30-2004 @ 07:45 am)
Húúúú, Kabbóca, ez nagyon jó! A Reggel is, a Délután is, meg az Este is! (de nekem a Reggel különösen tetszik!!!)
Lev: (09-30-2004 @ 09:03 am)
Jégbe rejtett üzenet: olvaszd fel a szívedet; lesz ki benne napra lel, és fényárral felel!
