:
Puha sírokat
Öntöz sűrű könnyel a
Vénülő idő
Vénülő idő:
Mint a csont roppannak az
Időtlen percek
Időtlen percek
Éj közepén hajnal jő
S öregszik szíved
Öregszik szíved
És élted végül lassú
Kivirágzó csend
*
Kivirágzó csend
Benned izzik, táncol már
A néma tavasz
A néma tavasz
Most madarak nélkül jött
Csak lelkünkben járt
Csak lelkünkben járt
De kihajtott szívünkben
Az új reménység
Az új reménység
Mi boldogít majd, s ne bánd
Hogy csak egy magnyi.
*
Hogy csak egy magnyi
Volt szívedben szerelmünk
Nem bánom én már
Nem bánom én már
Akárkit szerethetsz, csak
Légy boldog újra
Légy boldog újra
Ne emlékezz a múltra
Már bealkonyult
Már bealkonyult
Mert időtlen szívünkben
Elkorhadt a múlt
*
Elkorhadt a múlt
Apró faforgácsokká
Hullunk szét mi is
Hullunk szét mi is
S súlytalan röppennek el
Ős emlékeink
Ős emlékeink
Anyánk méhe, s a kedves
Ölelő karja
Ölelő karja
S épp csak arra emlékszel
Ez is, az is jó
*
Ez is, az is jó
Veled elveszni, benned
Újjászületni
Újjászületni
Gyermekként csodálkozni
Rá a világra
Rá a világra,
Ahol ezer új csoda
Vár terád és rám
Vár terád, és rám
Hogy ide születtünk, ládd
Nem volt véletlen
*
Haiku verseny
(132 szó a szövegben) (694 olvasás)
ukume: (09-04-2004 @ 07:30 pm)
Én nem vagyok valami nagy haiku szakértő, de szerintem ez jó, jó, jó:))))))
Timi85: (09-05-2004 @ 06:57 pm)
Nagyon szép. Mint egy árkádos híd, olyan.
lev: (10-28-2004 @ 05:42 pm)
igen... tökéletes... :)
