:
álmok égnek bennem
fényes lobogással,
fáj a szívem. mégsem
cserélnék most mással
csillagok intenek
csendes ragyogással
szívek érintenek
síró zokogással
letörlöm könnyeim
hiába peregnek
tovább száguldanak
ezüstszárnyú percek
álmos felhők fölött
fényes suhanással
elringat majd a hold
féltő susosgással
elfúló dallamok
keringőzni hívnak,
elmúló napjaim
remélni tanítnak
álmodok hát mégis
míg ringat a dallam
s ringatózom csöndben
hajnalfényű napban
(36 szó a szövegben) (694 olvasás)
veva: (01-04-2005 @ 10:09 pm)
Hmmm! De jóleső ez a hangulat! Kicsit szomorkás, mégis vigasztaló! :)
LunaPiena: (01-05-2005 @ 06:47 am)
Szép az átmenet az éjszakából a nappalba... hajnali ringatózás, Radnótit idézi bennem, igaz nála "két karomban"
Norvi: (01-05-2005 @ 08:41 am)
Szép, gördülékeny, magával ragadó hangulatú vers.
ukume: (01-05-2005 @ 10:10 pm)
Ez nagyon jó lett! És a ritmusa is idézi a másik ringatót:) ("Holott náddal ringat, holott suhogással"...) Gratulálok!
Lev: (01-06-2005 @ 09:24 am)
csatlakozom Lunához, hozzátéve, hogy különösen tetszett, hogy az elején maga a vers is úgy pergett, mint a könnyek... sa végén pedig úgy ringott nyugodtan, mint az a csónak... szóval: szuper! köszi! Lev:)
