:
Lelkemre hulló virágpermet,
Szívemet nyomja a szerelmed.
Millió darabra tört a nap
Suhogó akácfák alatt
Fekszem, álmaim alszanak.
Fejemre levelek hullanak.
Szeret, nem szeret mondanád
S ládd, hajamból lesz koronád
Vállunk összeér csöndesen,
Ó édes érzés, gyötrelem.
Két kezünk egymásra talál
Ajkam remegő szádra vár
S mikor szemedben elveszek
Meglátom bennük a gyermeket.
Két tiszta gyermek, bűntelen
Öleljük egymást szüntelen
S nem félünk attól, hogy meghalunk
Hisz egymás karjában vagyunk.
2004.VII.10
(54 szó a szövegben) (688 olvasás)
csingi: (07-12-2004 @ 04:13 pm)
Gyönyörű ritmusú lírai vers. Nagyon szép.
Próbáld a sorokat újra szerkeszteni.
káma: (07-12-2004 @ 04:29 pm)
Tényleg gyönyörű.
És tördelve még szebb lenne.
Móka: (07-12-2004 @ 10:44 pm)
Kaboca,gratulálok.
Nagyon jó lett.
zsoló: (07-13-2004 @ 03:40 pm)
Szépen, egyenletesen lüktető 8 (9) szótagszámú vers! Pótlányomtól elvárható remekmű....grat!
kabboca: (07-20-2004 @ 02:10 am)
Mindenkinek köszönöm.
És a tördelésről persze elfeledkeztem... :)
De azóta orvosoltam.
lev: (10-28-2004 @ 05:28 pm)
szép... kép... es... lap... :)
