Cím: Keresem
Szerző: kabboca - Bakacsi Gabriella
(07-25-2004 @ 10:55 am)
:
Boldog könnyeket sírok,
S könnyeket fojtogat
torkomban műkacaj
Megbolondulok, érzem
S mégis bölcsnek tart,
aki akar
Ó ha tudnám titkaim,
Nem rejteném őket
többé el sehova
Hiába kínálkozna
A szél, s csillagos
szép éjszaka
Az idő szétfolyik most
Színeket játszom, és
elnyel a fekete
Bennem virágok nőnek
Miket szeszélyből
taposok el
S hiába keresem már
Azt ki voltam tegnap
elveszek ha új nap
Kel, és közelebb jön egy
Perccel holnapom,
de nem akarom
Csendesen sírva várom,
S keresem azt, aki
én vagyok és ki lesz
Életre szólón, vagy egy
Napig barátom,
ó hogy bánom,
Elmúlt boldogságom, hogy
Igaznak hittem én
s élt bennem a remény
Merre menjek most, utam
Hogy megtaláljam,
s Szerethessek,
A bennem lévő űrbe
Hogy bele ne essek?
Miért vesztettem el
Azt a lányt, ki voltam még
Nem is olyan rég?
Nem tudom. Miért?
(111 szó a szövegben) (689 olvasás) 
ukume: (07-25-2004 @ 12:50 pm) Ritkán írsz, de akkor mindig olyan jó olvasni téged. Nem is olyan rég, azt mondta nekem valaki: "borulj ki, menj a Dunának, de aztán állj meg a parton, és gyere vissza." Ettől okosabbat, én sem tudok:))
lev: (10-28-2004 @ 05:31 pm) minden, amit elveszítünk, az olyan, amire biztosan - legalább is most - nincs is szükségünki... de helyette jobb mit találunk... legalább is velem mindig így történt... bár csak utólag vettem észre... többnyire
|
