:
Áll a fiú, s a szemében villám fényröge lobban,
Szívében nagy a tűz, ég-zengése dörög.
Áll a leány, szép vad, suta angyal. Mámoros éjben
Szíve helyén tör a vér ős-buja táncra elő...
Táncol az ős-zivatarral, arccal az égre kiáltván,
S ujjai közt az idő pókfonala tova száll.
Áll a fiú, szive hallgat, megtört, nincs lobogás.
Áll mellette a lány, arcán könnye pereg.
*
Tűzzel játszik a gyermek, anyja hiába is óvja,
Tűzzé lett szerelem éget, élni tanít.
2004.12.14
(67 szó a szövegben) (713 olvasás)
ukume: (12-21-2004 @ 02:26 pm)
A negyediket nem értem hogy került ide.. különben meg csak ámulok, meg bámulok... zseniális!
Audrey: (12-21-2004 @ 09:54 pm)
Ez több mint jó, ez nagyszerű, Kabboca!
Pedig a disztichon nem is egyszerű!!! :-)))
