[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 197
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 197


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Vonatmese
Szerző: kabboca - Bakacsi Gabriella
(02-17-2005 @ 07:47 pm)

:
A két nő lezöttyent az ülésre. A fiatalabb, szőke, nézett ki az ablakon. Mögöttük belépett még három férfi. Elsőre öregembereknek néztek ki, főleg roskadt tartásuk, erőtlen tekintetük, borostás arcuk miatt. De ha jobban megnézte őket az ember, rájöhetett, hogy munkaruhás fáradt testükbe pár életerős ötven körüli férfi van bezárva. De jó mélyre... Egyikük félénken leereszkedett a karfára a nőkkel szemben, és vigyázón figyelte őket. Csak ők beszéltek.
- Mikor érünk már oda?
- Aj ne sürgesd, minél később, annál később tudod meg.
- Jól van.
Odakint suhan a táj. Már ha az egymás mellett sorjázó panelok, nyamvadt városi fák, és türelmetlenül tülkölő autók hada tájnak mondható.
A szőke nő - csinos lehetett valamikor - csillogó szemmel néz kifelé. Mintha ott se lenne. Nem lehet tudni, a következő pillanatban sírni, vagy nevetni kezd-e. Hirtelen viszatér a vonatra, szembogara pattogva rezdül tárgyról tárgyra. aztán feketeség jön, az alagút, a villanyégő keservesen küszködik a sötétség elűzésével, de a vagont legalább háromnegyed-homály uralja.
- No - szólal meg vidáman a szőke - vissza is válthatjuk a jegyeket.
- De hiszen ninccs kezelve - mondja az egyik álló férfi.
- Éppen azért. - Elnyom egy fensőbbséges mosolyt.
- Ehetnénk valamit - szólal meg a másik nő - Addig.
- Én elmegyek, és visszaváltom a jegyeket, és abból megvan a visszafele. Fene fog annyi pénzt kidobni. - a szőke.
- Nem csak ott lehet, ahol vetted? - az egyik férfi.
- Fene tudja. Majd megkérdezem... Te, ne vegyünk egy pezsgőt? Búcsúzóul...
- Jó, vegyünk. - a másik nő is felderül.
- Jó, csak szálljunk már le...
- Aj, hova sietsz? Minél később...
A férfi feláll a karfáról, ki tudja miért, leporolja a ruháját, és bennfentes mosollyal szól oda a másik kettőnek:
- Ezek a lányok... Mindig esznek, meg isznak... De hát búcsúzóul...
Előreengedik a két nőt, akik kabátjuiat elöl összemarkolva csendesen beszélgetve indulnak kifelé. A három férfi csendben követi őket. *** 2005.02.?



(296 szó a szövegben)    (704 olvasás)   Nyomtatható változat


veva: (02-17-2005 @ 08:10 pm)
Te kis kukkoló ;) - folytatódik? :)))

  

[ Vissza: kabboca - Bakacsi Gabriella | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.34 Seconds