:
Sötét álmaimban
ha a világ ellök
mint dühös pióca
a szíveden csüngök.
Sodródom az árral
hegynek fel-le görget,
sodródom véreddel:
csak halálod öl meg.
Élek, és éltetlek
száz halálon által,
szíved ritmusára
táncolok a mával;
jövővel és múlttal
egy percbe sűrítve
te, s én pörgünk benne
egymásba repülve.
Eltörnek a szárnyak
eltörnek az álmok
de szívemben őrzöm
volt-nincs valóságod...
2005.02.24
(40 szó a szövegben) (690 olvasás)
Lev: (02-28-2005 @ 10:13 pm)
húúúúú... ez aztán jól sikerült.... csak ne fájna neked ennyire!!!
veva: (02-28-2005 @ 10:55 pm)
A vers nagyon jó! ------- A fájdalomról meg csak annyit, hogy ami jó volt egykor, csak az tud fájni, ha már nincs! :(
LunaPiena: (03-01-2005 @ 07:13 am)
Dühös pióca? Micsoda kép! Lendületes, sodró vers. Tetszik.
Anonyma: (03-01-2005 @ 10:23 am)
Nekem is tetszik! :)
csillamocsai: (03-01-2005 @ 10:52 pm)
Jólsikerült.
Szeretettel:Csilla
