Cím: Halk sirató
Szerző: kabboca - Bakacsi Gabriella
(04-05-2005 @ 12:09 am)
:
Halk sirató
Sírok az ágak zúgásával,
felhők harmatával könnyezek.
Miért, miért? Ó, istenek!
Siratom, a hosszú, halott telet,
siratom a mindjárt haló tavaszt,
az elmúlt, elszállt hónapokat,
a sok elsírt keserű panaszt.
A felszálló szent embert,
angyal szárnya nélkül
furcsa lesz itt lent.
Szívem megáll, szemem kékül,
csak a zokogásom éled bennem szüntelen.
Siratom, a bennem volt gyermeket,
siratom, az alkotó szellemet, ki fél
egyik napról a másik percre él,
s siratom azt, hogy mindig elmegyek.
Álmokat siratok, s sok eldobott vágyat
Üresen tátongó, kirstályhideg ágyat,
S szívemet, mi úgy remeg
tenyeredben, mint reszketeg
apró kismadár,
ki csak riadtan áll.
Ó, könnyeim, hulljatok,
Mindent felolvasszatok,
Ébredjen az átokverte álom,
szálljon el a múlt, a jövőből szött szálon
himbáljuk tovább sorsunk fonalát,
s a szemünkben szikrázó ösvényhez kell
az a pár csepp könny, amit ejtünk itt e földön,
hogy csillagokká váljon, s vezessen
ha majd egyszer eltévedtél a sötétben.
Sírj csak, ha épp annak van sora,
de soha ne feledd!
Szeress, szeress....
(134 szó a szövegben) (718 olvasás) 
ukume: (04-05-2005 @ 03:35 pm) azért az utolsó három sorért... na, igen... azért kellett megírni az előzőeket! remekeltél ismét!
LunaPiena: (04-05-2005 @ 07:44 am) A tavaszt ne sirasd, mert jön a nyár, vagy ha mégis sírsz, a forró napsugarak felszárítják a könnyeid. (Furcsa ez - egy hete írtam egy blogot a nők könnyeiről. Ajánlom neked is.)
nevir: (04-05-2005 @ 08:30 pm) Egyre jobban szeretem az írásaidat olvasni. Bár ez kicsit szomorú, de gyönyörű!
Fata_Morgana: (04-05-2005 @ 11:02 am) Alig merek megszólalni.., olyan, mintha nem is várnál választ, csak "kérnéd", hogy hallgassák meg a panaszod... A bánat tiszteletet szül, legalábbis bennem, de ez a vers amúgy is nagyszerű, nem tehetem meg,hogy ezt ne közöljem... ("s sok eldobott vágyat" itt az s betű helyett nem lenne jobb az és?, csak mert úgy könnyebb kiejteni, vagy olvasni... :))
_zizike_: (04-06-2005 @ 01:14 am) :)Ha kisírtad magad, szárnyalj inkább a tavaszi szellők szárnyán, vagy nézd, ahogy a kismadár bontogatja szárnyát... :)) Szeretem olvasni a verseidet!
Lev: (04-06-2005 @ 08:35 pm) te már tudod... hát csak szeress... hisz szeretni mindig érdemes... :)))
|
