A nyomozókkal folytatott kellemesebb beszélgetést követően bejártam a várost. Ahol csak tudtam kérdezősködtem, napilapokban kerestem a pontos helyszíneket, új fejleményeket. Minden hiábavalónak bizonyult. Itt már különösen diszkréten kezelték az ügyet. Abban sem lehettem lassacskán biztos, hogy egyáltalán minden napvilágot lát-e.
Úgy kilenc körül értem vissza a motelbe. Vendég már alig alig volt, Elizabeth is csak a megüresedett asztalokat törölgette.
- Á, aki mindig utoljára érkezik. – viccelődött. – Néha azon gondolkodom, vajon mikor hozzák a halálhíredet.
- Nagyon kedves a humorod Elizabeth...
- Ugyan, ne vedd komolyan. Te magad mondtad, hogy mostanság veszélyes dolgok történnek veled.
- És ez téged cseppet sem aggaszt?  - kérdeztem – Vagy van esetleg valaki, aki megvéd?
- Úgy érted van-e pasim? – így értettem – Tudod, az igazság az, hogy eddig az összes seggfejet kifogtam magam köré, akik csak kihasználtak. Így egy időre elegem lett a férfiakból. És neked, van valakid otthon? – ez megrendítő kérdés volt, látta is rajtam a hirtelen sápadtságot. – Ne haragudj, semmi közöm hozzá... – mentegetőzött.
- Nem, nincs semmi gond. Tudod,.....jelenleg nincsen senkim. – próbáltam kimászni saját gödrömből, de ekkor olyat tettem, amit már jó ideje nem. Reflexszerűen jött belőlem.
- Elizabeth...Szóval, azt szeretném kérdezni, hogy...Szóval ha ezen az egészen túl leszünk, volna kedved esetleg velem vacsorázni valamikor... – juj, de béna volt.
- Szóval randira hívsz? – majd angyali mosolyt húzott az arcára, és kedvesen nézett rám gyönyörű gesztenye barna szemeivel – Tudod, mivel nem teljesen biztos, hogy ezt túl fogod élni, szerintem addig vacsorázzunk, ameddig lehet. És ha túl leszünk az egészen, szeretném megismerni azt az oldaladat, amiről már beszéltem. – mosolygott ismét, de ekkor már én is.
- Akkor ezt sikerült megbeszélnünk. Nincs más hátra, kipihenem magam. Megígérem, hogy itt leszek a reggelinél pontosan. Jóéjszakát, Elizabeth! – majd lovagiasan kezet csókoltam. Fantasztikus érzés volt.
Már éppen rágyújtottam volna egy más fajta cigarettára, mikor kopogtattak az ajtómon. Nem voltam elragadtatva a dologtól, mára szerettem volna kicsit egyedül lenni, elmerülve gondolataimba. Egy időre ezt mellőznöm kellett:
- Nyitva! – invitáltam az ismeretlent. Henry volt az, de ezúttal nem nem volt vele a társa.
- Nem zavarom? – udvariaskodott.
- Nem, foglaljon csak helyet. Megkínálhatom egy kávéval?
- Köszönöm, ilyenkor este már nem kávézom.
- Minek köszönhetem a látogatását? – tértem a lényegre. – Pláne így, hogy egyedül van...
- Luc visszament Rotterdamba, ott van egy ügye. Ha minden sikerül, holnap vagy holnapután visszajön. Addig én tartom itt a frontot...persze magával együtt. – gúnyolódott.
- Ugyan már, hát semminek nem tud örülni Henry? – mosolyogtam.
- Mégis minek kéne örülnöm? Gyilkosság gyilkosság után, a családom otthon vár...nem jó ez így... – elégedetlenkedett.
- Bár nekem is lenne családom, aki hazavár...no de mindegy. Mit tehetek önért?
- Tegnap éjjel újabb gyilkosság történt innen mindössze öt kilóméterre. – ez új volt nekem. – Az újságok azonban nem írták meg, de nem is ez a lényeg.
- A fenébe is...Mi a lényeg? – türelmetlenkedtem.
- Az áldozat mellett találtunk egy fogat. Állati eredetű fogat. Már vizsgálják, de feltehetően farkasé a fog... – majd mély lélegzetet vett.
- Nagyon hiteles a rohadék...
- Olyannyira, hogy a fog a gyökerével együtt hevert a holttest mellett...már ami megmaradt belőle. Nem találja ezt egy kicsit furcsának?
- Farkasemberrel lenne dolgunk? – tettem a hülyét.
- Nem tudom. A Tarker Mills-ben történtek is elég érdekesnek tűnnek. Tudom, hogy van valami összefüggés, csak nem jöttem még rá, hogy mi az. Jöjjön velem el a helyszínre, nincsen messze innen. – kért meg.
- Most, azonnal?
- Nem, az kizárt. Majd ha Luc visszaér. Gondoltam, szólok...
- Rendben van, köszönöm.
- Nos, akkor én mennék is. Ideje pihenni. Jóéjt, Dyk! – A Mr. lemaradt, de nem várhattam el, hogy a végletekig udvarias legyen.
- Jó éjt!
Váratlan vendégem távozása után végre elszívtam a már házilag legyártott  cigarettámat.
Nem örültem neki, hogy szép lassacskán kezdtem a rabjává válni a dolognak. Talán ez is az oka annak, hogy a napokban elég sokat köhögök. Ezután ülő helyzetben álomba merültem...

(folyt.köv.)