De mégis tűrjük, szótlanul,
csendesen hagyjuk
Hogy elbánjon velünk,
s könny mossa az arcunk

Fura ez a sereg,
melyet a lélek tükre produkál,
mit az élet szemel ki,
céloz, lő, s eltalál

Mindig másképp mutatkozik,
milió fajta lehet.
Millió az érzés,
mely harcba küldi a sereget

Lehet ez a boldogság,
egy csöpp kis élet kezdete
A védelmező anyai ölelés,
a Föld legnagyobb fegyvere

Okozhatja szerelem,
az oltár előtt állva
Minden bajt elfeledve,
heves csókot váltva

Ám jöhet vele fájdalom,
megannyi sötét felhő,
S végignézik szeretteink,
ahogy lassan lejár az idő

De nem tudunk mit tenni,
hiába tűrjük eleget,
Sosem fogom érteni,
ezt a könyörtelen sereget…