Miért sírok én?

Viharos éjjelen kémlelem az eget,
Helyemet nem lelem régóta már
Valahol valaki biztosan emleget,
Fuldoklom folyton: engem valami vár

Rég nem fáj semmi, hisz nem érzem!
Egyedül állok a világ tetején!
Testem minden részén apránként vérzem,
Tudom itt a vég, egy új élet elején!

Magamra hagytak nagyon régen
Kínzó emlékek börtönébe zártak
Cellám kulcsát rejtik a mélyben,
Ám a szellemek mégis rátaláltak…

Hát kelj már fel a sírodból!
Most még egyszer világosíts fel!
Adj egy darabot csodás múltadból,
Míg tanításod értelmet nem nyer!

Ijessz rám az éj leple alól,
Rázd le e nemes húst csontodról!
Rémálmomban a pokol némán dalol,
Kérlek! Adj nekem minden gondodból!

Még ma sem értem, miért van így?
Csak testem fiatal, lelkem vén!
Ezerszer mondtad: a világ irígy!
Akkor miért sírok mindig én?

Ujjaim hegyéről csepeg a fáradt vörösbor,
Az alkohol mámora nyomja szét elmém
A földre hullik cafatokban a sötét kor,
Hol azt hittem örök nyugalmam lelném.

Mi csillog a szemedben? Öröm ez, vagy bánat?
Miért állsz e gyilkos szikla peremén?
Rég nem vagy, de könnyeid közt mégis látlak
Ne sírj kérlek! Hiszen helyetted is sírok én!