A kis tehetségkutató gyerek nem kamuzott a terveit illetően, másnap már jelentkezett is a klubban a lemezért. Én ugyan nem találkozhattam vele, mert edzésen voltam.
Ám csakúgy, mint jóval korábban a foci esetében, itt is felgyorsultak az események.
A nevem hallatán valósággal versengeni kezdtek értem a lemezkiadók, míg a legkedvezőbbet kiválasztottam, és egy kikötésekkel teli szerződést kötöttünk.
Hamarosan tényleg lett egy klip, amit időm hiányában a meccseimből vágtak össze.
Ez a szám egy hónappal a Lóri gyerek megjelenése után került a zenecsatornákhoz, és stílusosan az „Ami van, nem elég” címet kapta. Egy héttel utána a listák dobogóin jártam, de legrosszabb esetben is a negyedik helyet foglaltam el a különböző rádiós, illetve tévés versengésekben. Mindezek után kicsinosítottuk a házilag legyártott anyagomat, majd egy szakértő segítségével gondosan kiválogattunk tizenkét dalt, ami felkerült a lemezre. Az album a „Játékszellem” címet kapta.

Egyre több helyre jutottam be a sok fellépéssel, és szinte minden héten szerepeltem valamilyen magazinban. Rengeteg pletyka is megjelent, de ezek is csak növelték népszerűségemet. Természetesen az Újpesti tábor minden tekintetben utált, de ez nem is volt meglepő. A lemezeladási mutatóim is egyre rohamosabban nőttek, mígnem lassan az aranylemez közelébe kerültek a számadatok. Ekkor döntöttek úgy az illetékesek, hogy nem ártana egy országos turnét szervezni, amit persze a bajnokság miatt nem tudtam volna folyamatosan vállalni, de megoldhatónak tűnt.
Egészen addig gondoltam akadálymentesnek a dolgot, amíg egy napon a klubvezetők behivattak az egyik edzés előtt egy órával korábban.
Ketten voltak a nagyfőnök irodájában, az edző, és maga a Fradi csúcsgóréja, Fülöp Zoltán. Zoli főnökről mindössze annyit kell tudni, hogy hatvan év körüli dúsgazdag férfi, akinek a Ferencváros az élete. Továbbá ő tegez mindenkit, de őt senki nem tegezheti le, még az edző, Petróczi sem. Az egyetlen ember volt a klubban, akitől jómagam is tartottam. Rendkívül szabad szájú, nem válogat a kifejezések között, és nem érdekli igazából, kivel is beszél. Ezúttal én is kaphattam a „kedves” megnyilvánulásaiból egy jó adaggal. Fogalmam sem volt, mégis mi a jó fene bajuk lehet velem, hiszen teszem a dolgom a pályán, jönnek az eredmények, vezetjük a bajnokságot magabiztosan az Újpest előtt. Ám ezúttal nem voltam valami nyugodt, s mint kiderült, minden okom megvolt rá.
Helyet foglaltam a főnökökkel szemben, és csöndesen vártam, hogy belekezdjenek. Petróczi edző kissé megilletődve ült a székben, Fülöp úr pedig pár percig csak fel alá mászkált a szobában. Mikor megunta, dühödten förmedt rám:

- Te barom, mégis mit művelsz? – ezúttal sem válogatott. A szar is vigyázba állt bennem.
- Mégis mit, Uram? – hangom halk volt, visszafogott. Védekező pozícióba húzódtam.
- Összegyűjtöttem az elmúlt hetekben a kurva magazinokat, amelyekben szerepelsz! De nem ám a sport rovatban! Hanem a bulis részeken! Egyedül a meccseken készült képeken nem lóg a cigi a szádból, és minden klubban más és más kurvával fényképeznek le! – csapott az asztalra. Nagy szarban voltam.
- De uram…
- Ne uramozz itt nekem! A cigaretta már sok dolgot elárult rólad! Az erőnléti edző nehezen érti, miért teljesítsz gyengébben mostanság. Én sem értettem, az elmúlt meccseken miért is kellett lecserélni kétszer, mert elfáradtál. Hát ezért, bassza meg! – dobott elém egy újságot, ahol valóban a kép alapján épp cigarettázom.
- Én…
- Nem fejeztem be! – intett csendre. Lehajtott fejjel némán hallgattam a továbbiakat. – Egyfolytában rólad cikkeznek, meg a fellépéseid utáni bulikról. Semmi szüksége a klubnak az efféle hírverésre! Pláne nem a bajnokság ezen szakaszában, amikor hamarosan meg kell vernünk az Újpestet, ha bajnokok akarunk lenni. Erre te leállsz eljátszani a botrányhőst! Nem érdekel, hogyan műveled a fellépéseidet. Egészen addig, amíg ez nem megy a játékod, vagy a klub hírnevének a rovására.
- Sajnálom. – szinte cincogtam.
- Most jól figyelj rám, Holland. A hét végén játszunk a volt csapatod ellen. Beállsz a második félidőre, és azt akarom látni, hogy megdöglesz a sikerért, még ha csak gálameccs is. Ez lesz az utolsó lehetőséged az Újpest elleni meccsig. Ha nem azt nyújtod, amit látni akarok, egy pillanat alatt a kispadra kerülsz függetlenül attól, hány gólt szereztél a szezonban. Ki leszel hagyva a szezon legnagyobb, és legfontosabb meccséből is. A döntés a tiéd. Megértetted?
- Igen. Megértettem, uram…
- János, te kívánsz valamit hozzátenni? – kérdezte edzőmet.
- Nos… - állt fel a székből edzőm – Amint láthatod, még egy ilyen szigorú klub sem gördít akadályt az elé, hogy ha ahhoz van kedved, és persze tehetséged, akkor zenélj is. De ha a kettőt együtt műveled, akkor mindenhol a maximumot kell nyújtanod. Ha ez a fociban nem megy, őszintén sajnálom, mert tehetséges játékos vagy, de mi megválunk tőled. Nem akarom, hogy arra kényszeríts, hogy döntés elé állítsalak. Felőlem művelheted a két dolgot egyszerre. De itt mindig a legjobbat kell kihoznod magadból. Ennyit szerettem volna még hozzáfűzni.
- Megértettem. – bólogattam.
- Akkor most indulj, és öltözz át. – utasított Fülöp.
Felálltam a székből, és fülem farkam behúzva indultam az ajtó felé.
- Apropó, Holland! – állított meg a nagyfőnök.
- Igen?
- Ezért a kisiklásért, ma a tartalékokkal edzel. – vigyorgott.
- Kurva jó… - suttogtam.
- Hogy mondtad?
- Értettem...

folyt.köv.