Ki vagy?

Ismerős az arcod, én láttalak már valahol.
Emlékekbe bújtál, de most itt állsz előttem.
Halovány kép mozdonya oly gyorsan zakatol,
S nézd, a poént most majdnem lelőttem…

Ki is vagy te valójában? Én keresem a választ.
Mindent tudok rólad, mégsem értek dolgokat.
Rettenetes erőd még nekem is nyújt támaszt,
Miért fáj mégis sokszor az a lehengerlő gondolat?

Te volnál az ősi tűz, mely ezer fokon ég?
A szenvedély lángja, mi nem alhat ki soha?
Te volnál a víz, s benned a könyörtelen jég,
Kinek minden perce mostoha?

Te volnál az örök nyár, mi szívünkben él,
Virágokkal díszített őszinte csodálat?
Vagy te volnál a világnak a kegyetlen tél,
Mit az emberek oly rettegve csodálnak?

Te volnál a pók, vagy az áldozat a hálóban?
Szerető szívedben mit keres egy kőszikla?
Áruld már el végre, ki vagy te valójában!
Míg bennem is lángot gyújt e veszélyes szikra…

Csodállak, csodállak.
Lehet még hó idén nyáron.
Csodállak, csodállak,
S míg valós éned megtalálom…
Csak csodállak…