Hideg van, nagyon fázom,
kezem jégcsap, hiába rázom
festenék, de egyre azt látom,
émelyítő színek gyűlnek palettámon.
Nyamvadt rózsaszín, sápadt zöld,
bugyikék,
pedig festeném a mediterránium összes
szép színét,
mohazöldet, vöröset, siennát, 
kezemben a nyár minden meleg színe,
s nekem mégis hullalila keveredik
ecsetem végire.
Hogy képzelik mégis?
Hogy merik megülni ecsetemet szőrén,
s mikor nem hagyhatom a vásznat pőrén
gyorsan szétkenődni rajta, folyni vastagon,
kombinészínű pacaként terjedni vásznamon?
Elég volt! Elég, én mondom!
Nem hagyom,
hogy babarózsaszín felhőcskét szorongató
bilikék angyalkák bóklásszanak
mint tejfehér szappanhabon,
többre érdemes, drága vásznamon!