Fullextra.hu

:

Amint a főnöke, Timi kihúzta a lábát Vera, a Trezor butik fiatal eladónője azonnal a mobiltelefonját kezdte nyomogatni. Felhívta a barátnőjét, hogy elmesélje neki a nap szenzációját:

- Nem fogod elhinni, hogy mi történt! Le fogsz hidalni kisanyám, ha elmondom. Szóval képzeld, Joet, tudod a Timinek azt a jó pasiját lecsukták. Mégpedig drogterjesztésért. És minden valószínűség szerint megáll a vád, mert mindenki rávallott. Ja, te azt se tudod! Na ezt figyeld! Livi, tudod, a Lídia húga szombaton éjjel, vagy vasárnap reggel…ezt nem tudja senki biztosan, de meghalt. Drogtúladagolásban. És elméletileg Joe szállította nekik az anyagot a buliba. Ja, és ami még nem semmi, az Anni Gábora fedezte fel, hogy halott…Na képzelheted! Mindenki teljesen kész van, Anni még csak nem is Gábortól értesült a dologról, hanem egy régi rendőr haverjától, mert Gábort a rendőrségen tartották, az előbb futott be, és mesélte el az egészet. Jó, mi? Gyere át este, és kidumáljuk.

Vera letette a telefonját és körbenézett a butikban.

- Ma se lesz sok tennivalóm – gondolta. – Timi nyilván egész nap a rendőrségen őrzi Joet.

Joe mindig is tetszett neki. Nagyon sajnálta, hogy lebukott, őt egyáltalán nem zavarta, hogy drogot árul. Valamiből élni kell, és ebből még mindig jobban lehetett, mint a kastázásból. Az meg sem fordult a fejében, hogy esetleg rendes munkával is lehet pénzt keresni, ezt a lehetőséget egy menő férfi esetében már régen kizárta a gondolataiból. Eszébe sem jutott, hogy ő, Virág Vera kellhet egy orvosnak, vagy ügyvédnek, egyrészt, mert nem volt még rá példa, hogy iszonyatosan kapálódzott volna utána hasonló típusú férfi, másrészt, mert szerinte az ilyen koponyák a maguk fajtáját szeretik, úgyse állnának szóba egy ilyen lánnyal, mint ő. Ez persze nem taszította mély depresszióba, mert ha belegondolt, el sem tudta képzelni, hogy miről beszélgethetne egy orvossal. Az operációkról? Vagy hogy Kati néninek bronchitise van? Kit érdekel? És az ügyvéd? Az se jobb. Azok a nevetséges tyúkperek, amik ebben a városban lehetnek semmi izgalmat nem jelentettek Vera számára. Kivéve talán a mai esetet, de hát azt lehet, hogy nem is itteniek tárgyalják, egy ilyen ügyhöz elképzelhető, hogy a megyére kell menni. Úgyhogy a helyi ügyvédek munkája dögunalom lehet. De például a seftes fiúk élete tiszta izgalom, kész krimi, ráadásul annyi pénzük van, hogy nem győzik költeni. Itt van Timi is. Mindent Joe vett neki, még a melleit is - pedig nem is volt neki olyan kicsi - nem beszélve a butikról, ami a legjobban menő kis üzlet volt a városban. Örült is Vera, hogy ott dolgozhatott, szívesen végezte a munkáját, hiszen ez volt az a terep, ahol mindenki megfordult, aki számított. Elsősorban természetesen a nők, de ugye ők a fontosak, ha Vera érdeklődési körére gondolunk, ami nem más volt, mint a pletyka, a társasági élet eseményei, és az öltözködés. Ez némileg felületesen hangzik, de ha figyelembe vesszük, hogy a lány alig volt tizenkilenc éves, és a középiskola után azonnal Tímea műkarmai közé került, nincs min csodálkoznunk. Timi úgy nevelte magának Verát, ahogy akarta, és bár voltak vele problémái, mégis rendkívül tanulékonynak bizonyult. Vera kelletlenül ugyan, de felnézett a főnökére, aki a külsejével, és a magához való eszével mindent elért, amire ő vágyott. Amire vágyott… többek között a Timi barátjára, Joera vágyott, aki abban a pillanatban a rendőröket szórakoztatta hihetetlen és hiteltelen történetével. Néhányszor elképzelte, hogy Joe felfedezi benne a szépséget, és odaadást, és egy hirtelen gondolattal lecseréli világbajnok barátnőjét rá, Virág Verára. Nem érezte annyira lehetetlennek ezt az álmát, bár a külsejét tekintve nem vehette fel a versenyt Tímeával. Verának sem az alakja, sem az arca nem volt különösebben szép, bár erősen próbálkozott csinos ruhákkal és sminkkel takarni a takarnivalókat, és kiemelni, a kiemelni valókat magán, de ez nem sikerült neki tökéletesen. Ő egy átlagos, tipikusan a „semmi különös” kategóriába tartozó fiatal lány volt, aki nagyra vágyott, mert a példa ott volt az orra előtt. Csak azt nem vette figyelembe, hogy míg Tímea szépnek született, és még szebbet csináltak belőle a kozmetikusok, plasztikai sebészek, addig ő szürke egérként jött a világra, és alighanem úgy is fog meghalni, mert nem valószínű, hogy valaha valaki kifizeti az ő teljes generálját is. Mégis hitte, hogy egyszer rámosolyog a szerencse egy gazdag, jóképű, szórakoztató fiú személyében, aki kizárólag érte lesz oda egész életében. Ezek a romantikus elképzelések gyakran foglalkoztatták, álmokat szövögetett, miután lefeküdt aludni, és az álmainak a férfiasított változatát elsősorban Joe jelentette neki, hisz ő volt a közelében. Éppen azon töprengett, hogy felhívja-e még valamelyik barátnőjét, amikor bevonult az ajtón Tímea.

- Te nem a rendőrségen vagy? - kérdezte meglepődéssel a hangjában Vera. – Vagy kiengedték Joet?

- Mit tudom én! Nem voltam bent nála. Máshol jártam. – mondta Timi bosszúsan, olyan „mi közöd hozzá” tekintettel, hogy Vera nem is mert tovább kérdezősködni.

Pakolgatott, mint akinek sűrű dolga van, hogy ne kelljen Tímeára néznie. Közben az járt az eszében, hogy szegény Joe, egyedül ücsörög a rendőrségen, nincs mellette senki, aki vigasztalhatná. Ebbe olyan sikeresen belelovallta magát, hogy méregbe gurult.

- Ez a Timi is egy hülye kurva! Mindent Joenak köszönhet, de amikor szegény bajba jut, akkor nem áll mellé. Pénzéhes ribi. Nem más – gondolta. - Majd akkor én meglátogatom Joet.

Ez a gondolat megragadt a fejében. Ha most ő menne be a rendőrségre, akkor Joe látná, hogy ki az, aki törődik vele. Kinek fontos, és ugye kinek nem. Timi, miután megnézett egy-két dolgot a papírok között, már távozott is, szó nélkül magára hagyva az alkalmazottját. Csörgött az üzlet telefonja, Vera felkapta. Joe volt az, és azt kérdezte hadarva, hogy nem tudja-e a lány, hogy mi lehet Timivel, mert nem veszi fel a telefonját, pedig ő csak kettőt telefonálhat a rendőrségről, és az egyiket már ellőtte az ügyvédre…

- Nem tudom, hogy miért nem veszi fel Joe. Jól vagy? Nincs szükséged valamire? Ha akarod, én segítek, amiben csak tudok… - buzgólkodott Vera.

- Nem kell, csak Timinek szólj, hogy itt vagyok…

- Timi tudja – mondta Vera. - Azt hittem, hogy nálad volt délelőtt… De mint mondtam, én segítek, amiben csak akarod…

- Nem…nem volt nálam. – motyogta Joe a telefonba – De legalább jó tudni, hogy kire számíthatok. Ha kiengednek, majd beszélünk… Most nem kell semmi.

Letette. Vera tovább szőtte a tervét, amikor befutott Lőrinc Karcsi, az a rendőr, akitől Anni is értesült a fejleményekről. Egy társával volt, és közölték Verával, hogy ők nyomoznak Radács Lívia halálának az ügyében, és ebből kifolyólag keresik Dara Tímeát. Vera elmondta, hogy Tímea az imént távozott, és nincs tudomása róla, hogy mikor szándékozik visszatérni, ezenkívül fogalma sincs, hogy hová ment. Úgy döntött, hogy kihasználja a helyzetet, és érdeklődik egy kicsit ettől a Karcsitól, hogy mégis hogy áll a Joe szénája. Úgy látta, hogy Karcsinak nincs ellenére a vele való beszélgetés.

- Mit akar tudni Veronika? Hogy milyen elbánásban részesül a piti kis drogdíler? Hát vigyázunk rá, az biztos. – mondta kajánul mosolyogva a rendőr.

- Nem, csak azt akartam megkérdezni, hogy be lehet-e hozzá menni, meg lehet-e látogatni… - hebegte Vera zavarában, mert Karcsi olyan szemeket meresztett rá, amit nem lehetett nem észrevenni, és nem lehetett félreérteni sem.

- Nem szabad látogatni. Csak nem akart bemenni ahhoz az alávaló, szemét drogterjesztőhöz? – borult el a rendőr napsugaras tekintete. – Van valami köze hozzá?

- Nem… Nem magamra gondoltam, hanem a főnökasszonyomra. Ő biztosan szeretné megnézni, hogy jól van-e. Nekem semmi dolgom vele… - vágta ki magát ügyesen a lány, és rámosolygott Karcsira.

- Ja úgy… Értem. Ennek örülök, mert igazán meglepett volna, ha maga akarná pátyolgatni azt a rohadékot. Na jó. Nekünk mennünk kell… Ha beszél a főnökével … Nem is. Tudja mit? Adja meg a mobilszámát, akkor majd mi elérjük.

Vera tette, amit kértek tőle, felírta a telefonszámot egy papírfecnire. Karcsi, amikor átvette, egy pillanatra megérintette a kezét. Mélyen a Vera szemébe nézett.

- Viszlát. Köszönjük a felvilágosítást – mondta mosolyogva, és Vera tudta hova tenni ezt a mosolyt.

- Szent ég! Én tetszem neki! Ez tisztára vicc! – gondolta.

Állt a pult mögött, és azon morfondírozott, hogy egy nap alatt egy bűnözővel és az ő ügyét vizsgáló rendőrrel is kapcsolatba került, és mindkettő tetszett neki. Ezen nagyon meglepődött. Nem hitte, hogy kedvelhet egy rendőrt, de ennek a rendőrnek olyan csillagos kék szeme volt…

- Viszont mégiscsak egy csóró zsaru, kilóg a feneke a gatyájából… Lehet bármilyen kedves, jó fiú… de olyan… egyszerű, olyan… átlagos – húzgálta a száját miközben a pulton könyökölve mérlegelte a lehetőségeit. Az fel sem merült benne, hogy akár tökéletesen összeillő pár is lehetnének.