Cím: Nem az én napom
Szerző: Angeli - Kelényi Angelika
(02-03-2006 @ 11:07 am)
:
Az egyik szürke, borongós, nyálas téli reggelen összehúzott szemöldökkel, fázós fintorba rándult arccal vágtattam az aluljáró lépcsőjén föl a villamos peronhoz látva, hogy a sárga már a megállóban türelmetlenkedik. Tudtam, ha nem futok, nem érem el, és ha nem érem el, még legalább tíz percig szobrozhatok a következőre várva a szeles, jeges betonon. Vágtáztam hát, lehagyva mindenkit, finoman félretolva egy idős bácsit, aki az utamba akadt, pedig tudtam, veszélyes játékot játszom.
Bizony.
Tűsarkú csizmám tű sarka, ahogy a nagy könyvben meg van írva, az utolsó lépcsőfokban akadt meg, én látványos mélyrepülésben érkeztem a flaszterra, s elterültem, mint az a bizonyos béna gyalogbéka.
A villamosvezető mélán, és némi undorral rám pillantott, miközben próbáltam maradék méltóságomat összeszedve feltápászkodni. Felnéztem, s láttam, hogy a félretolt bácsi teljes nyugalommal felkapaszkodott a járgányra, majd rám nézett és így szólt halkan, mosolyogva, parányi gúnnyal a hangjában:
- Mi van? Sietünk, sietünk?
Ekkor záródott a villamos ajtaja, én pedig rommá alázva néztem az elhúzó jármű után.
------------------------------o--------------------------
A következő villamossal megérkeztem a metróhoz.
Az aluljáróban már régóta minden reggel egy kedves arcú, ápolt, fejkendős nénike koldult. Foltozott, de tiszta ruhájában ácsorgott a megszokott, szélvédett sarokban, és nem szólt, nem kéregetett, nem erőszakoskodott, csak állt csendesen, mint korunknak egy tragikus, szomorú lenyomata, egy árva lélek, akinek meg kell alázkodnia, hogy életben maradhasson.
Minden áldott reggel mellette vitt az utam, amikor dolgozni igyekeztem, és minden áldott reggel kiürítettem a zsebemből az aprópénzt kérges, ráncos tenyerébe.
Akkor rám nézett öreg, fakókék szemével, és csak ennyit mondott:
- Isten áldjon meg, kislányom!
Aznap reggel azonban nem volt a helyén a nénike.
Kerestem a szememmel, hátha csak más sarokba költözött, de nem találtam sehol.
- Mi lehet vele? – kérdeztem magamtól, és rossz kedvem lett. Nem kaptam meg a reggeli áldásomat.
-----------------------------o---------------------------
Az a nap már az ördögé lett, tudtam.
Reggel a bácsi és a hasalás, utána a nénike hiánya totálisan betették nekem a kaput. Hazafelé megint kerestem a mamikát az aluljáróban, de nem volt sehol.
Helyette viszont elkapott egy öreg cigányasszony, aki harsány hangon rá akart venni, hogy jósoltassak vele.
Én mosolyogva, udvariasan mondtam neki, hogy nem szeretném, ha jósolna, mert nem hiszek az ilyesmiben, meg kicsit tartok is tőle, meg pénzem sincs.
Csak erőszakoskodott, én csak nem hagytam, hogy jósoljon, csak kiabált, én továbbra is udvariasan hárítottam.
Amilyen kedvesen csak tudtam lefejtettem magamról a kezét, és sietősen próbáltam meglépni.
Egy darabig jött utánam, aztán csak azt hallottam, egyre távolabbról, hogy válogatott káromkodások közepette jól megátkozott.
Elvigyorodtam. Elkésett az átkaival a vénasszony, ez már amúgy sem az én napom volt.
(411 szó a szövegben) (706 olvasás) 
LunaPiena: (02-03-2006 @ 02:14 pm) Nekem az egész hetemre szól a kijelentés, hogy ez most nem az enyém volt, de ennek ellenére, valahogy bennem is az derüs mosoly van, ahogy te is zártad a napot és a sztorit. (Tetszett!). Ja, és azt tartják, az áldás duplán száll vissza arra, aki adja, az átok pedig hétszeresen. Szóval fel a fejjel.
Angeli: (02-03-2006 @ 02:20 pm) Köszi Luna! Én is így hallottam, úgyhogy jobb, ha csak nevet az ember az átkokon, mert aki szórja, az rosszabbul jár!:-)))))))))))))
soman: (02-03-2006 @ 03:24 pm) Angelika, imádom a novelláidat! Látod, ha ezt most más írta volna, azt mondanám, blogba való, viszont e tehetséges tollból fakadt mondatok még e rövid irományból is pazar kis művet alkottak.
Angeli: (02-03-2006 @ 03:31 pm) Kedves Ottó! Köszönöm, köszönöm. :-))) Amúgy kizárólag azért nem blogba került, mert nem most történt.
vp_rozika: (02-03-2006 @ 03:49 pm) Szia angelika! Bizony-bizony így van ez... Ami rosszul kezdődik, úgy is fejeződik be. A cigányasszony pedig máris megkapta a méltó büntijét, hiszen dühében átkozódott. Nagyon nem mehetett neki a bolt, ha egy sikertelenségtől is ennyire kivetkőzött magából. Írásod jól felépített, rövidsége ellenére tartalmas, csattanója volt, tehát helyén van minden. Gratulálok! Rozika
Angeli: (02-03-2006 @ 03:58 pm) Köszönöm Rozika! Örülök, hogy olvastál. :-)
Netelka: (02-03-2006 @ 06:39 pm) Hát, ez tényleg nem a te napod volt :) De hiszem, hogy azért ritka, hogy ennyire rájár a rúd vkire. És látom, végül is a humorod nem hagyott el, úgyhogy nagy baj nincs :)
Anna1955: (02-03-2006 @ 08:35 pm) Kedves Angeli! Erre szokták mondani, hogy felejthetetlen....nekünk is....:))))))
blue: (02-03-2006 @ 09:54 pm) Drága Angelika, csak minden kérésem így teljesülne. Akkor is szeretem az írásaid olvasani. pusszancska: Gaby
blue: (02-03-2006 @ 11:30 am) Angelika, nagyon jól írsz, jót nevettem a sztori végén, bejött, de nagyon. Köszönöm. puszi: Gaby
Angeli: (02-03-2006 @ 11:32 am) Köszi Gaby! Látod? Csak kérned kell!:-)))
prayer: (02-03-2006 @ 12:20 pm) Szia Angeli! Szerintem próbálkozz hosszabb írásokkal is. Többet adhatnál a tehetségedből. A napjaid legyenek vidámak!
lacoba: (02-03-2006 @ 12:21 pm) A viharos napok is hozzátartoznak életünkhöz. Nekem már ritkán jön ennyire össze, hiszen már nem is nagyon van minek összejönnie. Tetszett az írásod.
Angeli: (02-03-2006 @ 12:26 pm) Kedves Prayer! Köszönöm, hogy elolvastad, nagyon örülök a véleményednek. Egyébként kevés ilyen rövid írásom van, inkább hosszabb lélegzetvételű dolgokat írok, hasonló stílusban. Ilyen a Tinitonik is, és a mesém is, a Boci. :-))))
Zsuka49: (02-03-2006 @ 12:27 pm) Szia!
Nagyon élvezetes volt az írásod, örülök, hogy olvashattam.:)))
Zsuzsi
Angeli: (02-03-2006 @ 12:27 pm) Köszönöm Laci, örülök, hogy elolvastad. Velem gyakran történnek hasonló hülyeségek, csak mostanában jutott eszembe, hogy akár le is lehet írni őket. Ez speciel tavaly télen történt.:-)))
Angeli: (02-03-2006 @ 12:29 pm) Köszönöm Zsuzsi! Örülök, hogy tetszett!:-)))
khama: (02-04-2006 @ 02:34 pm) Jó volt olvasni. Azért is, mert képes voltál derűre. :) Vannak ilyen napok. De jönnek még jobbak is. :)
Gyopa: (02-04-2006 @ 06:24 am) Szia Angelika!
"Az egyik szürke, borongós, nyálas téli reggelen összehúzott szemöldökkel, fázós
fintorba rándult arccal vágtattam az aluljáró lépcsőjén föl a villamos peronhoz"
Bölcsebb lettél volna, ha hazavágtatsz a munkakedvedért.
"Vágtáztam hát, lehagyva mindenkit, finoman félretolva egy idős bácsit, aki az
utamba akadt,"
Hagyjuk a púderdumát! Ahogy ecseteled a történetet, te nem finoman cselekedted
meg a félretolást. Biztos vagyok benne, hogy az oldalába nyomtad az öklödet és
odébb taszítottad szegény, munkába megfáradt aggastyánt.
"Tűsarkú csizmám tű sarka, ahogy a nagy könyvben meg van írva, az utolsó
lépcsőfokban akadt meg, én látványos mélyrepülésben érkeztem a flaszterra,"
Szerettem volna az öreg helyében lenni. Elégtétel lett volna, ahogy előttem
nagyot perecel az Angelika. Persze nem a flaszteron, mert az aluljárók tetején
nagyon ritkán van flaszter.
"A villamosvezető mélán, és némi undorral rám pillantott,"
Nézzünk szembe a tényekkel! A villamosvezetőnek semmi oka nem volt arra, hogy
undorodjon tőled, ezzelszemben, fulladozott a röhögéstől.
"Felnéztem, s láttam, hogy a félretolt bácsi teljes nyugalommal felkapaszkodott
a járgányra, majd rám nézett és így szólt halkan, mosolyogva, parányi gúnnyal a
hangjában:"
Szóval február 7-én, a reggeli órákban az egyik villamos megállóban egy hölgy
természetellenes pozitúrát foglal el a gyalogosoknak fenntartott helyen és
nézelődik.
Nem tagadom, megvan a véleményem az öregről is. Ha engemet egy hölgy kimozdítana
az egyenes irányú egyenletes mozgásomból, majd utána függöleges irányban 90
fokban megváltoztatná a testmozgását, nekem gyökeret eresztenének a virgácsaim a
"flaszterban."
Nem tudom pontosan leírni, hogy adott szituációban mit éreznék, de az valószínű,
hogy arra a napra negadná a munkához való hangulatomat.
Hidd el nekem, hogy a Boci is együtt röhögne a barátaival. :-)))
Képzeld el a szituációt!
Szintén tavaly télen történt. Esik reggel az ónoseső. Nem indulok kocsival, mert
abból akár problémám is származhatna. Állok a megállóban és érkezik a busz.
Éppen csak annyi szabadhely volt rajta, hogy felkiabáljak a barátomnak, akit
megláttam a buszon. A jármű hátamögött távolból feltűnt egy álmos alak, aki az
úttesten vágtázott, hogy elérje a megállóban álló buszt. Majdnem sikerült neki.
Fékezett a futásban, hogy nehogy megtólja a tömegközlekedésieszközt. Ekkor
megcsúsztak a lábai és dobott egy hátast, miközben a kezében lévő táskáját
lazán kidobta a járdára. Természetesen a busz elindult, én pedig fulladoztam,
mert nem illik röhögni mások kudarcán.
Az a véleményem, hogy egy nagyon jó ötletet, kicsit visszafogottan ecseteltél.
De semmi probléma. Én, köszönöm neked az ötletet és fél év múlva, megírom,
mintha velem fordult volna elő, de persze, nem tűsarkú csizmában. :-)))
bogumil: (02-06-2006 @ 06:24 am) Könnyed stílusu karcolat.Humorral füzerezve és a végén frappáns csattanóval lekonferálva. Gratula.
|
