Fullextra.hu

:
VII.

Egész éjszaka forgolódtam az ágyamban, nem bírtam elaludni, ami nem is csoda a történteket tekintve. Álmatlanságom speciel kivételesen a hasznomra is vált, mert így sikerült felfigyelnem néhány apró, de fontos dologra. Például, hogy Ancsa nincs az ágyában. Mondhatnám, hogy meglepett, de ez nem lenne feltétlenül igaz. Inkább csak izgalommal töltött el és rágcsált a kíváncsiság, hogy na vajon most mit csinálhat? Végül is örültem, mert teljesen biztos voltam benne, hogy másnap komoly élménybeszámolót kapok, és ismét tanulok valamit a nagybetűs Életről.

Aztán hallottam, hogy egyesek settenkednek, és röhögcsélnek a házunk körül. Feltételeztem, hogy nem a tanárok rosszalkodnak takarodó után, úgyhogy arra a következtetésre jutottam, hogy néhányan a táborlakók közül bizony ferde utakon járnak. El is másztam az ablakhoz, ami nem volt egyszerű vállalkozás, miután – szokásom szerint - az emeletes ágy emeletét választottam, amikor megérkeztünk. Nem tudhatom előre, hogy az emeletnek nem látom-e újra az előnyeit, mint az eddigi összes táborozásom alkalmával. Lehetséges, hogy érettebb emberekkel táborozom most, mint eddig bármikor, így kevésbé számíthatok a szinte már tradíció számba menő fogkrémezés, lepedőben ijesztgetés fajta dedós játékokra, de hát jobb félni, mint megijedni.

A legjobban nem is ezektől féltem. Mindig az volt a legborzasztóbb, amikor az a fiú, akinek tetszett valamelyik lány, éjjel belopózott a kiszemelt delikvens szobájába, megcsókolta a szerencsétlen alvó áldozatot, majd bazi bátran elfutott. Hát ettől annyira rettegtem, hogy feszt a felső szinten tanyáztam éjszakánként, még annak ellenére is, hogy egy hangyányit tartottam attól, hogy egy hirtelen mozdulattal keményen pofára esek a magasból.

Halkan megjegyezném, hogy nem tudom, hogy mitől paráztam annyira, mert engem nem nagyon akart eddigi pályafutásom során senki sem lopva megcsókolni, úgyhogy tulajdonképpen eloroztam a nálam csókképesebb lányok elől a felső szintet, (megjegyzem, hogy nem is nagyon tepertek az emeletért, ki tudja, miért?) de hát sosem lehet tudni. Ugye. Akár még az is megtörténhet, hogy valaki engem szemel ki magának. Mint például most Toni. És mi lenne, ha beosonna a szobába, és meg akarna csókolni? Na mi? Jól nem találna meg, mert a felső szinten feküdnék elérhetetlen magasságban. Mármint normál ember számára elérhetetlen magasságban. Van itt egy-két kosaras típusú gimis fiú, akik verdesik a két métert, na nekik nem jelentene akadályt az emeletes ágy sem, sőt az ajtón csak görnyedve tudnának bejönni, de ők nem erőltetik a velem való megismerkedést. Nem is baj, úgyis csak zavarban lennék.

Na szóval, elértem az ablakot, kicsit kinyitottam és jól megnéztem a vihorászókat. Nahát, nahát. Gimis lányok voltak, de nem csak. De nem ám! A fiatal tornatanár „bácsival” enyelegtek, egyáltalán nem zavartatva magukat, hogy esetleg valaki meglátja, vagy meghallja őket. Hah. Mit meg nem engednek maguknak! De jó nekik! Bármit megtehetnek. Aztán hallottam, hogy arról megy a suskus: le kéne menni meztelenül fürödni a Balcsihoz. Aszta! Ezek aztán nem aprózzák el a dolgot! De durva! Csak tátottam a számat az ablakban, nem akartam elhinni, hogy a gimis csajok ilyen lazák és bátrak. Én nem mertem volna éjszaka a Balcsiban fürdeni még fürdőruhában sem, nemhogy csupaszon! És ha valami bemászik? Na neeee. Biztos csak viccelnek. Ám amikor láttam, hogy elszaladtak, majd törölközővel felszerelkezve visszatértek és elindultak a tó felé, hát mit mondjak, egészen kiakadtam.

Közben tök ziláltan megérkezett Ancsa az ablakon keresztül, amit velem együtt belökött. Kicsit ráestem az egyik gyógyegérre, de az csak horkantott egyet, a másik oldalára fordult, és szuszmákolt tovább. Ancsa aztán tőlem bocsánatot kért, de mondta, hogy nem érti, hogy mi a fenét sunnyogok az ablakban éjnek évadján. Majd közölte, hogy nagyon fáradt, és holnap mindent elmesél. – Na ez érdekes lesz.- gondoltam, mert Ancsának úgy ragyogott a vigyora, mint aki lenyelt egy százas izzót, úgyhogy valami különleges történt vele, az biztos. Elkezdtem mesélni, hogy mennyire kiakadtam azon, amit kihallgattam, erre lazán odalökte, hogy normális dolog a Balatonban meztelenül fürödni, és ő is fog, mégpedig a Sanyi nevű pasassal, akivel eddig is töltötte az idejét, ami király volt.

Hűű! De izgi! Ez nem az a pisis úttörőtábor, ahová eddig jártam! Nem ám! Én meg azt hittem, hogy valami nagy dolog történt velem, amikor Toni felkért lassúzni. Hol vagyok én Ancsától? Szinte hallom anyukámat: Sehol, de örülj neki! Semmiről sem maradsz le! Tuti, hogy ezt mondaná, ha tudná milyen életet él a barátnőm. De szerencsére nem tudja, mert száz százalék, hogy eltiltana tőle. De legalábbis napi szinten fúrná:
1. Anita nem rendes kislány, ne barátkozz vele.

2. Majd téged is az ő tettei alapján ítélnek meg! Azt szeretnéd?

3. Biztos, hogy nem tisztelik a fiúk. Téged se fognak, ha vele barátkozol!

4. stb.

Úgyhogy kussolok. Először is csípem Ancsát, akármilyen ribis a viselkedése. Másodszor pedig kitől tudnám meg ezeket a fontos dolgokat, ha nem tőle? Tisztában vagyok vele, hogy ez egy kicsit úgy hangzik, mintha érdekből barátkoznék Ancsával, de nem így van. Az általam ismeretlen szexuális élettel kapcsolatos információi csak plusz pozitívumok. Akkor is bírnám, ha nem szexelne össze-vissza, és nem osztaná meg velünk elméletben az ő (szerinte) nagyon is gyakorlati tudását.

Folyt. köv.