Fullextra.hu

:

A keze lilára fagyott, a ládából, melyet megemelt, szálkák fúródtak a bőre alá. A fájdalom belehasított az ujjaiba, elengedte nehéz terhét, és kínjában fújta, rázogatta a kezét, mintha megégette volna. Aztán leült az egyik zöldségtárolóra, és nekilátott megvizsgálni a tenyerét. Szőke, rövid haja csapzottan lógott a homlokába, egyszerű, de bájos arca gyötrelmes fintorba rándult, miközben a körmével megpróbálta kicsippenteni a szálkákat a bőre alól. Nem sikerült, és az is eszébe villant közben, hogy nem kellene piszkálnia, mert a körme alatt összegyűlt az egész napi munka piszka. Felállt a rekeszről, és elballagott a vízcsapig, hogy valamelyest megtisztítsa a sebesült területet.

- Már az első napon lógatod a lábad? Ez a hála, amiért felvettelek? – dörögte mögötte a nagydarab ember, és a karjánál fogva maga felé fordította Annit. Anni felszisszent a durva rántástól, és bosszúsan meredt a főnökére:

- Tele ment a kezem szálkával! Öt percre álltam meg, hogy megmossam! Adhatna kesztyűt, amúgy is szétfagyok ebben a hidegben! Olyan ez a hely, mint egy hűtőház!- replikázott a lány első felindulásában, és kitépte a karját a szorításból.

- Örülj, hogy munkád van, te kis… Áh! Az asszony előre megmondta, hogy nem lesz benned köszönet. Csak azért vettelek fel, mert megsajnáltalak. Úgy látszik, hogy igaza volt!

- Higgye el, hogy csak pár perce állok, de már megyek is pakolni, nem fog csalódni bennem! – visszakozott Anni ártatlan arccal, nem akarta összerúgni a port a munkaadójával már az első napon. Nagyon kellett neki ez a munka, nem kockáztathatta, hogy elveszítse.

Kovalcsik Anni egy éve szülte meg a kislányát, aki apa nélkül, törvénytelen gyerekként jött a világra. A kisbabát Kovalcsik Cecília névre anyakönyvezték, az apja egyelőre ismeretlen, illetve az, akit az anyja megnevezett, nem vállalja az apaságot.

Tamás nem tartotta be a szavát, és nem vette el feleségül, sőt, letagadta, hogy Anni tőle esett teherbe. Ez akkor nagyon fájdalmasan érintette. Nem azért, mert szerette azt az embert, nem szerette szerelemmel, de valamiféle kiutat jelentett neki kilátástalan életéből. Egy házassággal kilábalhatott volna ebből az ijesztő helyzetből, legalábbis akkor így gondolta. Tamás érett, nőtlen, izgalmas férfi volt, és bár nem ment Annival nyilvános helyre a városban, azért néha elvitte magával a fővárosba, ha áruért ment a nagykereskedésbe. Annival nagyon kevesen álltak akkor szóba a városkában, jogosan büntették, a város lakói nem akarták elfelejteni ballépését. Kifejezetten szégyenletes volt vele mutatkozni, úgyhogy aki mégis megsajnálta, vagy mégis érintkezni akart vele, az suttyomban, lopva tette. Anni a néhány hónap alatt, amióta ez a kiközösítés tartott, már majdnem hozzászokott, hogy az emberek átnéznek rajta az utcán, vagy gonoszul összesúgnak a háta mögött, vagy akár félhangosan tolvajnak nevezik. Tamásnak számított a város jóindulata, foglalkozott az emberek véleményével, ezért igyekezett rejtve tartani a kapcsolatukat. A lánynak azt mondta, hogy majd felfedi a titkukat, ha a város megbékélt, vagy az ő együttlétük megérett arra, hogy mások is tudomást szerezzenek róla. Addig is ez legyen az ő titkuk. Anni nem ellenkezett, hitte, hogy minden rendbe jön. A férfi sikeres vállalkozóként falfestékeket forgalmazott, jól ment neki az üzlet, nem csak a város, hanem a környező települések lakói, vállalkozói is nála vásároltak. Saját lakással, kocsival rendelkezett, és sok mindent megengedhetett magának, amiről Anninak addig fogalma sem lehetett. Arról mesélt, hogy nyaralni jár trópusi szigetekre, télen síelni megy Ausztriába, Franciaországba. Még az úti beszámolói is érdekesebbek voltak, mint Anni egész évi szórakozása. Szinte azonnal a szeretője lett, és nem érezte magát titkos szeretőnek. Alig egy hónapja voltak együtt, amikor Anni felfedezte, hogy terhes lett, de nem szólt senkinek. Nem védekezett. Tulajdonképpen becsapta Tamást, mert azt hazudta, hogy tablettát szed. Meg akarta lepni a férfit, úgy gondolta, hogy ha először nem is, később biztos, hogy örülni fog a gyereknek. Hogy miért gondolt erre? Mert a férfi gyakran hangoztatta, hogy lassan családot kellene alapítania, hogy hamarosan eljön az ideje a gyerekvállalásnak is, hiszen rövidesen eléri azt a kort, amikor ez az igény már természetes. Amikor megmondta neki, hogy állapotos, Tamás kikelt magából, üvöltött, hogy őt nem lehet ezzel megfogni, mit képzel Anni, az utolsó kis senki, hogy majd eltartja, netán feleségül veszi?

- De hát azt hittem, hogy örülni fogsz! Azt mondtad, hogy családot akarsz… - magyarázkodott a lány, de a férfi durván félbeszakította.

- És azt képzelted, hogy veled akarok családot alapítani? Hülye vagy, Anni? Ugye nem gondoltad, hogy te jártál az eszemben, amikor erről beszéltem? – bömbölte, Anni meg csak nézett rá bután, nem hitte el, hogy ennyire félreértette a helyzetet.

- Köztünk csak szex volt, úgy láttam, hogy ezzel tisztában vagy! Nem lehetsz ennyire ostoba Anni! Jól szórakoztunk, ennyi! – mondta Tamás gúnyosan, vérig sértve a lányt, de nem törődött ezzel egy pillanatig sem.

Aztán egy alkalommal, amikor csúnyán berúgott, újra megkereste Annit, és részegségében azt ígérte neki, hogy mégis feleségül veszi. Akkor szeretkeztek utoljára. Tamás az után az éjszaka után nem törődött vele, nem érdekelte az állapota, úgy viselkedett, mintha Anni nem is esett volna teherbe. Magára hagyta a lányt, egyszerűen közölte, hogy oldja meg a „problémáját”, ahogy akarja. Anni később már kizárólag azért bánta, hogy Tamás nem vállalta a gyereket, mert így küzdenie kellett a gyerektartásért. Tamás a szülés után megjelent a kórházban, és közölte, hogy DNS vizsgálatot fog kérni, ezzel tovább alázta Annit, aki már egyébként is éppen elég nyomorúságosan érezte magát. Miután kiengedték a babával, elment hozzá.

- Na! Megcsináltatod? – kérdezte a férfi, amikor Anni kérdőre vonta a gyerektartás miatt. – Én biztos vagyok benne, hogy nem az enyém.

- Kié lenne, te szemétláda? Csak te voltál nekem! – sziszegte Anni dühösen.

- Ebben én nem vagyok olyan biztos! Jusson csak eszedbe, hogy velem hogy volt? Meddig tartott, amíg ágyba vittelek? – vágott vissza Tamás, szikár arcán mély undorral. – Nem teszem tönkre az életemet érted, meg a gyerekedért.

- A te gyereked is, te féreg! – kiabálta a lány. – Csak a tiéd lehet!

- Biztos? És előttem az a fiú? Az a tizenhat körüli kölyök, akiről mesélgettél, akivel olyan nagy volt a titkos entyem-pentyem? Gábor? Vagy hogy is hívják? Azzal mi van?

- Tudod jól, hogy vele már hamarabb vége lett! Különben is, mi csak barátok voltunk…Mindegy. – zárta le a témát Anni, mert ezt igazán nem Tamással akarta megbeszélni. Idegesen beletúrt a hajába, azt hitte, hogy felrobban mérgében.

- Nincs pénzem a vizsgálatra. Adj, ha nem hiszed, hogy te vagy az apja!- kiabálta magából kikelve a lány.

- Kifizetem, csak tudjam már biztosan, hogy nem az én gyerekem, és elfelejthessem ezt a szerencsétlen ügyet! – mondta lekezelően a férfi.

Anni elment a vizsgálatra. Száz százalékig biztos volt benne, hogy Tamás a gyerek apja. Amikor megkapta a vizsgálat eredményét, csak állt, és meredten bámulta a papírt. Nem hitt a szemének, a vér kifutott az arcából, úgy érezte, hogy menten elájul, vagy elmegy az esze, megbolondul. Az iraton az állt, hogy nem Tamás a Cilike apja. Akkor… Gábor?

- Úristen! Gáborka az apja! – A felismerés megbénította. A fiú most tizenhét éves. Ő igazán nem tud felelősséget vállalni. - Az az idétlen eset….Szűz anyám, most mit csináljak? – Anni összetört egy perc leforgása alatt.

Gábor melléállt, amikor mindenki kiközösítette. Nem merte a családja és a barátai előtt bevallani, hogy Annival kedvelik egymást, mert nagy valószínűséggel a családja nemhogy ellenezte, hanem egyenesen meg is tiltotta volna, hogy találkozzanak, tekintve, hogy Anni milyen botrányosan távozott a gimnáziumból. Gábor két évvel fiatalabb volt nála, ami nem javított a helyzetén, mert fiatal kora miatt teljesen a szüleire volt utalva. Anni érezte, hogy nem fog sokáig tartani ez a kapcsolat. Nem tarthatott. Számára nem a testiségről szólt, teljesen mást adott neki a fiú. Kapott végre egy kis odafigyelést, egy kis kedvességet. Leginkább barátság volt közöttük, és ha valamelyikük olykor többet is képzelt bele, az egyszerű önámítás volt. Anni néha szeretett volna közelebb kerülni Gáborhoz, de ezt nem közölte vele, nem akarta feláldozni a kapcsolatukat. Egyszer töltötték együtt az éjszakát, egy kicsit be is rúgtak nagy örömükben, hogy ilyen hosszú időt tölthetnek egymással egyfolytában, akkor megtörtént az, aminek nem kellett volna megtörténnie.Elfelejtették az alapvető óvintézkedéseket is józannak nem nevezhető állapotukban, de miután meglehetősen sikertelen volt az aktus, így nem is gondoltak a következményekre, eszükbe sem jutott aggódni emiatt. Anni véleménye később az volt, hogy a szex rontotta el a barátságukat. Gábor utána eltűnt. Hogy azért-e, mert szégyellte, hogy félig-meddig csődöt mondott, vagy azért mert kiderült, hogy neki ez volt az első próbálkozása, és az sem sikerült a legszerencsésebben, nem tudni. A végeredmény az lett, hogy az eset után nem kereste Annit, ha Anni kereste telefonon, akkor nem vette fel a készüléket. Anni nem erőszakoskodott, tudomásul vette, hogy neki ennyi jutott. Csak elveszett barátságukon kesergett egy ideig, aztán már azon sem, mert felbukkant Tamás.

Úgy döntött, hogy nem szól Gábornak a gyerekről. Egyelőre nem. A fiú úgysem vállalhatta volna őket, és Anni nem akarta tönkretenni az életét. Még legalább egy év, mire nagykorú lesz, talán akkor elmondja… Majd meglátja. Eltökélte, hogy megkeresi ő azt a pénzt, amiből ketten eléldegélnek. Elment hát munkát keresni, és nagyon örült, amikor Balla, a zöldséges felvette pakolónak. A kis szobában laktak, az anyjáéknál. Utálta a szülei életvitelét, a részeg civakodásaikat, de nem volt választása, így ott maradt Cilikével. A város még mindig nem tudta, hogy ki az apa, még mindig izgatta a közvéleményt az ügy, de már csitult az érdeklődés intenzitása. Viszont Cilike megszületése után a régi ismerősei némileg megenyhültek vele szemben. A gyerek tündéri volt, édes szöszi kislány, elbűvölte azokat, akik látták, mert mindenkire boldogan mosolygott apró, fogatlan szájával. Az emberek mintha kezdték volna elfelejteni a múltat, mintha kezdték volna visszafogadni Annit. Ő pedig igyekezett elnyerni az emberek rokonszenvét, mert egy apa nélküli gyerekkel már végképp nem költözhetett másik városba, hogy megóvja magát a pletykáktól, és új életet kezdjen. Ezt itt kellett megtennie…