Fullextra.hu

:

Lebov Andi gyönyörű napsütésre ébredt, nem húzta be este a sötétítőt, és a nap bársonyos sugarával az arcát simogatva keltegette. Már tizenegy óra is elmúlt, Andi kéjesen nyújtózkodott, és mosolyogva gondolt arra, hogy legalább kilenc órát aludt. Hajnalig csavarogtak Ferivel - ez volt a második randevújuk – csókolóztak, nevetgéltek, megoldották a világ összes problémáját pár óra alatt. Gyorsan szaladt az idő, mert remekül érezte magát a fiúval. Telve energiával kiugrott az ágyából, összekapta magát, és kisétált a házból. A fák rügyeztek, és tavaszillattal telt meg az orra, amikor mélyen teleszívta a tüdejét a friss levegővel. Séta közben megkívánta a zöldséges kirakatában pirosló paradicsomot, bement, és nekilátott válogatni - próbált kis kerek, kemény, vérpiros darabokat találni - amikor Anni, az eladó odalépett hozzá.

- Andi, figyelj! Hallottad, hogy Joe börtönben van?

- Mi? Miért van börtönben? – bámult döbbenten Annira.

- Kábítószer kereskedelem vádjával ma reggel lecsukták. Azt tudtad, hogy Livi, Radács Livi meghalt drogtúladagolásban?

- Arról sem hallottam, de mi köze ehhez Joenak? – meredt Annira, aztán leesett neki a tantusz. – Csak nem ő adta el a drogot a kislánynak?

- De, nagyon úgy tűnik. Sőt biztos, mert még én is ott voltam a buliban, amikor Joe megérkezett, és bár korán leléptem, Gábor ott maradt. Ő is azt mondta, hogy Livi Joeval üzletelt.

- A franc a hülye idiótájába. Sosem volt túl okos, nem azért szerettem, de hogy ilyen marhaságot csináljon… azt nem hittem volna. Tudsz még valamit?

- Nem. Ennyi az infó, csak gondoltam, talán érdekel. Ja… talán még annyi, hogy Timi be sem ment hozzá, eltűnt, még a telefonját sem vette fel, amikor Joe hívta.

- Ezt honnan veszed? – képedt el Andi a zöldséges lány jól-informáltságán.

- Timi alkalmazottja, Vera mesélte az előbb, amikor kiugrott a bolt elé egy cigire. Joe őt hívta, mert Timi telefonját hiába csörgette. Bemész hozzá? Végül is eléggé komoly volt a dolog köztetek. – érdeklődött Anni könnyeden, mintha nem is izgatná a válasz, pedig majd’ kifúrta a kíváncsiság az oldalát.

Andi elgondolkodott. Eszébe jutottak a vad, és gyönyörű hónapok, amelyeket együtt töltöttek Joeval. Nagyon boldog volt vele, szerette a fiút tiszta szívéből. Menedéket nyújtott neki azokban a zavaros hetekben, amikor az anyja kiugrott az ablakon, és lebénult. Nem akarta látni az anyját, nem akart találkozni vele, utált még gondolni is rá. Hogy tehette? Hogy lehetett ennyire eszement, hogy a másodikról veti ki magát? Andinak akkor gyakran megfordult a fejében, hogy jobb lett volna, ha az anyja meghal. Milyen élet az, ami neki maradt az öngyilkossági kísérlete után? És milyen életet szánt a lányának? Örökös, állandó pesztrálást, felügyeletet? Andi akkor megvetette az anyját a gyengeségéért és az önzéséért. Miért nem vált el az apjától, ha nem bírta nézni, hogy halálra issza magát? Andi nem értette ezt, pedig már évek teltek el, de azóta sem volt képes beszélni erről az anyjával. Tulajdonképpen alig-alig beszéltek egymással. Ellátta. Persze az anyja sok mindent megtanult önállóan elvégezni, de természetesen segítségre szorult. Andi naponta látogatta. Nem élvezte ezeket az órákat, amiket vele töltött, nem szívesen szembesült azzal a keserű ténnyel, hogy ő sem jobb nála, nincs rá oka, hogy megvesse, de ettől a felismeréstől sajnos nem érezte magát közelebb hozzá.

Az anyja öngyilkossági kísérlete napján, miután Andi munkából hazafelé menet a ház előtt, a földön, kicsavarodott végtagokkal találta elrohant, egyenesen Joehoz. Ő olyan más volt, mint a többi fiú, vicces és rámenős, vagány. Persze mehetett volna Elekhez is, aki maga volt a megbízhatóság, de úgy érezte, hogy vele megölte volna az unalom. Elek rendőr volt, és nagyon rendes, jóravaló, az anyja is kedvelte. Talán ezért futott éppen Joehoz, mert Joe nem felelt volna meg az anyjának, viszont érdekes és izgalmas életet kínált neki. Joe és Elek egyszerre udvaroltak Andinak, de míg Joe végig tisztában volt a vetélytársával, addig Eleknek fogalma sem volt róla, hogy egyáltalán van vetélytársa. Amikor Andi három napig nem került elő az eset után, Elek eget s földet megmozgatott, hogy megtalálja. Aztán Andi újra felbukkant, de az már egy másik Andi volt. Joe megbabonázta, beleszeretett a fiúba, és nem érdekelte többé Elek, nem érdekelte az anyja, és az alkoholista apja sem. Összeszedte a motyóját, és Joehoz költözött. Igazán boldogan éltek. Legalábbis ő nagyon elégedett volt az életével, eszébe sem jutott volna változtatni rajta. Mindent megkapott Joetól, még a bókokat is, ami egy nő számára maga a paradicsom, ha szerelmes. Naponta hallotta, hogy milyen fantasztikusan gyönyörű, a természetes szépsége utánozhatatlan, a fényes, barna haja, akár a selyem, az ő arca nem kiált festékért, sőt, csak takarná a báját, és a többi, és a többi. Maga is úgy érezte, hogy gyönyörű, elhitte a szép szavakat, miért is ne hitte volna el? Amikor Joe egy idő után elkezdett hétvégenként nélküle járni szórakozóhelyekre, még csak nem is gyanakodott. Azt mondta, hogy ott találkozik az ügyfeleivel, neki oda el kell mennie, de semmi kedve, és annyira szeretné, ha Andi is vele mehetne, de sajnos csak elvenné a figyelmét a munkától... Ez így ment addig, amíg egy napon fel nem hívta valaki a figyelmét arra, hogy Joe talán nem egészen az üzleti ügyei miatt mászkál el hétvégén a szoknyája mellől. A kedves telefonáló azt is elmondta, hogy van egy Timi nevű roppant feltűnő jelenség a képben, ezért az ő helyében sürgősen tenne valamit, mert úgy tűnik, hogy a barátja csúnyán átveri. Andi, ha jobban belegondolt rájött, a telefonáló csak segített neki abban, hogy a sejtését beigazolódni lássa. Az utolsó egy hónapban észrevette, hogy Joe megváltozott. Már nem volt annyira elragadtatva a natúr szépségétől, bosszantotta, hogy nem elég mutatós, többször megkritizálta az öltözködését. Először azt hitte, hogy a munkája miatt olyan ideges, ezzel mentegette Joe viselkedését - úgy tudta, hogy autókkal üzletel – de a zsigereiben érezte, hogy nem erről van szó. És ekkor jött a telefonáló, aki felnyitotta a szemét. Másnap kérdőre vonta Joet, és Joe beismerte, hogy beleszeretett egy lányba, abba a bizonyos Timibe, akit a névtelen jóbarát „feltűnő jelenségnek” titulált. Andi kiborult, amikor a fiú megkérte, hogy költözzön haza az anyjához. Nem költözött. Beszedett két doboz altatót, és lefeküdt, hogy várja a halált, Joe azonban rátalált, és berohant vele a kórházba, ahol megmentették az életét. Mire kijött a kórházból Joe és Timi már ország világ előtt felvállalták a kapcsolatukat, Andi pedig egy idő után hálát adott az égnek, hogy nem halt meg, hogy Timi elszerette tőle Joet, és hogy egyáltalán semmiféle kapcsolata nem volt már a fiúval. Lehullott a szeméről a rózsaszín szemüveg, és annak látta Joet, ami volt. Piti kis bűnözőnek, aki nagymenőnek álcázza magát. Voltak még páran, akik elhitték neki, hogy ő egy „valaki”, de Andi már nem volt közöttük. Tudta, hogy Joe egy „senki”.

- Nem. Nem megyek be. Nem akarom látni. Az sem érdekel, ha soha többé nem engedik ki. És mit mondtál? Hogy Timi sem ment be hozzá? Na hallod! Isten nem ver bottal… – nevetett vidáman Andi, kifizette a paradicsomot, és kisétált az üzletből a napfényben fürdő utcára.