Cím: A döntés
Szerző: Angeli - Kelényi Angelika
(04-03-2006 @ 10:13 am)
:
Timi elképedve és felháborodva ült Péteri doktor nőgyógyászati rendelőjének a várószobájában, négy jól szituált hölgy társaságában. Még mindig nem tért magához a döbbenettől, hogy miből engedheti meg magának ez a csóró csapos Piri, hogy a Péterihez járjon vizsgáltra. Timinek meggyőződése volt, hogy a meglehetősen jó hírű orvosra kizárólag neki, és a hozzá hasonló nőknek van igényük, hiszen ott van a kórház is, ott ingyen is meg lehet csináltatni a rákszűrést, minek eljönni a város legdrágább nőgyógyászához.
- Már itt sem lehet nyugta az embernek. Mindenféle népség beteheti ide a lábát. – gondolta magában fortyogva.
Most nem kötötték le a női lapok, sem az idősebb, elegáns nők társalgása, Pirit figyelte. Észrevette, hogy nagyon sápadt, és elgyötört, de nem sajnálatot, hanem megvetést érzett vele kapcsolatban. Ha ellenszenve tárgya ránézett, ő a falon függő, bekeretezett Monet repróra tapasztotta a szemét, mintha nem is méregette volna a lányt. Nevetségesnek tartotta, hogy egy ilyen senkivel kell együtt várakoznia. Nem azért járt a méregdrága magánrendelésre, hogy aztán ugyanazokkal kelljen közösködnie, mint az SZTK-ban. SZTK ugyan már nem volt, valami más nevet adtak neki, de mindenki így hívta. Timi megbotránkozása csak nőtt, amikor Pirit még előtte beszólították az öltözőbe. Ő volt ott hamarabb, mégis a csaposlány ment be előbb.
Ez bőszítette, bele sem gondolt, hogy talán neki korábbi időpontot adtak meg. Timi mérges volt. Nem csak Pirire, ő volt akkor kéznél, őt lehetett szidni, de nem is kellett túl mélyen önmagába néznie, hogy rájöjjön, Joe miatt ilyen feszült, miatta szenvednek az idegei.
- Hogy lehetett olyan hülye, hogy lecsukatja magát? – gondolta rosszkedvűen, miközben tudta, hogy ez egyszer bekövetkezett volna.
Joe nem volt okos. Joe szerette a pénzt, meg is tudta a kapcsolatai révén szerezni, de nem volt előrelátó, és nem vágott pengeként az esze sem.
Timi beletúrt hosszú, szőke hajába, aztán hirtelen az ujjaival átgereblyézte, nehogy kócos maradjon. Nagyon ügyelt a megjelenésére, és mostantól még inkább tökéletesnek kellett lennie a külsejének, hiszen szingli lett. Ő ugyan nem fogja megvárni, míg az agyongyötört, kifosztott, agyilag, lelkileg padlóra küldött Joe előtámolyog a börtönből. Látta, hogy az a babér, ami neki ebben a városban termett, már nem terem tovább, ezért úgy döntött, hogy a fővárosba költözik. Holnap meghirdeti a butikot, és mindent elrendez maga körül, hogy bármikor indulhasson, ha jónak látja. Ezért jött el Péteri doktorhoz is egy gyors rutinvizsgálatra, hogy egy darabig ne legyen gondja arra, hogy új nőgyógyászt keressen magának.
Már felvette a kapcsolatot a ruha nagykereskedés olasz tulajdonosával, akitől a butikba az árut vásárolta, és az megígérte, hogy hathatós segítséget nyújt neki, esetleges költözésekor. Sőt, ahogy ő mondta, mihamarabbi költözése esetén boldogan áll a rendelkezésére. Timi úgy gondolta, hogy meg kell ragadnia a lehetőséget, ilyen nem terem minden bokorban, nem szalaszthatja el. Az olasz nem volt nagyon öreg és nagyon csúnya sem, éppen az a fajta, akit könnyen az ujja köré csavarhatott, és ezen tulajdonságai mellett volt az úrnak még egy kiemelkedő pozitívuma, mégpedig a bankszámlája. Ez a fontos momentum győzte meg Timit arról, hogy semmi keresnivalója nincs már ebben a porfészekben, irány a csillogás, a pezsgő és a kaviár!
Egyelőre azonban még mindig a nőgyógyász várószobájában üldögélt, mert Piri vizsgálata meglehetősen sokáig tartott. A kezébe vett egy nőknek szóló lapot, és beleolvasott. Megtudta, hogy melyik a trendi arckrém, és mi az a ruhadarab, ami nélkül nem élhet a jövőben, emellett tisztába jött néhány fontos szexuális kérdéssel is. Hamar megunta az újságot, annak ellenére, hogy egyébként rendszeres olvasója volt. Végül is szaklapnak tekinthette az összes hasonló témával foglalkozó folyóiratot, úgyhogy amint megjelent valamelyik, ő azonnal megvásárolta, és pontról, pontra végigolvasta. Nem hagyta ki azt a részt sem, amely az új könyvekkel, vagy lemezekkel foglalkozott, hiszen ez ügyben is tájékozottnak kellett lennie. Tudta, hogy akármilyen szép is, nem engedheti meg magának, hogy totálisan sekélyes legyen, és a tájékozottsága a divat legújabb híreiben merüljön ki. Igyekezett ezeken túl is információkhoz jutni a világ dolgairól, ezért nyitott szemmel járt. Azt például régóta tudta, hogy a falon lógó kép eredetijét egy Monet nevű francia festette, aki impresszionista festő volt, és nem összekeverendő a Manet nevűvel, aki szintén festő volt, ráadásul - mit ad isten - szintén impresszionista. Ezt a fontos felvilágosítást egy roppant kedves, és művelt hölgytől kapta úgy két éve, amikor ugyanitt ücsörgött, csak akkor éppen volt kedve társalogni, és nem azon törte a fejét, hogy hogyan tovább, meg hogy elfogadja-e az olasz segítő jobbját, vagy próbáljon szerencsét egyedül, hagyatkozva szépségére és józan paraszti eszére, illetve arra a kiváló érzékére, hogy első látásra kiszúrja a kellemes háttérrel rendelkező férfiakat magának.
Közben kijött a rendelőből Piri, még sápadtan ugyan, de sokkal jobb bőrben, mint amikor bement. Az ajtóban kezet fogott az orvossal, aztán mentében még egyszer ránézett Timire. Timi úgy látta, hogy a pillantása teljesen üres volt, nem bántó, nem arrogáns, befelé forduló, egyszerűen mintha nem is látta volna azt, akire nézett.
Úgy gondolta, hogy nem érdemes idegesítenie magát egy ilyen egyszerű,
semmitmondó nő miatt, sokkal fontosabb eldöntenie, hogy mihez fogjon. Aztán határozott: elfogadja az olasz segítségét, és amint megszabadul a butiktól, azonnal költözik a fővárosba. Ott a helye, ő nem való egy kis városkába, neki sokkal több ember csodálatára volt szüksége, mint amennyit itt valaha is megkaphatna. Ráadásul ha Pesten megy el egy magánrendelésre, ott valószínűleg nem fut össze ilyen Piri félékkel.
(858 szó a szövegben) (721 olvasás) 
Angeli: (04-03-2006 @ 02:10 pm) Köszönöm Andika, a hibát javítottam.:-)))))))))))
soman: (04-03-2006 @ 02:18 pm) Remekül ábrázolod ezt az egysíkú, pénzsóvár lányt. A kitűnő jellemábrázolással erősödnek az egyes karakterek eltérő vonásai. Élvezem nagyon, ha olvashatlak.
Angeli: (04-03-2006 @ 02:48 pm) Köszönöm Ottó, örülök, hogy tetszett.
Lacoba: (04-03-2006 @ 05:25 pm) Újabb mélység ebben a körben. Érdekes szerepet is meg kell formálni, így a törtetőét is. Örömmel olvastam.
Angeli: (04-03-2006 @ 06:12 pm) Köszönöm Lacobá, örülök, hogy olvastad.:-)
prayer: (04-03-2006 @ 07:57 pm) A döntésem végleges! Olvasóddá váltam!
blue: (04-03-2006 @ 09:50 pm) Azon gondolkoztam, hogy hogyan folytatod, kíváncsian várom, nagyon tetszett, jól írsz. puszi: gaby
andika: (04-03-2006 @ 12:30 pm) nagyon jót olvastam nálad megint öröm hozzád betérni :-) Joe szerette a pénz(t)szerintem a t lemaradt :-) gratulálokaz íráshoz nagyon tetszett :-)!
reginababa19: (04-04-2006 @ 03:00 pm) Hmm,Timi nem is olyan buta,mint amilyennek látszik.Őszintén szólva nem is utáltam őt,bár nem is kedveltem és még csak nem is tiszteltem.Ugyanolyan semleges nekem,mint Pirinek:).De maga a történet nagyon tetszik!!!
Angeli: (04-04-2006 @ 03:19 pm) Szia Regina! Timi csak egy önző, pénzéhes kis nő, de megvan a magához való esze. Jól látod.:-) Köszönöm, hogy olvastál.:-))))
Anna1955: (04-04-2006 @ 04:19 pm) Történeted, nagyon jellemző a mai emberek felfogására, sznobságára. Jól ismered a jellemábrázolás fortélyait... Gratulálok..Szeretettel Anna :))))
Angeli: (04-04-2006 @ 04:52 pm) Köszönöm Anna, örülök, hogy olvastál.:-))
Angeli: (04-04-2006 @ 09:40 am) Zoli! Megtisztelő a véleményed. Köszönöm!:-))
Angeli: (04-04-2006 @ 09:41 am) Köszönöm Gabykám! Mindig örülök, amikor elolvasod az írásomat.:-)
khama: (04-04-2006 @ 10:24 am) Érzékletesen írsz, jól ábrázoltad a negatív figurát. Hevesen utáltam olvasás közben. :))))
Angeli: (04-04-2006 @ 10:31 am) Köszönöm Khama! Megtisztelsz!:-))
|
