Fullextra.hu

:
9.

Csikorgó fogával nagyot harapott az őszbe a vénséges tél, december elején lezárta dunyhájával a még bátran bár, de erőlködve nyomakodó füvet, betakarta a meztelen fákat, bokrokat, házakat, szobrokat. Fehér leple eltemette a sárga, bordó levelekből bohócgúnyát öltött kisvárosi utcákat, eltakarta a szépet, eltakarta a csúnyát, mindent lefedett, egyértelművé tett. Hideg volt. Nem farkasordító, de sapka-sálas zimankó, a hó tapadt, kiváló alapot adott a hóemberépítőknek, remek hógolyó anyag volt a harcos, vidámkedvűek kezében. Pityu lejjebb húzta usankája lógó spániel füleit, hóna alatt reklámszatyorba rejtett könyvekkel sietett Pirihez. Aznap nem az iskolában tartották a korrepetálást, hanem Piriéknél, mert a lány megfázott, így nem járt be az órákra. A megbeszélt címen egy négyemeletes panelház állt, megnyomta a kapucsengőt, majd miután kinyitották neki, besétált a langyos lépcsőházba. Még nem járt itt, de tudta, hogy ez szinte mindegy is, hisz Kósmereken minden panelház lépcsőháza teljesen egyformán nézett ki, függetlenül attól, hogy négy, avagy tízemeletes házról volt-e szó. A falakat virágmintás melegpadlóval burkolták, melyet a „kultúrált” lakók és „kultúrált” betévedők magukénak éreztek, ezért meg is próbálták magukkal vinni. Ezt az akciót többnyire nem kísérte siker, így a fal lógó, megtépázott, foltokban levakart linóleuma meglehetősen szomorúan festett, mint egy koldusasszony nagymintás, rongyos ruhája. A lépcsőket középkék csúszásgátlós műanyag borítás fedte, ahol még fedte, mert a legtöbb lépcső csak csupasz, ragasztótól elcsúfított, szürke betonként nézett vissza. A burkolt falrész fölött, a sokat használt spriccelt festést alkalmazták, amikor a fehér felületre narancssárga pacákat spricceltek a kiváló szakemberek, ezzel téve a sima egyszínű falat ízléstelenné. Az emeletek padlóját szintén linóleum borította, ez érdekes módon szinte mindenütt egyben volt, azt valamiért nem kívánták meg sem az ott lakók, sem a betolakodók. Egy emeleten három lakás kapott helyet, Piriék a harmadikon laktak középen, a kettes szám alatt. Az anyja nyitott ajtót, és Nyüzügének leesett az álla a csodálkozástól. Piri nézett rá az ajtóból, csak egy kicsit idősebb változatban.

- Csókolom! Sajtos Pityu vagyok, Pirihez jöttem tanulni…

- Tudom, hogy ki vagy, gyere be, a lányom már vár – mondta az anya, de nem mosolygott.

Nyüzüge besétált a lakásba, és tovább csodálkozott. Hatalmasnak látta, később Piritől megtudta, hogy két nagy, két kisszoba van benne, ebédlő, és óriási fürdőszoba, mert a gardrobot összenyitották fürdővel, így dupla méretű lett. Piri szobája kicsi volt, barátságos, igazán lányos a rózsaszín selyemdrapériával, és az egyszemélyes baldachinos ággyal. Az egyik sarokba fehér, faragott fésülködőasztalt tettek, a másikban egy roppant méretű plüss mackó ücsörgött a barackvirághoz hasonlatos színű, süppedős szőnyegpadlón. Piri és Pityu nagyon jó barátokká váltak a korrepetálások során. Pityu tudta, hogy nincs esélye Pirinél, ezért lemondott róla, és minden más, útjába akadó lánnyal remekül vigasztalódott. Kedvelték a lányok amióta a rendszeres edzéstől jó-kiállású fiatalember lett, a szemüvegét pedig kifejezetten szexinek találták.

- Még mondja valaki, hogy az ész nem vonzó! - gondolta egyszer, amikor ugyanazon a napon már a második lányt sikerült levennie a lábáról.

- Gyere Pityu, ülj ide az ágyra, mondani akarok valamit – mosolygott kedvesen Piri. Pityu leült az ágy szélére és kérdőn nézett rá a szemüvegén keresztül.

- Az a helyzet, hogy mégsem fogok leérettségizni – kezdte Piri. – Nem megyek gimnáziumba, mert apám azt akarja, hogy menjek férjhez. Nem is örülnek neki, hogy együtt tanulunk, hiábavalóságnak tartják. Látod azt a nagy dög medvét? – mutatott a kezével az állatutánzatra. – Azt is a „vőlegényem” küldte Pestről.

- Te férjhez mész? Még csak tizenhét éves vagy! – borzadt el Pityu. – Nem szabad elhamarkodni…

- Ez nem elhamarkodás kérdése Pityukám, apám már öt éves koromban megegyezett a másik családdal, hogy egyesítjük majd, ha felnövünk. Igaz, hogy a fiú, akihez hozzá akar adni, már nem túl fiatal, van vagy huszonhat éves is, de úgy tudom, hogy egészen jól néz ki… - Itt Piri elmélázott. – Bár nekem más tetszik…

- Ha más tetszik, akkor minek mész férjhez? Én ezt nem értem. – Nyüzüge egyre idegesebb lett.

- Még hogy ez a ragyogó, jóeszű lány a huszadik században hozzámenjen egy ismeretlenhez, ez nonszensz… - gondolta Pityu, miközben a szája szélét rágva azon törte a fejét, hogy hogyan tudná lebeszélni erről a nevetséges dologról.

- Te idefigyelj! Én meg azt akartam mondani, hogy én is elmegyek a gimibe, és leteszem az érettségit, akár akarja az apám, akár nem – rukkolt elő Pityu az ő mondandójával.

- Nagyon helyes! Nem is vagy te kőművesnek való, nem arra születtél… Én mégsem tanulok tovább. Pedig jó lenne… Szerinted Feri mit gondol rólam? – vetette fel hirtelen az új témát.

Pityu egy pillanatig nem is tudta, hogy mit mondjon. Feri gyakran beszélt Piriről, de még sosem ismerte el, hogy szerelmes belé, vagy hogy többet jelent neki egy remek esztétikai élménynél.

- Nem tudom biztosan. Szépnek tart, tetszel neki, de mást nem mondott… Ha Feri kérné, nem mennél hozzá a pesti csávóhoz? Akkor ellenkeznél az apáddal? – Levette és megtörölte szemüvegét egy papírzsebkendővel.

- Fogalmam sincs – sóhajtotta a lány lemondóan. – De ha nem kellek neki…

- Piri! Ne légy hülye! Ne azért akarj szabad lenni, mert valaki más azt mondja, hanem önmagadért! Én nem gondoltam, hogy téged csak úgy férjhez lehet adni! Én nem gondoltam, hogy téged ilyen könnyű befolyásolni. Te mit szeretnél? – Nyüzüge mérges volt, határozottan dühítette ez a múlt századi életfelfogás. - Ma már nem kell a nőknek a fakanál mellett állniuk naphosszat! Kitalálták a gyorskaját!

- Nem tudom… Annyira bizonytalan vagyok. Apám azt mondja, hogy fantasztikus életem lesz Pesten, aranyba, bársonyba fog öltöztetni a férjem, és mindent megkapok, amire csak kinyitom a számat…

- Ez neked elég?

- Nem tudom. – sóhajtott nagyot a lány.

- Szerintem gondolkodj el rajta, hogy mi kell még… Mérlegelj! Biztosan lesz még egy-két dolog – morogta Nyüzüge. – Aztán hívjál fel, ha döntöttél, és tanulhatunk tovább… Vagy nem. Mindegy. Hívj, ha kitaláltad, hogy mi legyen! – nézett rá a lányra, aztán felvette az usankáját, lehúzta lógó spániel füleit, és kiballagott a langyos lépcsőházon át a hidegbe.

Folyt.köv.