Vettem egy kocsit. Ebben igazság szerint semmi furcsa nincs, mások is vesznek autót, én azonban sokkal bonyolultabb útját választottam az autóvásárlásnak, mint a többség. Nem arról van szó, hogy átvertek. Hál’ istennek. Azonban megtörténhetett volna, nem rajtam múlt.

Tehát a kocsi. Kigondoltam, hogy pánikbetegségemet egyetlen gyógyszer kezelheti, és ez egy saját jármű, melyet azonnal, de azonnal! meg kellett vásárolnom. Ez nem gond annak, akinek van pénze. Nekem azonban nem volt, úgyhogy kölcsönt kellett felvennem ahhoz, hogy hozzájussak álmaim nyugalmához.

Kinéztem a kocsit. A párommal bejártunk néhány autótelepet, és meglett. Ő. Sötétkék, csinos, színrefújt Suzuki, a mi autónk, olcsó, kis-fogyasztású, fapados, de megbízható, használt, de nem nagyon, jó áron, nagyon jó áron, és engem akart a gazdájának. Láttam rajta, hogy én vagyok neki „A tulajdonos”! Szerelem volt első látásra, ő az enyém, én az övé, ásó, kapa, nagyharang! Miután a párom minden egyebet megnézett rajta, ami kizárólag egy férfi fejében fordulhat meg: tanksapka, lámpák, szellőzés!, riasztó, rádió, persze motor, váltó, miegymás, (nagyon untam, szinte toporzékoltam, nehogy találjon valami hibát), úgy döntöttünk, hogy alszunk rá. A párom kért, hogy várjak még a vásárlással, legalább azt várjam meg, amíg újra el tud velem jönni, de én biztos voltam a dolgomban. Már tudtam, hogy semmi nem tántoríthat el tőle. Minek az a sok alvás! Egy éppen elég! Másnap reggel visszamentem és megalkudtam rá.

Nem vacakoltam én azzal, hogy megnézzem a papírjait! Olyan szimpatikus volt a kereskedő, egyáltalán nem látszott seftesnek, normális, becsületes embernek gondoltam, még az is mellette szólt, hogy olyan motorja volt, mint az öcsémnek.

Most persze a férfiak csóválhatják a fejüket: Ez is csak egy nőnek jelenthet biztosítékot valamire, én azonban számos csalódásom ellenére hittem az emberismeretemben. Még most is azt mondom, hogy nem kell lebecsülni a női megérzést, bár úgy tűnik, hogy az enyémet ritkán érdemes csak alkalmazni, főleg, ha nem túl nagy a tét.

Szóval a kölcsön. Kiszámolta az alkalmazott, hogy milyen feltételekkel vehetek fel hitelt, én pedig abban a pillanatban megsemmisültem. Egészen pontosan a lejárat végére a dupláját fizethetném vissza annak az összegnek, melyet felvettem volna. Megszólalt bennem az értelem: Hát nem! Engem senki ne nézzen madárnak!

Ezzel a felkiáltással otthagytam a kereskedőt, és az utánam ácsingózó gyönyörű, metálfényű szerelmemet.

Felültem búsan a HÉV-re, és útban hazafelé felhívtam az öcsémet. Neki már előzőleg elújságoltam, hogy milyen fantasztikus vásárt fogok csinálni, agyő pánik, agyő nyári zápor utáni büdös népek a metrón, agyő konzervdobozlét!

Aztán amikor belenyivákoltam a telefonba , hogy vége mindennek, nem lesz kocsim nekem soha, és életem végéig a BKV gazdagodik rajtam, az öcsém úgy döntött, hogy bankká válik egy időre, olyanná, amelyik nem kér kamatot, és némi tőkét befektet nálam. Mert szerinte megéri. Még kamat nélkül is. Mert olyan volt a hangom, hogy azt nem lehetett kibírni…

Na, mindenesetre én visszapenderedtem a kereskedőhöz, rákacsintottam a még mindig rám várakozó kocsira, és azonnal! elintéztem mindent, de mindent. Értem ezalatt, hogy fizettem, papírokat írtam alá: adásvétel, meghatalmazás az eredetiségvizsgálathoz, meghatalmazás az okmányirodába a gépjármű átírásához, kötelező biztosítás. Ezek után a kereskedő megígérte, hogy két nap múlva mehetek a kész, átírt papírokért, csak előtte telefonáljak, hogy minden össze legyen készítve. A kocsit már aznap vihettem, teljesen elégedett voltam a fénymásolt forgalmival, amit kaptam hozzá, hisz az eredeti kellett a kocsi átírásához. Ó, milyen boldog voltam, direkt eltévedtem a városban, hogy tovább tartson az út hazáig! Végigénekeltem az utat, ihaj-csuhaj, de szép is az élet!

Otthon aztán, amikor később megérkezett a párom, és kiörömködtem magamat neki, kérdezett egy rondát:

- És? A papírokat megnézted?

- Mire gondolsz? – kérdeztem vissza bután.

- Hát a forgalmira, hogy minden benne van-e, meg hogy az-e a rendszáma ami…

- Mi volna más? – érdeklődtem nagyon idegesen, mert éreztem, hogy már megint rátapintott a gyenge pontomra.

Megnéztük a forgalmit. Abban sötétzöld volt a színe. Az életben viszont akárhogy erőltettem a szememet az én autóm sötétkéken parkírozott a kapu előtt, semmi köze nem volt a zöld színhez. Egy dolgot tudtam. Nem volt átfújva, ugyanis az öcsém és a párom a lelkemre kötötték, hogy mielőtt bármit is aláírok, csipogtassam körbe festék rétegvastagság mérővel. A műszer mindenhol gyári értéket mutatott. Mellesleg megjegyzem, hogy erre a csipogtatós akciómra nagyon büszke voltam. Úgy csináltam, mint aki egész életében rétegvastagságot mért… Legalábbis én úgy gondoltam, hogy roppant szakszerű vagyok.

De akkor mitől lett a kocsi sötétzöld? Vagy mitől lett sötétkék? Felhívtam a kereskedőt némileg idegesen, és megérdeklődtem ennek az okát. Ő nem tudta. Szerinte elírás volt. Egy kicsit gondolkodva, szerintem is.

Másnap találkoztunk a barátainkkal, és megmutattam új büszkeségemet. Az egyik srác megkérdezte, hogy milyen idős a kocsi. Én mondtam, hogy hét és fél éves, mire nagyra kerekedett szemmel meredt rám.

- Akkor miért 5 év körüli autók rendszáma van rajta? – kérdezte blazírt arccal.

Nagyon bambán néztem. Fogalmam sem volt.

Otthon mint az őrült kerestem elő a szervizkönyvet és láss csodát, nem az a rendszám szerepelt benne, mint a forgalmi engedélyben illetve az autó elején és hátulján. Hupsz! Levert a víz. Hívtam a már kicsit sem szimpatikus kereskedőt, hogy vajon miért nem egyezik a rendszám. Ő ezt sem tudta, de nem igazán értette, hogy mit akadékoskodok, amikor minden legálisan folyik. Pláne, hogy az eredetiség vizsgálat pont azért van, hogy ne lehessen lopott kocsit eladni, és főleg a szerencsétlen jóhiszemű vásárlót megszívatni.

Másnap már a kereskedő hívott engem, és megtört hangon közölte, hogy van egy kis gubanc. Nincs meg az autó törzskönyve.

- Mi van? – kérdeztem nagyon hangosan, mint aki nagyothall. – Hogyhogy nincs meg? És erről én miért most szerzek tudomást?

Azt mondta, hogy sajnos ők is most tudták meg, mert az előző tulajdonos eddig hitegette őket, hogy beviszi, de sajnos nem találja, így köröztetni kell.

Akkor már üvöltöttem.

- Köröztetni? Mit? És meddig?

- Egy hónapig. – válaszolta némileg megrendülten a gyűlölt kereskedő, és még gyorsan hozzátette:

- De siettetem. Addig is be kellene jönni elvinni az ezzel kapcsolatos határozatot, és iratokat, hogy ön tudjon járni az autóval. Tessék megnyugodni, ez teljesen legális, sajnos előfordul, hogy egy autónak eltűnik a törzskönyve…

- És más a színe, és a rendszáma sem eredeti? – bömböltem.

- Nem lesz semmi gond, minden teljesen legális, tessék megnyugodni…

Nem nyugodtam meg. Felhívtam az öcsémet, aki a munkája révén szakértőnek számít okmányok, átírás, és gépkocsi eredetiség tekintetében, és elpanaszoltam neki, hogy mi minden történt. Ő nem nagyon aggódott. Azt mondta, hogy nekem ebből nem lehet bajom. Mindenkinek lehet, de nekem nem, és ha a kocsi nem frankó, akkor úgy be lehet perelni az egész bagázst, hogy a gatyájukat kifizetik nekem kártérítésbe. Sőt. Nem is pereskednének, hanem észvesztve csengetnék a pénzt, ugyanis az ilyesmiért nagyon csúnya bünti jár…

Tegnap telefonált a kereskedő, hogy lehet átíratni a kocsit, úgyhogy szállítsam be hozzá az iratokat, és holnaputánra kész az átírt forgalmi.

Végül kiderült, hogy a rendszámcsere az előző tulajdonos mániája volt, a cége minden kocsiján ez a rendszám díszelgett. A szín elírás, azt ki fogják javítani.

Tehát holnapután lesz végre forgalmim, és ezentúl nem egy komplett irodát kell hordanom a táskámban, hogy igazoljam a rendőr előtt: jogosan használom a kocsit, amit még mindig imádok…

A kereskedő azóta feketelistás lett nálam, mert eltitkolta a törzskönyv nemlétét, pedig tudta, biztos, hogy tudta…!

Okuljatok hát naiv, hirtelen szerelembe eső feleim az én példámon!

Ha létezik még egy ilyen széllelbélelt ezen a világon, mint én, az mielőtt kocsit vesz, vagy bármit vesz, olvassa el részletesen az összes, unalmas, baromira teleírt papírt, amit csak az orra alá dugnak, mert egyáltalán nem biztos, hogy a szimpatikus kereskedő igazat mond - még ha a női megérzés erősen mellette áll is - és egy kis alapossággal megspórolhat magának egy csomó idegeskedést, és kalamajkát!