Cím: Elvinne az Árpád hídig?-6.
Szerző: Angeli - Kelényi Angelika
(06-13-2006 @ 11:32 am)
:
6.
Hétfő. A legeslegundorítóbb nap a héten. Minden hétfőn reggel, az ágyban ülve, gyümölcsteával a kezemben követelem, hogy Hétfő „monnyon le”, töröljék el! Ma reggel pedig komoly sztrájkba kezdtem, mert a gyűlölt nap nem volt tekintettel hétvégi kemény munkámra, és eljött, annak ellenére, hogy én egy fikarcnyit sem pihentem. Szombaton falat festettem. Jó. Nem egyedül, és az oroszlán részt nem is én végeztem – megjegyzem annak ellenére, hogy azt hangoztattam, kifestem én az egész szobát egyedül, ha kell – vasárnap pedig karnismázolással töltöttem a napot. Bárki is legyint, most állítsa meg a mozdulatot! Egy farudat lefesteni nem nagy diákírás, az igaz. De a hozzá tartozó összes karikát, na az már feladat! Ráadásul úgy, hogy a festék rajta is maradjon. Ne csak rajtam. Mindkét napon úgy néztem ki, mint aki fejest ugrott a festékes vödörbe, pedig igyekeztem nem összekenni magam. Ez persze nem sikerült. Itt-ott kék voltam a karnistól, amott sárga a faltól, és hiába sikáltam a bőrömet, sajnos bizonyos helyeken nem tudtam leszedni a nyomokat magamról. Tehát reggel fáradt voltam, álmos, és bazi nagy izomláz gyötört. A karomat megpróbáltam a fejem fölé emelni az ágyban üldögélve, de csak egy fájdalmas nyögés és egy keményebb szóösszetétel után voltam képes megvalósítani a tervezett tornagyakorlatot. Egyszer csináltam meg, aztán úgy döntöttem, hogy nem erőltetem a dolgot, mert nem kenyerem a fájdalom. Nem vagyok én mazochista. Mellesleg a mozgás sem áll közel hozzám, igazság szerint meglehetősen távol áll tőlem mindenfajta testi megerőltetés, úgyhogy tényként könyveltem el, hogy aznap sem futok a stoppolós helyemre.
Na igen. Egy hete rám tört az egészséges táplálkozás, ezzel együtt úgy döntöttem, hogy szemléletváltást követek el magamon. Tehát minden reggel kocogva megyek akár az út szélére, akár a HÉV megállóba tartok, de legalábbis megszaporázom a lépteimet. Eddig sajnos mindig kitaláltam valamit, hogy miért nem kéne úgy sietnem, úgyhogy az életmódom megreformálása e tekintetben nem valósult még meg. A többi része sem, de nem az én hibámból. Leendő anyósom tegnap este is galád módon szalonnát sütött, és kinn hagyta a tűzhelyen egy lábasban, had dobálja szanaszét azt a fenséges illatanyagot, amellyel csak ő rendelkezik. Ki tud ennek ellenállni? Azon nyomban felfüggesztettem az egészségem rendbehozatalát, és rávetettem magamat a kalória- és koleszterinbombára, hozzá fehér kenyeret tömtem magamba, és bevallom felnőttesen, hogy nem fájt! Bár néha obszcén szavakat mormoltam magamban, ostorozva saját gyenge jellememet, de annyira jó volt, hogy nem tudott rám hatni újra sudár termetre vágyó, diétázni kívánó énem. Nem bizony! Annyi munka után, amennyit én lenyomtam a hétvégén igazán megérdemeltem a tutit. Nem?
Az idő remek volt, sütött a nap, egy percig sem féltem, hogy esni fog, úgyhogy újfent otthon „felejtettem” az esernyőmet. Kiálltam az út szélére, és stoppoltam. Közben átfutott az agyamon, hogy ha statisztikát készítenék kiderülne, hogy eddigi stoppolásaim eredményeképp többnyire nők vettek fel, ami azért meglepő. A nők általában óvatosabbak, nem tudhatják, hogy nem vagyok-e baltás gyilkos, vagy közveszélyes elmebeteg. Mi van, ha egyszerűen kilököm a sofőrt a kocsiból, és elhajtok, őt meg úgy ott hagyom, mint Szent Pál az oláhokat. Úgy tűnik, hogy a nők jobban igénylik a társaságot utazás közben, mint a férfiak, és inkább vállalják a rizikót, de egy jó kis beszélgetés reményében megállnak egy vadidegen nőnek. Hát bizony. A férfiak nagyon elégedettek általában saját maguk társaságával, nem szorulnak rá egy dumagépre, vagy éppen az otthoni dumagépet igyekeznek kipihenni útközben.
Nahát stoppoltam, stoppolgattam, és meglepő gyorsasággal sofőrre találtam. Megállt mellettem egy autó, ami olyan rút formát mondhatott a magáénak, melyet kizárólag ember találhat ki. Láttam már ilyet, és sosem tudtam elképzelni, hogy milyen ember vetemedhet a megvásárlására ennek a formátlan, Barba papa legpiszkosabb fantáziáját is túlszárnyaló képződménynek. Kinyitottam az ajtót – reméltem, hogy azt nyitom - és beszóltam kedvesen:
- Jó napot! Elvinne az Árpád hídig?
- Szállj már be, mert elkésünk! – jött a sürgető válasz, s én nem voltam rest, bepattantam a mozgó amorfiózisba.
Ránéztem a sofőrre, és levontam a konzekvenciát, hogy az ember nyugodtan statisztikázhat, mert bejön, a nagy számok törvénye szerint. Egy nő ült a másik ülésen, lehetett úgy hatvan és hetven év között, az arca erősen sminkelt, nagy, ráncos, sokat megélt arc volt, a haját vörösre festette, a szemét hatalmas napszemüveg takarta. Összességében nem volt taszító jelenség, ápolt volt és jólöltözött, egyszerűen csak furcsa volt nekem az ő korában, hogy pink rúzs virít a száján. De hát ízlések és pofonok, ugye, nem lehet mindenkinek egyforma az elképzelése az eleganciáról.
- Na! Kösd már be magad, mert nem érünk rá! – förmedt rám az asszonyság, mire én szó nélkül bekapcsoltam a biztonsági övet, eszembe sem jutott ellenkezni. – Dugó lesz, te meg itt a végén nem érsz be a munkahelyedre. – tette hozzá, mire én eltátottam a számat, úgy bámultam rá.
- Ezt meg honnan veszi? – kérdeztem önmagamhoz képest durván tiszteletlenül, és továbbra is leesett állal lestem a nőt.
- Honnan, honnan? Tán nem munkába mész? Kár, hogy úgy unod, mert mostanában nem akad jobb! – mondta miközben sebességbe rakta a förmedvényt, és besorolt a forgalomba.
- Honnan…? – kezdtem megint, de ő leintett.
- Rá van írva az arcodra, hogy úgy mész dolgozni, mint akit a vágóhídra visznek! Ezt a szenvedő pofát!
Én tisztára kiakadtam. Se köpni, se nyelni nem tudtam, csak a levegőt kapkodtam, mint a minapi időjós.
- Nem kéne annyit hazudni, mindjárt jobban lennél! – mondta kicsit kedvesebben.
- Most meg mire gondol? – néztem rá riadtan.
- Erre a stoppolás dologra, nem a te műfajod fiam, ezt a hülye is látja! Úgy nézegettél körül, mikor ott álltál az út szélén, rögtön rájöttem, attól félsz, hogy valami ismerős felfedez. – nevetett.
- Nahát… ennyire látszik? – kérdeztem elképedve.
- Ennyire, ha valakinek van hozzá szeme. – mondta, és rám pillantott a napszemüvege fölött. Kacsintott, majd hozzátette: - Látom, a szerelem rendben van!
- Micsoda? – hebegtem, nem nagyon tudtam követni a vénasszonyt. – Ez egy boszi. – gondoltam, és nyugtalanul néztem rá.
- A szerelem. Látom, hogy az rendben van. Mit nem lehet ezen érteni? Úgy fénylik a szemed, mint Salamon töke, ragyog belőle a szerelem! – mondta egyszerűen, mintha a boltban kért volna egy kiló kenyeret. – De ez a hajszoltság, ez a szorongás… ezt valahogy le kell küzdened, mert rámehetsz teljesen.
- Már nem is kérdezem, hogy ezt miből látja, biztosan egyel több mitesszer van az orromon, mint kéne…
- Ne szemtelenkedj, ez tudomány! – förmedt rám megint, és én összehúztam magamat kicsire.
Csendben utaztunk tovább, nem akartam szólni hozzá, pedig ezernyi kérdésem lett volna. Már elértük úti célunkat, lehúzódott a híd alá, levette a napszemüveget és megkérdezte:
- Megijesztettelek?
- Mi tagadás, nem mindennapi képességekkel bír… - nyögtem.
- Akarsz többet is tudni? Érdekel a jövőd? – mosolyodott el.
- Nem tudom… nem nagyon. – motyogtam, mert közben rájöttem, hogy tényleg egy boszival utaztam idáig. Ő előhalászott a kocsi oldalzsebéből egy névjegyet és átnyújtotta.
- Na eridj! Beérsz dolgozni, aztán vigyázz, azzal a szorongással. Ha meggondolod magadat, akkor hívj fel, aztán elmondom a jövődet is.
Bénán másztam ki a kocsiból, és még akkor is a névjegyet néztem, amikor már az ő kocsinak csúfolt eszköze rég nem látszott.
„Fatima Amina jósnő”
Zsebre vágtam a papírt, és feszálltam a villamosra. Csak ott motoszkált bennem, hogy meg kéne tudni a jövőt. Motoszkált, motoszkált…
Folyt. köv.
(1152 szó a szövegben) (732 olvasás) 
Angeli: (06-13-2006 @ 01:12 pm) Szia Tünde! Örülök, hogy itt jártál.:-))
Angeli: (06-13-2006 @ 01:13 pm) A próféta szóljon belőled Zolikám! Köszönöm a bátorítást.:-))))))
Gyopa: (06-13-2006 @ 01:40 pm) Szia kedves Angelika!
Tetszik a stílusváltásod. A sültszalonnát is kamázom, de ez most lényegtelen, ha már úgyis felfaltad. Különben pedig butaság fogyókúrázni, a futás pedig dög unalmas. Már a járkálásról is megvan a véleményem. Az ember rakja egymás elé a virgácsait. Brrr! Tök unalmas. Akkor ezt megtetézni azzal, hogy nagyobb sebességreváltani, végkép semmi értelme. Nem vagyunk mi testvérek? Több dolog utal rá, kivéve talán a rágógumit meg a stoppolást. Mit tagadjam, ismét nagyot domborítottál. Részvétem. Győző
Angeli: (06-13-2006 @ 01:53 pm) Ugye Győző! Tudtam, hogy hasonlóan gondolkodunk! Minek az a sok ugrabugrálás, az ember csak elfárad, és semmi máshoz nincs kedve. Majd kérdezd meg a Manci nénit, hogy szült-e hetvenben egy kicsi, keményfejű bömbölőgépet, ha igen, akkor meg van az esély, hogy rokonok vagyunk.:-))) Köszönöm a gratulációt, örülök, hogy elnyerte agymenésem a tetszésedet.:-))
Gyopa: (06-13-2006 @ 02:14 pm) Ezt nem hagyhatom ki. Igen, a Manci 1970-ben szült egy kis bömbölőgépet. Utáltam is egy darabig, hogy nem lehet vele favonatozni. Később jó testvérek lettünk. Még fürdettem is. Te lennél az akit kiborítottam a lavorból és próbált a vizes konyhakövön úszni? Egyébként ezt már megírtam. Győző
Angeli: (06-13-2006 @ 04:40 pm) Nem én voltam.:-)))))))))))))
blue: (06-13-2006 @ 08:40 pm) Jövő? Ki tudja igazán? Egy jósnő? Aki az aktuális állapotot tudja megmondani, sok pénzbe kerül és nem biztos, hogy bejön. Nem aszerint kell élni, hanem átélni az élet apró csodáit, észrevenni a világot, melyben létezel.
Angelikám ettől függetlenül a történeted nagyon tetszett, mindig élvezettel olvasom, amit írsz. pusza: gaby )))))) (egy boszi)
Angeli: (06-13-2006 @ 08:48 pm) Szia Boszikám! :-)) Nem nagyon hiszek a jóslatokban, sőt, mondhatni félek tőlük, úgyhogy még sosem jártam jósnál. Köszönm, hogy olvastál, örülök, hogy tetszett.:-)))
Joys: (06-13-2006 @ 12:28 pm) Megkéne tudni azt is ,hogy mi következik még...Már olyan kiváncsi vagyok. Várom a folytatást :-)))
prayer: (06-13-2006 @ 12:48 pm) Ne szórd a pénzt fölöslegesen! Könyvek végtelen sora a polcokon, melyekből filmek születtek, és Kamionnyi pénz!.. Na!.. Látod, hogy tudom?!.. Megvan írva a fullextrán!
Zsuka49: (06-14-2006 @ 01:41 pm) Ezt az epizódot is örömmel olvastam Angelikám, hiszen nagyon jól írsz, azt tényleg meg kell adni!!!:))))
Pusza: Zsuzsi
Angeli: (06-14-2006 @ 02:04 pm) Köszönöm Zsuzsikám, nagyon jól esik a kedvességed! Puszi!
vp_rozika: (06-14-2006 @ 03:50 am)
vp_rozika: (06-14-2006 @ 04:08 am) Szia Angelika! Most tudom hol kezdjem, nem úgy, mint az imént! Nagyon csúnyát tudnék mondani, de a jóneveltségem tiltja. Elküldtem a hozzászólásom, és elszállt a net alólam. Fentebb láthatod az eredményt. Most kezdhetem előlről! Valahogy így szólt: Tetszenek a stoppolás előtti reggelek leírásaid, az teljesen biztos, hogy rólad szólnak... írásaid alapján, pontosan ilyennek tudlak elképzelni;-))). Lenne egy jó tanácsom, ha kárhozol a kilóid ellen, soha ne tedd lelkiismeretfurdalással, mert akkor ráadásul, még a gyomrod ellen is vétesz. Én úgy oldom meg az efajta dilemmámat, hogy előre kijelentem: bűnözök és kész! Ha netán a Gyöngyike furcsa mosolyra húzná a száját, vagy merészelne nem odaillő megjegyzést tenni gondoskodó anyukájára, vele is nemes egyszerűséggel szoktam közölni: bűnöztem és ennyi! Evés közben viszont jó ízűen falatozom:-))). A jósnő fuvarost nem irígylem a főhősödtől... Én messze elkerülöm az efajta emberfajtát:-))). Mi a csudának parázzak már jó előre a rám váró kellemetlenségekért, pláne, ha csak hablaty az egész? De a biztató csodás jövőmet is megélni szeretném, nem várni... Azt nagyon nem szeretek! Szóval, ezer dilemmám volt olvasás közben, de ne aggódj, kitűnően szórakoztam!;-))) Tartalmas és jó humorú írásodhoz szívből gratulálok! Puszillak, Rozika
Lacoba: (06-14-2006 @ 04:53 am) Angelika már megint itt vagyok megpusztulva a véletlenen. Tudod mi nekem a legfontosabb, az hogy olyat olvasok amiben nincs egy kis erőlködés sem, és simán beleélheti magát az ember, még a határok mellett is. Egyébként az ilyen szösszenetekből áll össze az egész. Nagyon jó írás, ismét.
persecuted: (06-14-2006 @ 07:49 pm) Mindösszesen kettő, vagy három részét (tudom, hogy önálló darabok) olvastam, de nem azért, mintha nem írnál nagyszerűen, csak az időm kevés...
És ahhoz, hogy hsz-eljek korrekt módon, kétszer is
át kell fussam...Na és szóval: jó volt ez másodszorra is:))
Angeli: (06-14-2006 @ 09:37 am) Köszönöm Rozikám, és egyetértek Veled jósnő kérdésben, én sem szeretném aszeront élni az életemet, ahogy valaki előrejelzi. Vagy rettegni, hogy mikor következnek be a dolgok. Örülök, hogy olvastál. Sok puszi!:-)
Angeli: (06-14-2006 @ 09:38 am) Kedves Lacobá! Örülök, hogy könnyednek látod ezt az írásomat, mert könnyedén is jön belőlem. A dolgok velem történnek, nem akkor, nem úgy, de velem. Köszönöm, hogy megtiszteltél. :-))))))
agnes: (06-14-2006 @ 09:39 pm) Ki nem hagyom az írásaidat! Szuperek. Na ami a jósnőt illeti.....nekem egyszer azt jósolta..../voltam vagy 35 éves/ hogy kicsit idősebb koromban sok pénzem lesz......na mármost,... valami hibádzik,.....vagy pénz,....vagy nem öregszem....de lehet, hogy mind a kettő??? :))) Vagy a korom....
csizi: (06-15-2006 @ 01:49 pm) Szia. Ugyanazt írnám, mint Lacoba, légy szíves olvasd el mégegyszer. :)) Ez tetszett Ágnes. :))
Angeli: (06-15-2006 @ 02:04 pm) Köszönöm Csizi! Örülök, hogy azonos véleményen vagy Lacobával.:-)))))))))))))))
Anna1955: (06-15-2006 @ 06:52 pm) Még ide tolakodom én is...:)))) Nagyon tetszett ez a történeted id, és én is csatlakozom az összes előttem méltatóhoz, mert nagyon kellemes olvasni az írásaid...:)))) Szeretettel Anna :))))
Angeli: (06-15-2006 @ 07:09 pm) Köszönöm Annám, megtisztelsz! :-))
Angeli: (06-15-2006 @ 08:57 am) Kedves Marika! Köszönöm, hogy megtisztelsz azzal, hogy elolvasod az írásaimat. Nagyon örülök, hogy másodszorra is tetszett, ez komoly elismerés nekem. Üdv: Angelika
Angeli: (06-15-2006 @ 08:58 am) Szia Ágnes! Én még nem voltam jósnőnél, bár egy félig boszi nekem azt jósolta 17 éves koromban, hogy még sokra viszem. Azóta több, mint ugyanannyi idő telt el, és még semmire sem vittem. :-))) Többnyire a minuszból próbálok kievickélni, mint szerintem még jó sokan rajtam kívül, de az optimizmusom töretlen.:-))) Köszönöm, hogy olvastál!
|
