Cím: Foltos paradicsom - 8.
Szerző: Angeli - Kelényi Angelika
(08-01-2006 @ 09:21 am)
:
Nézzük az útikönyvet, és reménykedünk. Itt mutatja éppen alattunk a Limszki csatornát, és szépséges dolgokat ír róla. Hátha nem nagy kitérő, úgy döntünk, hogy mindenképpen megnézzük. Az út sajnos valóban nem a tengerparton vezet, semmi látnivaló nincs, hacsak nem nevezzük annak a poros országút melletti vendéglőket, ahol a pincér kinn áll az ajtó előtt, és kedvesen integetve invitálja a megéhezőket. Ezt alátámasztandó mindenütt forog egy szerencsétlenül járt malac a grillen, szinte megsajnálja az ember Horvátország malacállományát, ezt a tömeges sütést látva. Mígnem egyszer csak egy parkolót látunk kis butykákkal, ahol a helybeliek árulják a turistáknak szánt finomságaikat. Mögötte pedig feltűnik a temperából, olajfestékből sem kikeverhető, ezerárnyalatú türkizszínű tengerdarab, a Limszki csatorna. Magasan vagyunk, szinte végig be volt dugulva a fülem, amíg ide felértünk, és még csak le sem kellett kanyarodni az útról, hogy láthassuk a csatornát. A parkolóban egy magaslesszerű kilátó tornyosul, turisták mocorognak rajta, mi is arrafelé tendálunk, hiszen onnan lehet csak igazán fenséges a kilátás, egy pasas azonban elkapja a grabancomat, és az orrom alá dug egy feles poharat teletöltve pálinkával.
- Köszönöm, nem kérek! – mondom határozottan, de az ember erőszakos.
- Ezt meg kell kóstolni! – mondja kapásból németül, más nyelvvel nem is próbálkozik.
- De én nem kérek. – mondom még mindig határozottan, bár látom, hogy a körülöttem állók várakozásteljes pillantásokat vetnek rám.
- Kóstol, mert finom! – erőlteti az ember, én meg gondolván, hogy hamarabb szabadulok, gyorsan lehúzom a páleszt.
- Huh! – nyögöm, mert az ital végigégeti a nyelőcsövemet, hogy aztán kisebb felfordulást okozzon a gyomromban. – Ez nem semmi.
A pálinka iszonyú finom. Mézes, fűszeres, nagyon komoly erővel bíró nedű, mely nagyon ízlett, annak ellenére, hogy többnyire nem állhatom az égetett szeszt. Ez csak egy ideje van így, mert régebben mindig vodka-narancsot ittam társaságban. Egy regényben a hősnő folyton ezt vedelte, és nagyon vagány, menő dolognak tartottam. Aztán valahogy elmúlt. Már nem kéne, ha dobálnák utánam se.
Ez a pálinka viszont annyira bejött, hogy majdnem kértem belőle még egy stampóval, ami igazán nagy illetlenség lett volna. Nem kellett újabb feles után koldulnom, mert az ember azonnal elővarázsolt egy másik üveget, abból is töltött, és a kezembe nyomta.
- Be fogok rúgni. – tiltakozom nem túl nagy meggyőződéssel, de azért felhajtom ezt is.
- Ez is finom, tiszta citrom, de a másik a király. – mondom Fecónak, aki csendben figyeli lerészegedési akciómat. Nem irigyel, ő sem szereti az égetett szeszt.
- Fel tudsz jönni a kilátóra? – kérdezi mosolyogva.
- Én? De fel ám! Ide nekem az oroszlánt is! – nagyképűsködök. – De kéne venni a finomabból ajándékba, nem? - jut eszembe egy értelmes ötlet.
- Ja. Nem rossz gondolat, ha tényleg olyan finom. – mondja.
Veszünk egy üveggel a jobbikból, csak azt nem tudjuk, hogy hogyan tároljuk, mert elég labilis a teteje. Félünk, hogy kiömlik a kocsiban a kicsit sem olcsó pálinka, úgyhogy bebugyoláljuk nejlon zsákokba, és a kajás kosárba helyezzük. Csak ezután nézünk szét a többi árusnál. Mindenütt ez a pálinka vigyorog, mellette különleges üvegekben méz, olívaolaj, kecskesajt. Visszafordulunk a kilátó felé. Remek kereskedő ez a pasas, már elkapott egy másik nőcit, már azt itatja. Indulunk fel a kilátóra, amikor utánunk kiabál, hogy perkáljunk le 10 kunát a nézésért, mert annak is ára van bizony. Perkálunk. Mászunk. Felérünk a tetejére, és előttünk hever a tengerszelet, mely kilométereken keresztül, keskeny vágatként bekúszik a szárazföldbe nem törődve azzal, hogy nem ott a helye. Lenézünk. Látjuk, hogy az út, melyen tovább kell mennünk a csatorna partjára visz le bennünket. Közvetlenül a vízhez. Mi meg azt hittük, hogy az egyetlen lehetőségünk arra, hogy lássuk ezt a csodát ez a fatákolmány 10 kunáért.
- Hülye turisták vagyunk. – motyogom.
- Azok. –mondja Fecó is, mert rájövünk, hogy kismiska az, amit innen látunk ahhoz képest, amilyen élmény a csatorna partján vár bennünket.
Lekászálódunk a magaslesről, kocsiba ülünk, és letekerünk az úton. Még parkolóhelyet is találunk, ahol árnyékosban hagyhatjuk az autót. Legalább fél órát sétálunk a türkizvíz mellett, melynek teljesen lelátni az aljára, és a halak egyáltalán nem zavartatva magukat, a látványosságot emelendő úszkálnak a part közelében. Persze a turisták tiszteletére itt is bazár hegyek várakoznak, vendéglő, aztán pálinkás, mézes, sajtos standok dögivel, úgyhogy odafenn a pálinkás-magasleses ember nagyon ügyesen használja ki azt a helyzeti előnyét, hogy onnan még nem látszik az alsó út, és gyorsan megkopasztja a turistákat, mielőtt felmennének a kilátóba, amit persze szintén ő üzemeltet.
Egy idő után már borzaszó meleg van, hiába öltöttem magamra mininél is minibb szoknyát, és lenge felsőrészt, az agyunk fő a koponyánkban, úgyhogy továbbállunk. Fürödni akarunk. Ez a vágyunk, kívánságunk. Bele akarunk zuhanni a tengerbe, de nem ám a növényes, hanem a kavicsos, átlátszó vizű részen, erre áhítozunk, ezt reméljük Rovinjtól.
Útközben tengert nem látunk, ez frusztrál, mert tavalyelőtt Zadartól Splitig az utunk végig a tenger mellett vezetett, csodaszép öblöket felfedve, vad, sziklás, emberek által meg nem szállt területeket, ahol a vízbe csak csónakkal sikerült bemenni, de olyan tiszta volt, hogy meg tudtuk számolni a sünöket a sokméteres mélységben fekvő fenekén. Itt, Isztrián még egyetlen vad, elhagyott öböllel sem találkoztunk, ahol esetleg még a vadkempinget is megkockáztatnánk, csak a nap által kiégetett növényzettel szegett út van előttünk és a remény, hogy Rovinjnál a tenger fantasztikus lesz.
Folyt.köv.
(843 szó a szövegben) (700 olvasás) 
Angeli: (08-01-2006 @ 04:23 pm) Gabykám! Pálinka épségben itthon, már nincs sok belőle.:-))))))))))))
Angeli: (08-01-2006 @ 04:25 pm) Még nem megyünk haza, kalandok várnak ránk.:-)))))))))))
neucsaba: (08-01-2006 @ 04:28 pm) Remélem megleltétek a növénymentes fürdözőhelyet! A pálesz kitartott hazáig, vagy megadta magát a teteje?Pusz:kriszti
Angeli: (08-01-2006 @ 04:46 pm) A pálesz kitartott, bár nagy volt a kísértés, inkább sört ittunk, a teteje meg egész jól záródott. :-))))))))))))
blue: (08-01-2006 @ 10:04 am) Igen, Angelikám a turistákkal fizettetnek meg mindent. Pálinka? Épségben hazaérkezett? pusza: ))))))
persecuted: (08-01-2006 @ 12:49 pm) Pálinkás szép Magyar Napot:)) Gyertek már haza, poros út ide, szegény malac oda-, bizony mondom kitart az irígységem még drága Angelikám, ahogy
a csatorna elképzelhetetlen színeit elképzelném, ha
látnám...mézes-fűszeres-gyomorjavítóból is kortyolnék reggelente egy kupicával, bár nem szeretem, de édes jó nagyapám óta tudom, hogy a
hasznos dolgok szemnek-szájnak-orrnak kellemetlenek... Ma sem bántam meg, hogy leültem melléd....
Thalassa: (08-02-2006 @ 06:38 pm) Sajnos az a gond a turistáskodásban az a gond, hogy nincs helyismeretük és egy kis csellel le lehet gombolni róluk olyanért is pénzt, amiért fizetni se kéne. De ez a nyaralás velejárója :-) De legalább lett finom pálinkátok!! :-)) Puszi: Niki
csizi: (08-02-2006 @ 11:11 am) Ez jó, hogy tengerszelet nem törődik a saját helyével. :))) Pálinka, sör, tenger, kilátó? :)))
Angeli: (08-02-2006 @ 11:21 am) Nem rossz hely, igaz Bátyus?
|
