Szombat volt.

Cherry, Christi és ő a Club 81-be készültek. Konkrétan vadászni mentek, nem zárva ki azt sem, hogy esetleg bepottyan a nagy Ő, bár ezzel azért nem ámították magukat.

Cherry épp szakított a három éves kapcsolatával, eléggé keményen bosszúálló hangulatban érkezett, miután Tim nevű (most már) exbarátjáról kiderült, hogy az utolsó egy évben fűvel-fával megcsalta. Cherry mindebből semmit nem észlelt, elhitte a férfi minden kifogását, megértette, hogy néha el kell mennie a barátaival is sörözni, és azt is megértette, hogy olykor hétvégén is dolgoznia kell, hisz kettőjüknek építi a jövőt. Cherry ilyenkor otthon sertepertélt, főzött, és várta a párját meleg vacsorával, és még melegebb ággyal. Bosszúra szomjazott, bár tisztában volt vele, hogy elsősorban magával szúr ki, másodsorban a kiszemelt áldozattal, és csak harmadsorban Timmel, a görénnyel. Csak így nevezték maguk között, amióta kiderültek a viselt dolgai, gyűlölet, és konspiráció tárgyává vált. Két hete kapta az információt Cherry Tim ügyéről, melyet természetesen első hallásra nem hitt el. Az ő dolgos, szorgalmas, inges-nyakkendős, túlhajszolt Timje nem lehet az a csalárd, alávaló gazember, aminek lefestette az egyik jóindulatú kolléganője. A kolléganő. Vajon mi vitte rá erre a rendkívül mélyreható jellemzéssel megspékelt telefonhívásra? Talán ő volt az utolsó előtti szerető? Cherry nyomozni kezdett. Bevonta a lányokat, és utánajártak a Tim által megadott programoknak. A haverokkal való sörözés egy kellemes vacsora volt kettesben egy csinos kis szőkével. A hétvégi munka ugyanannak a kis szöszinek lakásán folyt, nem az irodában gyötörték magukat. Cherry, miután tisztán látott, szembesítette tettével Timet, aki beismerte a szöszit, majd elismerte a barnát, feketét, és a másik szöszit is. Cherry állta a sarat, nem bőgött Tim előtt, kidobta a lakásából, és utána vágta a fogkeféjét is. Eszébe villant, hogy milyen szerencse, hogy Tim csak jövőre akart összeköltözni, ami persze már nem történik meg, így megspórol egy hurcolkodást.

Christi facér volt jó ideje, egyetlen pasi nem sok, annyi sem volt az életében már két éve, pedig kiegyezett volna szinte akárkivel, akinek két lába, két karja, és egy feje van. Sajnos Christinek fehér bőre, rengeteg szeplője, erősen angol típusú, némileg tésztaszerűbe hajló arca volt, hiába költötte a pénzt fodrászra, kozmetikusra, fitneszbérletre, nem segített rajta, vele nem ez volt az elsődleges baj. Már kisgyereknek is kövér volt. A szülei bármit megtettek volna azért, hogy Christi boldog legyen. Meg is kapott mindent, amire csak kinyitotta a száját, nem volt olyan kívánsága, mely ne teljesült volna, kivéve a szépséget, amit nem adott meg neki a sors. Ettől folyton szomorú volt, és bánatos arca taszítóan hatott a férfiakra, nagyon ritkán találkozott olyannal, akinek éppen ő kellett. Beccával és Cherryvel jól érezte magát, előttük vállalta minden gondját, és vágyát, előttük kinyílt, ugyanakkor néha erősen marta a féltékenység, hisz a két másik lány igazán mutatós jelenség volt, ellentétben vele. Most mégis bizakodó hangulatban érkezett, és bár tudta, hogy semmi esélye nincs arra, hogy Becca és Cherry mellett valaki őt is észrevegye, azért mégis könnyű szívvel állt az este előtt, talán az a két vodka-narancs tette lezserré, amit megivott az elmúlt egy órában. Az arca derűsen kipirult, a szeplői külön-külön ragyogtak barátnői vihogását hallgatva.

Mielőtt szórakozni indultak, minden alkalommal összegyűltek valamelyikük lakásán. Tankolni. Egy nő ne igyon nyilvánosan sokat, mert az roppant snassz dolog - ez volt az elvük - úgyhogy inkább egy-két ital erejéig házibuliztak így hárman. Az alaphangulat megteremtése volt a cél.

Aznap Beccánál radiztak, aki a Madison sugárút egyik elegáns épületében bérelt egy apartmant, amit otthonosan, és stílusosan rendezett be. Jól keresett. A reklámügynökségnél, ahol dolgozott megbecsülték, anyagilag és erkölcsileg egyaránt. Olyan ügyfeleket kapott meg, melyek a legtöbbet hozták az ügynökség konyhájára az elmúlt években. Ez az ő munkáját dicsérte, az ő kreativitása, és kitartása szerezte, és tartotta meg őket. Remekül alakult a karrierje, sokat dolgozott, de a cég meghálálta az erőfeszítéseit. Vehetett plazma tévét, nyaralhatott Bora borán, és tönkremehettek az idegei az állandó stressztől. Ezért is volt szüksége néha arra, hogy kiengedje a gőzt, megigyon egy pukkanós szörpöt, felcsípjen egy pasast, és szórakozzon vele, kilökje magából a felgyülemlett feszültséget. Előfordult, hogy két hónapig nem járt el otthonról, nem engedte el magát, utána meg hetente rúgott ki a hámból. Ez a munkája mennyiségétől, és a hangulatától is függött.

Becca még mindig az első italát iszogatta, Cherry kezdett felönteni a garatra, Christi pedig túl volt a két vodka-narancsán, de még nem érezte, hogy a spicc rátalált volna.

- Félek, hogy alkoholista leszek. – mondta Christi, aztán idétlenül felvihogott.

A másik két lány is felnevetett, aztán elkomolyodtak.

- Mi ez a hülyeség Christi? Ennyire magad alatt vagy? – dőlt előre ültében Becca, aki a földön kuporgott.

Szeretett a szőnyegen ücsörögni, a tévét is gyakran nézte onnan. Furcsának találta Christi kijelentését, totális ellentétben állt az arckifejezésével.

- Nem vagyok. – vonta meg a vállát. – Csak úgy megjegyeztem. Már megittam a második pohárral is, és még semmit nem érzek.

- Ja! – húzta el Cherry a szó végét. – Az, hogy te nem érzed, nem jelenti azt, hogy nem látszik. Csak úgy virul a fejed!

- Nem mondod! Jól nézek ki? – vigyorgott bohóckodva Christi. – Amúgy nem erre gondoltam. Már tényleg kevés kettő. A múltkor vettem észre, hogy egyre több kell.

- Hétköznap is iszol? – tette fel halkan a kérdést Becca.

- Igen Rebecca. Hétköznap is. – komolyodott el Christi, és enyhén bevörösödött szemét komolyan Beccára vetette. Megmozdult a fotelban, kis lökéssel felemelte magát, és az ablakhoz állt, háttal a lányoknak. – Már két hónapja csak úgy alszom el, ha iszom egy kis vodkát. Nem sokat, csak egy decit, de minden este. – Hirtelen visszafordult, és szembenézett velük. Becca és Cherry döbbenten meredtek rá.

- Mikor akartad elmondani, Christi? – kérdezte Cherry, és letette a poharát az üvegasztalra.

- Nem akartam elmondani. Most is csak kicsúszott. Gondolom, ez még mindig jobb, mintha drogoznék, nem?

- Te, meg a drog! Ne viccelj!

- Miért? Megfordult a fejemben, amilyen szerencsétlen vagyok, talán az boldoggá tenne. Eljegyezne, sosem hagyna el… - tragikus arcot vágott, a két barátnője tátott szájjal figyelte.

Nem akartak hinni a fülüknek. A józan, okos Christi megőrült. Mindig szomorkás volt ugyan, de ez sosem csapott át depresszióba…

Christy hol az egyikre, hol a másikra nézett, és kuncogni kezdett, majd féktelenül nevetni. Akkor jöttek rá, hogy átverte őket, csúnyán megvezette mindkettőjüket. Cherry is elnevette magát, és a kanapéról az egyik párnát úgy hozzávágta a Christi fejéhez, hogy az visszatottyant a fotelba.

- Ez szemétség volt Christi! – mondta Becca, miután magához tért. – Mindenesetre remek színésznő lennél, az biztos. Nem is értem, hogy mit keresel abban az iskolában. Te nem tanárnak születtél!

- Dehogynem! Tudod, hogy imádom a gyerekeket. – védekezett Christi. – A tehetségemet majd kamatoztatom a színjátszó körben. Én leszek a vezetője. Már sok gyerek jelentkezett. Ezennel meghívlak benneteket a premierre.

- Az a sok kis szörnyeteg. – húzta el a száját Becca. – Fel nem foghatom, hogy mit eszel rajtuk. Gonosz kis békák! Öt percet nem bírnék ki velük.

- Na ne mondd Emancimanci! – szólt közbe Cherry. – Akkor a múltkor mit gügyögtél a szomszéd babájával? Mi? Láttam! Úgy prüntyögtél neki, mint aki nem normális.

- Áh! Az véletlen volt. Kivételesen nem fájt jópofizni a szomszéddal. Ki tudja, hogy mikor kell a segítsége. Tudod!

- Ja persze! Egyébként a premieredet ki nem hagynánk Christi, efelől biztos lehetsz!

- Köszi csajok, fontos, hogy ott legyetek, életemben először rendezek… kicsit be vagyok tojva. A gyerekek néha olyan meglepően tudnak viselkedni… - Christi elmélázott, aztán megrázta a fejét, és töltött magának még egy vodka-narancsot. – Ti sosem gondoltatok még arra, hogy jó lenne már egy gyerek?

- Nem! – vágta rá Becca, aztán helyesbített. - Majd ha lesz hozzá apa, elég pénz, és nyugalom. Akkor talán. Bár egy gyerek igazán nagy felelősség. Nem lehet rábízni másra, hogy locsolja, mint a szobanövényt, ha elutazom két hétre… Macerás na. Nagyon kell akarni, mert egyébként csak nyűg az ember nyakán. Nem?

- Én már voltam terhes. – szólt halkan Cherry. Szép, egzotikus fejét felemelte. – De hát emlékeztek. Tim nem akarta… utáltam magam az abortusz miatt.

- Ne utáld! Most itt állnál Tim gyerekével, Tim nélkül, és küzdhetnél az élettel, meg az összes szarsággal! Majd ha beüt a főnyeremény, akkor szülsz! Addig minek? Hogy kikészülj? – sorolta Becca az érveit, de Cherry nem úgy nézett ki, mint aki boldog a tudattól, hogy nem hordta ki a magzatát.

- Persze, igazad van, de nagyon akartam Timtől a babát, azt hittem, hogy mi már örökre összetartozunk, és …

- Nők! – kiáltott fel Becca, szemét az égre emelve, mintha ő mindenki felett állna, és mint „nő” pejoratív értelemben nem létezne. – Ez a bugyuta szentimentalizmus. A gyereket meg kell tervezni, aztán kell kivitelezni. Közösen. Nem hinni kell, hogy szeret a pasi, hanem bizonyosságot szerezni! Pláne nem rálőcsölni egy gyereket meglepetésszerűen, úgy, hogy azt sem tudta, hogy neked ilyen terveid vannak. Én megértem Tim reakcióját. Nem volt felkészülve rá. Bár most rohadtul utálom a pasit, akkor mégis megértettem…

- Kemény vagy Becca! Nagyon kemény! Nehogy egyszer te kerülj ilyen helyzetbe…

- Attól ne félj Cicukám! Vigyázok, hogy mindig kevésbé legyek oda egy férfiért, mint ő értem. Ez fontos, így tudod kordában tartani. Ha te szereted jobban, ki fog használni, rád fog telepedni, meg fog taposni, ki fog facsarni, és a mosogatórongya leszel.

- Nem ártana, ha feldolgoznád végre azt a három évvel ezelőtti szakítást, mert kezdesz komolyan ijesztő lenni Becca! – fűzte hozzá még a témához Cherry, és kortyolt egyet a poharából.

- Feldolgoztam. Mást mondok. Valaki hívogat!

- Hogyhogy?

- Úgy, ahogy mondom. Hívogat, és nem szól bele, csak tartja a vonalat. Van, amikor éjjel kettőkor telefonál.

- Hányszor fordult elő? – kérdezte nyugtalanul Cherry.

Becca megvonta a vállát.

- Négyszer-ötször. Nem is tudom. – legyintett. – Lehet, hogy csak folyton mellétárcsáz.

- Hát remélem. – jegyezte meg halkan Christi. – Nem mondott semmit?

- Nem. Csak tartja. Gondoljátok, hogy félnem kellene…? – kérdezte kis kacaj után elkomolyodva Becca.

- Mindenesetre elég furcsa. Ki lehet az? – nézett Beccára Cherry.

- Fogalmam sincs. Annyi pasi…, hisz tudjátok…lehet, hogy valamelyik megsértődött, és így akar bosszantani.

- Hát…amilyen forgalmat néha bonyolítasz, akár az is lehet. – mondta Christi kis éllel a hangjában. Neki sosem tetszett Becca életvitele.

- Nem kérek lelki fröccsöt Chris! – vágta oda Becca, és felállt. – Induljunk! Lassan vége az éjszakának.

Folyt.köv.