[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 231
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 231


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Élet Káoszban 1.
Szerző: Angeli - Kelényi Angelika
(02-06-2007 @ 03:05 pm)

:

Sikítva ugrottam ki az ágyamból. Úgy üvöltöttem, hogy attól nem csak a mellettem békésen szunnyadó szerelemem Frank, hanem a szomszédok, de tán még a holtak is felébredtek. S ezzel nem is járok messze a valóságtól. Álmomban ocsmány hullaszerű lények taperoltak kéjes örömmel annyira valósághűen, hogy szerintem valóság is volt. Bár magam is nehezen hiszem, hogy ez megtörténhet. Tehát álltam az ágyam mellett, torkom szakadtából bömböltem, és még véletlenül sem vettem figyelembe, hogy ezen a világon más is létezik rajtam kívül, akit esetleg némileg zavar az én magánszámom. Frank fáradtan álmos hangja végre eljutott a fülemhez.

- Mi van, mi történt? Miért kiabálsz?

- Iszonyú dolog történt! – kezdtem, miután megtaláltam a beszédhangomat is. – Hullák fogdostak hosszú karmokkal, lila foltokkal, meg rothadó szemgolyókkal!

- Aszta! – mondta, és mosolyszerű grimaszba ugrott az arca. – Megint túlkajáltad magadat este?

- Nem ! Nem! Nem érted! Tényleg taperoltak a rémlények!

- Hát persze. És ezt most komolyan mondod? Bébikém! Feküdj vissza! Hajnali kettő van. Holnap olyan leszel, mint a mosott rongy.

- Hogy mondhatod, hogy feküdjek vissza és aludjak, amikor az imént fejtettem ki neked, hogy halott exemberek másztak rám nem olyan régen. Hogy tudnék én ezek után aludni?

- Úgy, hogy behunyod a szemedet, lassan lélegzel, és számolsz visszafelé száztól… - motyogta, és közben demonstrálta, hogy mi a feladatom. Láttam rajta, hogy rögvest visszamerül csecsemőálmába, úgyhogy egy hangyányit felemeltem a hangomat.

- Frank! El ne merj aludni! Vészhelyzet van, nem érted?

- Ne csináld már Cica! Had aludjak! – jött a válasz pincemélyről.

- Nem! – kiáltottam.

- Mit nem? – ijedt fel újra, és végre addig tápászkodott, míg a hátát a falnak vetve, felült az ágyban. Kérdőn nézett rám.

- Szóval konkrétan éreztem, hogy a nyálkás karmos kezükkel húzgáltak, nyomkodtak, mintha vinni akartak volna magukkal. Még azt a bűzös, gázos szagukat is éreztem, biztos, hogy itt voltak, akár hiszed, akár nem – zártam le durcásan, mert láttam a szemében, hogy komplett idiótának néz.

- És Purci ügynök mindezt szótlanul végigasszisztálta? – kérdezte nem kevés szarkazmussal a hangjában.

- Nos… hol van Purci ügynök? – néztem körül idegesen, majd megláttam, ahogy az ablakpárkányon ücsörög teljes nyugalomban, és elmélyülten mosdik. – Purci nyilván azóta lehiggadt – mondtam zavartan.

- Úgy ismered Purcit, hogy egy ilyen patália, hullák, bűz, és a te műsorod után az ablakban nyalogatja magát?

Na igen. Purci ügynök a macskánk. Eleinte kizárólag Purci volt a neve, de egy ügynökös filmsorozat olyan nagy hatással volt rám, hogy ráragasztottam ezt a titulust. Neki mindegy, én meg szeretem teljes nevén nevezni. Frank pedig kinevet, mert szerinte egy macskának semmiképpen sem való egy ilyen név, bár elismeri, hogy egészen vicces. Főleg azért, mert a mi macskánk nem éppen a bátorságáról híres. Tekintve, hogy Purci ügynök valószínűleg nagyobb patáliát rendezett volna a szobában, ha hullák acsarkodnak a környéken, mint én, talán mégis azt kellett gondolnom, hogy álmodtam. Totál hülyének éreztem magamat, miközben visszamásztam az ágyba. Szorosan hozzábújtam Frankhez, védelmet keresve erős karjai közt. Beszívtam finom, ismerős illatát, és éreztem, hogy kezdek ellazulni. A szívem már nem vert olyan őrült hevesen, és az agyvérzés sem kerülgetett, de azért csak fújtam a magamét.

- Akkor is itt voltak. Tudom. A pokolfajzatok… - motyogtam lassan, aztán valamikor - persze nem emlékszem, hogy mikor - álomba merültem.

Folyt. köv.



(524 szó a szövegben)    (677 olvasás)   Nyomtatható változat


102: (02-06-2007 @ 03:42 pm)
még, még, még! és grrr... egy rajongója

Angeli: (02-06-2007 @ 04:14 pm)
:-))))) Köszi!:-)

Lacoba: (02-06-2007 @ 07:08 pm)
Hajaj! Jól alakul.

blue: (02-07-2007 @ 04:57 pm)
Érdekes egy álom, néha én is álmodok hasonlót, alig merek felébredni és kimenni a mosdóba. puszillak: gaby

Angeli: (02-07-2007 @ 10:05 am)
Köszönöm Lacobá! Örülök, hogy itt jártál.:-)

csitesz: (02-08-2007 @ 05:43 am)
Nyugi! Purci ügynök vigyáz Rád! És ne hagyd , hogy a hullák taperoljanak! Jó volt. üdv. Józsi

Angeli: (02-09-2007 @ 01:31 pm)
Köszönöm Gaby Blue!

Angeli: (02-09-2007 @ 01:31 pm)
Józsi! Megtisztelsz!:-)

Angeli: (02-09-2007 @ 01:32 pm)
Azonnal itt a következő! Köszi Zsuzsikám!:-)

zsuka49: (02-09-2007 @ 05:11 am)
Érzem, hogy megint remekelsz! Jöhet a többi, ne várass minket!:)) Puszizsuzsi

  

[ Vissza: Angeli - Kelényi Angelika | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.32 Seconds