| Küzdőtér |
|
|
|
Cím: Élet Káoszban - 4.
Szerző: Angeli - Kelényi Angelika
(02-14-2007 @ 04:48 pm)
:
„Mikor Colon talpa Káosz földjét tiporta, a nép, ki ott élt ketté szakadt, s változott jóvá és rosszá, angyallá, s gonosszá. Kik pokolfajzattá váltak lettek Colon katonái, s a fehérarcúak küzdöttek ellenük, mely harcukat hol siker, hol bukás kísérte. Ember fia ezt fel nem foghatja, mert ők mind halottak voltak.”
- Az anyja! – fordítottam a szememet a mennyezet felé. – Ez meg mi a bánat?
Lejjebb nézelődtem, és a szöveg alatt felfedeztem egy nevet: Dr. Ronald Bailey.
- Nézzük, ki ez a fazon – és már írtam is be a nevet a keresőbe.
„ Dr. Ronald Bailey, történész, a birminghami egyetem professzora…” Itt felsorolták az összes létező diplomáját, oktatói és kutatási eredményeit, de hullákról egy szó sem esett.
- Talán valamelyik idióta diákja szórakozik a nevével – gondoltam. – Azért egy telefont talán megér a dolog.
Az egyetem számát tárcsáztam, s rövidesen egy női hang kapcsolta nekem a professzor szobáját.
- Angie Campel vagyok, üdvözlöm professzor úr – szóltam bele a kagylóba, miután meghallottam a mély, kellemes férfihangot a túloldalon.
- Üdvözlöm. Miben segíthetek? – kérdezte némileg sürgető tónussal a hangjában, melyet cseppet sem vettem zokon. Úgy sejtettem, hogy sűrű elfoglaltsága mellett nem hiányzik neki egy laza csevely a hullákról.
- Nos… nehéz erről beszélni, de ön talán választ adhat néhány kérdésemre.
- Miről lenne szó? – sürgetett tovább. – Nincs sok időm, előadásom lesz öt perc múlva.
- Akkor talán máskor… - kezdtem zavartan.
- Máskor sincs több időm, úgyhogy kérem fogjon hozzá gyorsan… ön a diákom?
- Nem. Cikkíró vagyok egy női magazinnál… nos nem emiatt hívtam. Az ön nevét az Interneten találtam, mégpedig egy cikk alatt, mely egy bizonyos Colonról szól…
- Miért keresett rá Colonra? – dörrent a hang.
- Okom volt rá, higgye el, de attól tartok, ha megosztom önnel a történetet, azt fogja gondolni, hogy a diliházból szöktem…
- Lehet. Mégis mit akar tudni? – kérdezte feszülten.
- Mindent Colonról és Káoszról. Mindent, ami kapcsolatba hozható velük. És velem. Azt hiszem, hogy magamról is többet kell megtudnom.
- Álmodott? – vallatott Bailey.
- Igen, álmodtam. Nem is akármit… Honnan tudja, hogy álmodtam? – reszketett a hangom.
- Tudom. Mindenki álmodik vele. Mindenki, aki fontos neki.
A gyomrom görcsbe rándult.
- Én fontos vagyok? Ki a fene ez a Colon? És mit akar tőlem?
- Javaslom, hogy azonnal jöjjön ide. Birminghamben van?
- Nem. Londonban. Pár óra alatt odaérek.
- Akkor induljon. Nincs sok időnk.
- Mire? – vinnyogtam bele a készülékbe, de a professzor addigra letette a kagylót.
Folyt.köv.
(385 szó a szövegben) (677 olvasás) 
Lacoba: (02-14-2007 @ 05:42 pm) ?
prayer: (02-14-2007 @ 06:43 pm) Ilyen álmaim nincsenek, de már engem is érdekel a dolog.
blue: (02-15-2007 @ 06:05 pm) Érdekesen alakul, csak minél hamarább jöjjön a folytatás. pusza: gaby
Angeli: (02-15-2007 @ 07:43 pm) Köszi Gabykám! Pusza! :-)))
Angeli: (02-15-2007 @ 09:15 am) Szia Lacobá! Jön a folytatás.:-)
Angeli: (02-15-2007 @ 09:15 am) Örülök, hogy felkeltettem az érdeklődésedet Zolikám!:-)))
Netelka: (02-15-2007 @ 09:40 am) Hú, te jó ég! Hidegrázós :)
Angeli: (02-15-2007 @ 09:42 am) Remélem Neti.:-))) Köszönöm! :-)))
|
[ Vissza: Angeli - Kelényi Angelika | Művek listája ] |
|
|
|
|
|
