Fullextra.hu

:

Judith kíméletlen zenebonára ébredt. Lassan eszmélt rá, hogy az ébresztőóra csapja az óriási ricsajt. Hajnali öt volt, de az álom nyomban kipattant a szeméből. Lendületesen lerúgta a takarót, kiugrott az ágyból, és magára kanyarította köntösét – nem azért mert fázott – egyszerűen megszokásból. Trudyval évekig laktak együtt, és soha nem tudhatta, hogy barátnője mikor fogad vendéget éjszakára. Vidáman berontott a fürdőszobába, és a köntöst ledobva, beállt a zuhany alá. Először meleg, aztán fokozatosan hideg vizet engedett, és érezte, hogy pillanatról pillanatra frissül a teste, ébred minden sejtje. Lehunyta a szemét, és élvezte a vízsugár csapkodó, dögönyöző erejét.

Némileg üresnek, ugyanakkor minden új élmény befogadására késznek érezte magát az előző este után. Roby nem maradt sokáig. Jobb is volt így, legalább nem egy veszekedés terhével kell elutaznia. Csupán azt a hűvös, ölelések nélküli búcsúzást nem értette, ami azelőtt egyáltalán nem volt jellemző a kapcsolatukra. Hiszen ha csak arra gondolt, hogy három hónappal korábban Roby milyen vehemensen tiltakozott az ellen, hogy ő elutazzon Trudyval egy pihentető wellness hétvégére, akkor igazán érthetetlen ez a mostani viselkedése. Megfordult a fejében, hogy a férfinak talán van valakije, és ez a három hét arra éppen elegendő lesz neki, hogy stabillá tegye új kapcsolatát…

- Ugyan… Ki viselné el ezt a pökhendi szamarat rajtam kívül? – mosolygott magában.

Furcsállta, hogy nem fáj elviselhetetlenül a gondolat, hogy a férfi elhagyja, vagy megcsalja. Sokkal inkább felszabadultnak, és gondtalannak érezte magát. Kilépett a zuhany alól és puha törölközőjével komótosan szárazra törölte tagjait. A tükör előtt állva krémezte a testét, minden apró porcikájába bemasszírozta a testápoló tejet. A lehetőségekhez képest tökéletesen akart mutatni. Belenézett a tükörbe. Összeráncolt homlokkal, meredten bámulta tükörképét, majd halvány mosollyal az ajkán duruzsolta:

- Nem vagyok kövér, csinos vagyok és kívánatos.
- Nem vagyok kövér, csinos vagyok és kívánatos.

Majdnem hitte is, amit kántált, ezért még háromszor elmondta a varázsigét, mielőtt magára húzta volna az előzőleg már kikészített kényelmes, repülésre épp alkalmas öltözékét. Elegáns mogyoró színű nadrágot és hozzá passzoló csokoládébarna tunikát öltött, hosszú mézszőke haját laza kontyban a feje tetejére tűzte egy szép, csont színű hajtűvel. Épp könnyű bőrpapucsába csúsztatta a lábát, amikor megszólalt a kapucsengő. Trudy visított bele a hangszóróba:

- Siess Jud, ne szöszmötölj! Már lent kellene lenned! Elmegy nélkülünk a repülő!

Judith még egyszer körülnézett a lakásban, aztán elegáns bőröndjét átrángatva a küszöbön, bezárta a lakás ajtaját. Egy pillanatra megtorpant, mert megint a „biztos, hogy itt hagyok valamit” érzés kerítette hatalmába, mint minden utazása előtt. Aztán legyintett:

- Take it easy, baby – dúdolta, és széles mosollyal az arcán kilépett az éppen derengő hajnalba.

Trudy betuszkolta a taxiba, aztán vigyorogva paskolta barátnője hátát:
- Reszkess Törökország! Jönnek a hódítók!
Judith is felnevetett. Trudy lelkesedése csak fokozta jókedvét.

- Elbúcsúztatok? – kérdezte hirtelen.
Judith abbahagyta a nevetést, és bólintott.
- El. Nem volt nehéz. Egyáltalán nem izgatja, hogy három hétig nem találkozunk.
- Nos, akkor talán téged se izgasson, hogy három hétig nem találkoztok – kacsintott Trudy csibészesen, de azért nem vette le a szemét barátnője arcáról. Aggasztotta Judith hangulata. Sokkal derűsebb volt, sokkal nyugodtabb volt, mint amit várt tőle egy ilyen helyzetben.

- Akár hiszed, akár nem, nem is izgat. Inkább valami más izgat…

Trudy felkacagott. Remélte, hogy talán a barátnője túl van Robyn, elengedte a férfit, nem kapaszkodik már olyan görcsösen belé, mint akinek nincs más lehetősége az életben, mint aki előtt bezárultak a kapuk. Judith mindig úgy hitte, hogy Roby az egyetlen férfi, akinek ő jelent valamit, ha nem is annyit, mint amire vágyott, de mégis törődött vele, szüksége volt rá, s így ő fontosnak érezhette magát.

- Nocsak! És mi az ami téged izgat kedves Jud?
- A kaland! Az újdonság, az ismeretlen varázsa… Most csalódott vagy, igaz? – kacagott Judith is.
- Egy kicsit, hisz tudod, hogy mennyire szeretnélek boldognak látni. Roby nem az az ember, aki… tudod te, hogy mire gondolok – mondta, és közben arra gondolt, hogy persze, hogy nem az az ember, hiszen mást nem is kapott tőle Jud, mint egórombolást, és önutálatot, mert elhitte neki, hogy ő egy kövér, visszataszító nő, aki örülhet, ha egy olyan férfi, mint Roby szóba áll vele.

- Tipikus komplexusokkal küszködő, mások elnyomásából, és eltaposásából, erőt merítő kis senki. Akkor érzi magát férfinak, ha valakit megtiporhat, hogy saját kicsiségét leplezze… szegény Jud, éppen alkalmas az elnyomott szerepre… – gondolta Trudy, de közben mosolyogva hallgatta útitársnőjét.

- Na jó, egy könnyű kis nyári flörttől nem zárkózom el, ha éppen tudni akarod – csapott barátnője combjára Judith. – Már persze, ha rám néz egyáltalán valaki…

- Te buta lány, gyönyörű vagy, hát nem tudod? – nézett Trudy nevetve Judithra.
- Gyönyörű… persze. Ha még mindig Rubens festené a szépségideálokat… de most, amikor minden férfi a csontsovány szupermodellekre áhítozik, mit akarok én a gömbölyű formáimmal?
- Ugyan már! Te sem hiheted, hogy minden férfi kizárólag a vékony nőket szereti! Nagyon egyhangú lenne úgy a világ, drágám! Te így vagy tökéletes, ahogy vagy. Gömbölyűen, mosolygósan, buján…
- Buján? – nevetett Judith. – Ez tetszik. Szexisen hangzik.
- Az is vagy – mondta Trudy meggyőződéssel. Neki nem voltak problémái, évekkel ezelőtt kibékült a testével. Tudta, hogy mit hangsúlyozzon magán, és mit rejtsen el a bámész szemek elől. Kezelte tökéletlen valóját, hogy azok, akiknek ő tetszeni akart, olyannak lássák, amilyennek ő látja saját magát, anélkül, hogy elterelné a figyelmüket az a néhány apró buta hiba, amit természet produkált rajta. Igazi nőnek látta magát, és mások is annak tartották. Megrázta dús, vörös sörényét.

- Az vagy, aminek magadat látod. Ha buja, szexi dögnek, akkor az, ha kövér, slampos háziasszonynak, akkor az – mondta, és hitte is, hogy így van.
- Itt vagyunk – szólalt meg Judith, és a már előkészített pénzt a taxis kezébe nyomta.
- Ennyi? – szaladt Trudy arcára megint a mosoly. – Ennyit tudsz mondani magvas filozófiai eszmefuttatásomra?
- Majd megrágom, aztán vagy lenyelem, vagy kiköpöm. Jó lesz? – nyújtotta a nyelvét Judith önjelölt filozófus barátnőjére. – Öt éve hallgatom Robytól, hogy mennyire kövér, tehetetlen, tehetségtelen, nyomorult senki vagyok, úgyhogy ne várd, hogy egyik napról a másikra tele legyek önbizalommal.
- Meg tudnám fojtani puszta kézzel azt a gerinctelen kis patkányt… - puffogta Trudy és a kezével fojtogató mozdulatot tett, szeme szinte kimeredt az erőfeszítés mímelésétől.
- Hűha! Benned aztán van indulat kisanyám! – nevetett fel Jud. – Ne vedd ennyire a szívedre, végtére is az én egóm van a béka alatt.
- Remélhetőleg nem sokáig… remélhetőleg megszabadulsz ettől a piócától! – morogta maga elé Trudy.

Folyt.köv.