Ralf ragyogó szemmel pillantott Trudyra.

 -         Istenem de gyönyörű… - gondolta, és szinte nyomban Judith felé fordult.

-         Nos, Hölgyeim, ajánlhatok egy különleges italt Önöknek? – kérdezte mosolyogva, szemét Judithéba fúrva, nehogy Trudyra kelljen néznie. Trudy zavartan kereste Ralf szemét, de a férfi kizárólag Juditht tűntette ki a figyelmével.

Nem volt ez véletlen. Előző nap, amikor Aminánál járt megerősödött abban a hitében, hogy az Isten ezt a lányt rendelte neki, szerette, mióta az eszét tudta, és vágyott rá, mióta felnőtté vált. Szerelme viszonzásra talált, és a beteljesüléstől csak egy hónap választotta el. Akkorra tűzték ki az esküvőjüket. Amina, amint meglátta, a nyakába ugrott örömében, ahol érte, ott csókolta, szerelmes szavakkal becézte, egy percre sem hagyta magára, bújt hozzá, mintha megérezte volna, hogy veszély leselkedik a szerelmükre. Ralf boldogan ölelte magához kedvesét, és nyomban kiverte a fejéből Amina szenvedélyes fekete szeme Trudy csábító zöld szemét.

Úgy tűnt, amikor Aminától eljött, hogy a rend helyre állt, s Trudy csak egy vágyképként, egy soha be nem váltott lehetőségként fog élni benne, szíve minden tüzét Aminának ajánlja fel, és egy hónap múlva ország-világ előtt kimondja, hogy örökre. Most azonban, amikor meglátta a vörös szépséget elgyengült a lába, érezte, hogy minden erejére szüksége lesz, hogy ne rántsa magához, és csókolja fulladásig, míg végre el nem csitul szívében és ágyékában ez az emésztő tűz, mely úgy érezte, nyomban felfalja. Próbált nem törődni azzal, hogy mellette áll egy nő, aki még hosszú, kipróbált szerelmét is megingatja, akiért elkárhozna, és aki olyan döbbenten és szomorúan tekint rá, mintha arcul csapta volna. De nem tehetett mást. Átkozta a percet, amikor meghívta Juditht és Trudyt a villába, ahol csupa olyan ember vette körül, akik szinte jobban ismerték, mint ő saját magát. Rettegett, hogy Amina észreveszi eszeveszett vágyát, amit e nő iránt érzez, és rettegett, hogy leendő apósa, vagy az anyja rájön a titkára. Mark nem számított, ő már mindenről tudott.

-         Javaslatom egy kellemes virgin Mojito, mely természetesen alkoholt nem tartalmaz. Remek frissítő, és kellemesen lehűti az embert ebben a forróságban… - mosolygott szinte gépiesen, távolságtartó hangja a Mojito helyett is lehűtötte Trudy reményeit.

Judith remekül érezte magát, tetszett neki a kitűntető figyelem, melyet Ralf tanúsított iránta, de érezte, hogy ez a figyelem nem személyesen neki szól, hűvös volt, és fegyelmezett, a férfi szemében a vágy legkisebb szikráját sem látta, amikor rá pillantott. Bezzeg, amikor Trudyra nézett! Judith látta, hogy Ralf visszafogja magát, de nem értette, hogy miért. Ha ennyire tetszik neki Trudy, vajon miért nem lép, miért tart távolságot?

Ekkor lépett a teraszra Elisabeth és vendégei, egy gyönyörű török nő, és egy idősebb férfi. A nő hófehér, selyemből készült ruhát viselt, súlyos fekete haját a nyakán kötötte kontyba, sudár, karcsú alakja remekül érvényesült az elegáns szabású ruhájában. Mellette a férfi már bőven túl volt élete delén, haja szinte hófehér volt, arcán a ráncok mutatták, hogy valaha nagy életet élhetett: eleganciája és nyugalma kellemes jelenséggé tette.

-         Kedveseim, jöjjenek, had mutassam be Önöket régi barátainknak… - szólt Elisabeth. – Judith, Trudy, a hölgy Amina Mohamed, Ralf fiam gyermekkori szereleme, most már a menyasszonya, ő pedig – mosolygott a férfira, Amina édesapja, férjem üzletfele, és régi barátja, Abdu  Mohamed.

Trudy úgy érezte, mintha a föld nyílt volna meg alatta, egy pillanatig azt hitte, hogy el fog ájulni, de aztán összeszedte magát, és zavartalan mosollyal az arcán fogott kezet az újonnan érkezőkkel. Tehát ezért volt olyan hűvös Ralf – gondolta magában, és arra gondolt, hogy micsoda szégyen ez, milyen biztos volt magában, és abban, hogy a férfi az alatt az egy perc alatt, amit a repülőn együtt töltöttek, máris belébolondult. Micsoda őrült hiszi azt, hogy egy ilyen férfinak nincs felesége, menyasszonya, szeretője, vagy valamilyen elkötelezettsége? – kérdezte magától, és nyugodt arccal bólogatott, amint Abdu azt ecsetelte, milyen remekül érezte magát legutóbb Berlinben, amikor egy kedves barátját látogatta meg. Trudy lopva folyton Aminát figyelte, és megértette, hogy Ralf miért kívánja feleségül venni. Olyan finom jelenség volt a lány, olyan veleszületett tartás, és elegancia áradt a viselkedéséből, melyet tanulni nem lehet, s amit pénzen sem vehet meg az ember. Igazi török hercegnőnek látszott, művelt volt, intelligens, és nem utolsó sorban olyan szerelmes Ralfba, amilyen szerelemet Trudy még sosem érzett. Sugárzott róla, hogy mindent képes lenne megtenni a férfiért, leste minden szavát, minden mozdulatát. Ezt a fajta odaadást az európai nők nagy része már nem is érti, nemhogy e szerint éljen, Aminának viszont természetes volt.  Szavaiból Trudy leszűrte, hogy felvilágosult, tanult lány, akire a bigott vallási törvények nem hatnak, de a tradíciókat fontosnak tartja, és eszében sincs másképp élni, mint ahogy azt az apja, vagy szerelme megkívánja tőle.

-         És ön? – nézett kedvesen Amina Trudyra. – Ön mivel foglalkozik?  

Trudy egy szempillantás alatt visszatért a földre, és a tőle megszokott nyíltsággal válaszolt:

-         Egy reklámügynökségnél dolgozom, mint produkciós, de egyáltalán nem kedvelem már a munkámat, szívesebben foglalkoznék valami egészen mással… például a divattal – mondta meggyőződéssel, pedig ez a gondolat szinte abban a pillanatban fogalmazódott meg benne, amikor kimondta. – Igen. Egy butikot szívesen nyitnék. 

-         Nahát! – kiáltott fel Elisabeth. – Micsoda véletlen! Én is épp butikot készültem nyitni, mielőtt Törökországba jöttem, elbűvölőnek tartom a kelméket, szöveteket, és persze a kész ruhákat is, de a legnagyobb lehetőség számomra mégis a nyersanyagban volt… - mélázott a múlton egy pillanatra, majd fellelkesült. – Mit szólna, ha elbeszélgetnénk erről a butikról… Hol is él, kedvesem?

-         Stuttgartban… - mondta Trudy, és érezte, hogy valami nagyon jó dolog fog vele történni. Lehet, hogy Ralf nem lesz az övé – bár Trudy sohasem mondta, hogy soha – de talán olyan lehetőséget kap az élettől, amiről mindig is álmodott.

Az, hogy ruhákkal foglalkozzon valóban abban a pillanatban fogalmazódott meg benne, de az önállósodás, a saját üzlet mindig is izgatta. Unta a munkáját, és valami sokkal kreatívabb elfoglaltságra vágyott, nem beszélve arról, hogy sem szakmailag, sem anyagilag nem volt lehetősége jelenlegi cégénél fejlődni. Ralfra pillantott hirtelen, aki titkon őt nézte, s abban a szempillantásban a férfit a tekintete elárulta. Trudy tudta, hogy Ralf a rabja, csak azt nem tudta még, hogy az új információk birtokában akarja-e, hogy a rabja is maradjon.  

Judith kellemesen érezte magát. Abdu remek társaságnak bizonyult, és igazán szórakoztatta az idős férfi kalandos ifjúkora, melyet az nagy örömmel mesélt a gyönyörű német hölgynek – ahogy ő mondta. Abdu épp egyik arab útját ecsetelte nagy lelkesedéssel, ahol meggyűlt a baja a beduinokkal, és a sivatagban egy szál teve társaságában menekült, amikor a teraszra lépett egy férfi.

-         Mark! Na végre, hogy itt vagy! Mit csináltál ennyi ideig? – ugrott fel Ralf, és barátját átkarolva vezette az asztalhoz. – Bemutatlak a hölgyeknek!

Folyt.köv.