Hétfő
Szívinfarktusom van. Már volt ma néhány, de most is az van. Tudom, mert képes vagyok analizálni magamat. Szapora, mit szapora!, őrületes pulzus, zúgó fej, szédülés, szorító érzés a mellkasban… szívinfarktus. Ez biztos. Csak miért pont most? Miért nem otthon, vagy az irodában, miért éppen a buszon, ahol idegen emberek árgus szemekkel figyelnek, és ha összeesek szánakozó pillantással méregetnek majd: biztosan részeg.

Csak a szívem ne verne ilyen gyorsan, a többit kibírnám, de szörnyen fogy a levegő…

Kedd
Ki van a tüdőm. Újabban nem kapok levegőt. Ma így ébredtem. Nem volt levegőm. Majdnem megfulladtam. Az a tizenakárhány év bagózás, az tesz a sírba. Tudtam én, hogy minden szál egy-egy koporsószög, de olyan jó cigizni. Én szeretek cigizni. Vagy az élet, vagy a spangli? Valószínűleg tüdőrákom van. Mi mástól erőlködne így a tüdőm, mi más fojtana meg ilyen erővel, ha nem a rák? Kész. Daganatos megbetegedett vagyok. Ennyi volt az élet, Isten veletek!

Szerda
Nem elég, hogy ki van a tüdőm, de valami az ereimmel sem stimmel. Szerintem valahol biztos, hogy vérrög keletkezett bennem. Nem tudom, hogy hol, de a nyakam környékén lehet az elzáródás. Úgy érzem, hogy leesik a fejem. Nem tudja tartani a nyakam. Ráadásul ma is volt egy-két infarktusom, már nem is számolom…

Csütörtök
Lenyeltem a fogamat. Nem tudom, hogy mikor, vagy hogy egyáltalán hogy esett ki, de lenyeltem. Ennyi idősen az embernek vagy még vagy már nem hullanak a fogai. Az enyém miért? Nyilván a betegség az oka, mi más lenne? De hogy úgy kelljen meghalnom, hogy a kiesett, éles kis fogam kilyukasztja a beleimet, azért nonszensz. Be vagyok parázva, hogy ilyen ocsmány halálom lesz. Nem mintha a tüdőrák, vagy az infarktus elegánsabb lenne, de ha már meg kell halni, tegyük stílusosan. Például ágyban, párnák közt kilencven évesen. Vagy haljunk hősi halált! Aggaszt, hogy a bélsárba fulladok bele…

Péntek
Ma minden összejött. Egyelőre nem érzem, hogy a fogam kilyukasztotta volna valamimet, de helyette itt a tüdőrák, az infarktus, és a vérrög is. És hogy ne legyenek csupán megszokott nyavalyáim, ma a fejem is iszonyatosan fájt. Nyilván agydaganatom van. Mi más? Már észrevettem, hogy újabban zizisen látok. Tudod milyen az? Amikor a falevelek mozognak a járdán, ahogy gyalogolsz rajtuk. Pedig tudod, hogy nem mozognak, mert nem tudnak.  Mégis idezizegnek, odazizegnek. Romlott a látásom az elmúlt pár napban, ez is összefüggésben lehet a daganatommal.

Szombat
Végre nem kell kimennem a lakásból. Már nagyon vártam. Nem sokkal jobb a helyzet, mert egyedül vagyok, és bármikor baj lehet, de mégis kisebb az esély a szégyenteljes halálra.

Kezdem megszokni, hogy infarktusom van. Megmértem a pulzusomat, nyugalmi helyzetben 140-et ver a szívem percenként. Az pont a duplája a normálisnak. Most mondja valaki, hogy nincs szívbetegségem!

Ebéd után elkezdett fájni a gyomrom. Arra gondoltam, hogy valószínűleg a fogam most teszi meg a végső lépéseket meggyilkolásom érdekében. Annyira fájt a gyomrom, hogy el is felejtettem, hogy nem kapok valami jól levegőt.

Vasárnap
Itt a vég! Általánosult az infarktus, de ma már erősen émelyegtem, és szédültem is, amikor leszaladtam a boltba. A levelek zizisen lestek rám, én pedig igyekeztem fókuszálni, hogy ne mozogjanak olyan gyorsan. A boltban, amikor a pénztár előtti sorban álltam, levert a víz, infarktusom volt, és féltem, hogy lehányom az előttem állót, úgy felfordult a gyomrom. Aztán nem kaptam levegőt, és éreztem, hogy kifut alólam a lábam. De mindez nem történt meg, mert sorra kerültem, és elhagytam a boltot. A friss levegő segített, bár még mindig nagyon kivagyok.

Holnap elmegyek az orvoshoz. Jobb, ha tudja az ember, hogy mire számítson.

Hétfő.
Orvosnál voltam. Rengeteg vizsgálatra kiírt, EKG, szívultrahang, tüdőröntgen, pajzsmirigy vizsgálat, labor.

Mondtam, hogy írjon ki szemészetre is, mert a jogsimat meg kell hosszabbítanom, meg kicsit zizisen látok.

Kedd
Ma voltam a szemészeten. Nagyon kicseszett velem az orvos. Behívtak, én beestem az ajtón. Megbotlottam a küszöbben, ez nálam nem olyan ritka eset. A szemészorvos egy középkorú, kedves arcú nő volt, rám mégis úgy nézett, mintha nem lennék neki szimpatikus.

Beültetett egy székbe, és belekukkantott egy műszerrel a szemembe. Nem kérdezte, hogy miért jöttem, azt sem, hogy ki fia-borja vagyok, csak felkiáltott:
-        Műtünk!
Banyek! Azt hittem, hogy bepisilek ijedtemben, de addigra már bele is kentek valamit a szemembe, aztán beleszúrt a doki egy tűszerűséget – megáll az eszem, hogy mit meg nem tesznek egy szemmel, miközben a páciens néz – aztán megint belekent valamit és leragasztotta.

Ott álltam leragasztott fél szemmel, zizis látással este fél hétkor, amikor közölte az asszisztens, hogy menjek el a gyógyszertárba fájdalomcsillapítóért, mert NAGYON fog fájni éjszaka.

Volt már neked fél szemed? Térlátás nuku. Ráadásul nem láttam még embert, akinek jól áll, ha le van ragasztva az egyik szeme.

Aztán rám nézett az orvos, és megkérdezte:
-        Miért is jött?
-        Csak a jogsimhoz kellene… - kezdtem.
-        Ja! Azt most így már nem tudjuk megcsinálni, jöjjön vissza holnap reggel nyolcra!

Szerda
Visszamentem a szemészetre, leszedték a kötést, és megcsinálták a vizsgálatot. Tökéletes a látásom. Akkor mitől látok zizisen? A szemész nem tudta.

Voltam szívultrahangon is. A kardiológus azt mondta, hogy szokjak le a cigiről, akkor majd rendbe jön a pulzusom, de azért felírt 15.000 forintnyi gyógyszert, hogy szedjem be.

Akkor most van szívbajom, vagy nincs? Mi ez a sok infarktus? A kardiológus nem tudta.

Csütörtök
A tüdőm is tiszta, a sok bagó ellenére. Nincs tüdőrákom. Voltam ideggyógyásznál is. Kalapáccsal rávert a térdemre, szerinte normálisan reagáltam.

Egyenesen menni is tudtam, nincs agybajom.

Péntek
A laborom olyan, mint egy ma született bárányé. A pajzsmirigyem kiválóan működik. A hasi ultrahang alapján a beleim sem szakadtak szét, és nincs nyoma a fogamnak. (Hol lehet?)

A háziorvos leültetett és közölte a diagnózist. Makk egészséges vagyok. Ritka egészséges vagyok. Akkor mi ez a sok tünet?

Pánikbetegség lesz – mondta.

Ne már! Én nem vagyok zakkant!

De bizony! - jött a válasz. - Az vagy!

Valamikor 2005. áprilisában