Már korán sötétedett. Bár még a fény uralkodott, de a szülők beküldték
a kislányt a lakásba. Féltették Maját a hidegtől, a sötéttől, de leginkább
attól, hogy eltéved. Majdnem a falu szélén laktak, és nem sokan
járkálnak ilyenkor az utcán. A levegő megtelt a hó illatával. Az apa rövid
pufajkája az előszoba fogasáról lecsúszva, hevert a földön, szinte
betakarva felesége szőrös csizmáját. A kislány hirtelen ötlettől vezérelve,
magára vette mindkettőt, és vidám ugrándozásba kezdett, már amennyire
a ruhadarabok engedték. Meg akarta mutatni szüleinek, és kisétált az
udvarra.
- Anyaaa!
- Menj be Majácska! Rögtön jövünk!
- Jó! Bemegyek!
De ekkor meglátta cirmost, aki kényeskedve ballagott el előtte. Most
megfogom! Gondolta. De a cica kiszaladt az utcára, a gyerek meg utána.
Hirtelen nagyon sötét lett, már a házakat sem látta. Eluralkodott rajta
félelem, és sírni kezdett.

*


A falu környékére egy farkas család költözött. Egy apa, egy anya, és
két gézengúz kölyök.
Az apa sebesülten feküdt. Olyan balszerencsésen ugrott egy nyúl után,
hogy sérült lábát most pihentetni kell. Bár  jóllakottan alhatnának, de
nappal a kicsiket nem szeretnék egyedül hagyni, ezért az anya vadászni
indult. Megszoptatta a kölyköket, és arra gondolt, holnap húst is kapnak,
most először. Szeretettel megnyalogatta őket, az orrával párja orrát
megsimogatva kisietett a barlangból. Vadászni indult. Egy idő után szagot
fogott. Már hallotta a hangját is. Összeszorult a szíve. Érezte benne a
félelem, a kétségbeesés hangját. Már tudta, egy ember kölyköt talált.
Lassan közeledett feléje, szeme megvillant a sötétben.

A kislány szülei kétségbeesetten keresték Maját. A szomszédok
segítségével kutatták az erdőt. Csak a szél zúgott kíséretként az emberek
kiabálásához.
- Majaaa! Kicsi lányom! De válasz nem érkezett.
Minden bokrot, minden fatövet megnéztek. Egyre kétségbeesettebben
kutatták az erdőt. Az anya szeméből patakzott a könny, és rettegett. Ma
reggel hallotta, hogy egy vadászó farkast láttak az erdőben,.. ekkor
látta meg a villanó szempárt, halotta meg a morgás.

- Mindenki vissza!
Kiabálta, és a lámpással a bokor tövéhez világított. A férfiak a puskájukhoz kaptak.
- Neee! Ordította. Ne bántsátok!

A farkas egyre közelebb ment a gyerekhez,
aki az arca maszatos volt a könnyektől. Kezét, az állat nyaka köré fonta,
és szipogva annyit mondott,
- Jéé te egy nagy kutyus vagy?
Ugye vigyázol rám, míg anyuék megtalálnak?
Nem értette a gyerek a szavait, de megérezte védelmet kér tőle. Egy
halk morgással válaszolt, végignyalva a maszatos arcocskát. Mellé feküdt,
és igyekezett melegen tartani a gyereket, aki szorosan hozzá bújt. Lassan
szállingózni kezdett a hó, és betakarta őket.
A farkas tudta, a gyereket, sosem fogja bántani, őt megvédi.
Hangokra lett figyelmes, megérezte, emberek vannak körülötte.
Lerázta magáról a havat, és ugrásra készen várt. Az anya vette észre a
farkas duzzadt emlőit.
Tudta tennie kell valamit, mert ha védeni akarja a gyereket, nem könnyen
engedi el. Mindenkit hátrább küldött,  a férjét pedig haza, a reggel
vágott disznó egyik sonkájáért. Nem is olyan messze voltak a házuktól,
csak rossz irányban kezdtek keresni, ezért értek csak sokára ide.
Közben egyre csak beszélt.
- Látom vannak kölykeid. Tudom, etetni kell őket, és vadászni indultál.
Ő az én kölyköm, az én kicsi lányom. Ugye nem akarod bántani?
Kérlek farkas, engedd el, add vissza őt nekem!! Ígérem,
nem engedem hogy bántsanak. Talán, ha nem is érted, de érzed,
hogy én hálás vagyok azért, amit Majáért tettél.
Ugye csak alszik, ugye él még?
Közben megérkezett férje a sonkával.
- Majd én egyedül, - mondta határozottan az asszony - mindenki menjen vissza.


*

A farkas megérezte a friss hús illatát. Veszélyt is szimatolt de korogni
kezdett a gyomra. Bízott ebben a nőben, még annak ellenére is, hogy két
lábon jár. Azért mikor elindult felé megmutatta neki a fogait, de bántani
nem akarta. Az asszony óvatos léptekkel haladt feléje, kezében a hússal.
Közben suttogott:
- Gyere velem,. úgy.. ügyes vagy.. most bedobom a húst a sötétbe,
ne haragudj,. de van valaki aki le akar lőni..
Azzal egy mozdulattal a bokor mögé dobta, és nem mozdult, így akarta
megvédeni az állatot. A farkas mintha értette volna beugrott a bokorba,
és már nem is látta senki.
- Szomszédasszony álljon arrébb,. hadd lövöm le!
Mire megfordult, a kiabáló a földön feküdt, és épp azt magyarázták neki
a többiek, hogy ebből a farkasból nem lesz bundája, mert a falu védelme alatt áll.

*

A nő a következő pillanatban a lánya mellett térdelt, és simogatta
az arcát.
- Maja! Majácska! Ébresztő! A gyerek kinyitotta a szemét, és csacsogni kezdett.
- Tudod, eltévedtem, és sírtam, és akkor jött egy nagy kutya, és lenyalta az arcomat
és olyan jó meleg volt a bundája, Anya hol van a kutyus?


Tavasszal a farkasok odébb álltak. De azon a télen nem éheztek az biztos.
Annál a bokornál mindig találtak élelmet, a zord tél ellenére is.