:
Talán jobb lesz
ha nem keresem,
csak elfeledem.
Könnyet sem ejtek,
magamba zárom,
elringat majd
sósvizű ágyon.
Nem engedem,
hogy fájjon.
Tudod emlék,
magadra hagylak,
menj, menekülj,
mert jég leszel belül.
Ha nem bírlak ringatni,
nem tart meg karom,
földre ejtelek,
talán egy hajnalon.
Zuhanás közben engedd,
hogy lelkem,
megfürödjön benned.
Takarj a semminek
selyembrokátjába,
csak a fény öleljen magába.
(46 szó a szövegben) (1131 olvasás)
norbert: (03-29-2009 @ 02:16 pm)
Nekem az a "harc" szól ebből a versből, amit akkor vív az ember önmagával, mikor tudja, hogy felejtenie kell. Mert túl fájdalmas az emlék és mert értelmetlen tovább emlékeznie...
Viszont ott az az irreális félés is, hogy "mgcsúnyul", "jég lesz" az emlék ha már nem emlélkezünk rá többé...
Akárhogy is, tetszett nekem. :-)
Norbi
szkallas: (03-29-2009 @ 06:19 pm)
agnes, Kedves dobogoo szivem dobogtattaad!
mint reeg valaha!
feledni Teeged soha-soha nemtudlak!
soohajom mindig ajakaimon
taavoli messzeseegbool is megremeg gondolatom.
piroman: (03-30-2009 @ 01:16 pm)
...Mégis szép.
alamina: (03-30-2009 @ 07:09 pm)
Mennyi fájdalom és elengedés van a versedben. Nagyon szép.
blue: (03-30-2009 @ 09:39 am)
Hú, de szomorú...
csitesz: (03-31-2009 @ 12:54 pm)
Nem tudod Te nem feledni. Tökéletes szerelmes vers. Ismerd be! puszi Józsi
