:
Susogva rohan felém,
akarlak,
légy enyém.
Hozzám érve,
körbe jár,
simogatta ajkam,
végig sétált rajta,
puha volt,
és hallhatatlan.
Mikor elébem állva átölelt,
remegett a testem,
bársony ujjú érintését,
vágyát érezhettem ..
Táncolt a bőrömön,
tüzet gyújtott rajta,
olyan volt mint sóhajod,
már testem is akarta.
Lassan sírni kezdett,
gyöngyei potyogtak,
de szerelmes sóhaja,
már nem nekem,
másik felhőlánynak szóltak
(43 szó a szövegben) (1084 olvasás)
anyatka: (04-24-2009 @ 09:35 am)
Tudtam, hogy van valami huncutság benne:)) Nagyon tetszett szép versed!
Samway: (04-24-2009 @ 12:05 pm)
kedves játékos vers, mint az írója...tetszett Ágika
üdv samy
Lyza1: (04-24-2009 @ 12:28 pm)
Szép tartalmas, játékos, mint általában verseid!...Elismerésem!...Lyza
Captnemo: (04-25-2009 @ 09:23 pm)
De tényleg! Mi is lenne velünk, ha nem gyártanánk emlékeket? Ha nem lennének? Hogy születnének ilyen szép gondolatot hordó versek? Jó, hogy van. Ez is, az is!
agnes: (04-26-2009 @ 07:33 pm)
Nagyon örültem nektek, és köszönöm kedves szavaitok.
Anna1955: (04-26-2009 @ 10:00 pm)
A versvégi csattanó már védjegyeddé vált...:)))) Nagyon tetszett...:))))
Eroica: (04-26-2009 @ 10:01 am)
Drága Ágikám!
Én is sejtettem, hogy valami huncutság van a dologban! Gratulálok, jó!!!
mango: (04-27-2009 @ 09:34 am)
:) mindig a végén "csattansz" Ágikám :) [Ennél kisebb képet már nem is látnánk meg a vers felett :)))) ]
