:
A vágy
A Csend falán apró sóhajok
tőrnek utat maguknak.
Érintésük úgy ölel,
mint némaságot a szavak.
Csendes erőszakossággal,
feloldják a köveket,
lebontják az éji szövetet
Kérő bársonyával,
ajkamat érinti lágyan,
és suttogása dallamában,
mint harmatos eső,
éltető varázsa,
csókod zuhan a számra.
A Vágy virága lassan életre kel,
csókodra testem,
öleléssel felel
Alszik a Vágy
Most alszik a Vágy
álomba szenderülve.
De itt hagyta némán,
a meghittség szavát.
Ölelkező lelkünkben
hárfa húrján zengő,
szerelmes dallamát.
Mikor a válladra
hajthatom fejem,
mikor csak fogni
akarod a kezem,
mikor ölelésed,
lágyselymű bársony,
mikor csendes nyugalom
fekszik velünk az ágyon,
mikor egy sóhajnyi csók
lelkünkben kincset ér.
Hálát adsz az égnek,
ezért a Szerelemért.
(97 szó a szövegben) (1024 olvasás)
Julianna: (08-03-2009 @ 07:31 pm)
Szép érzelmek. Tetszik a vers. Élvezettel olvastam :)))
csitesz: (08-03-2009 @ 08:32 am)
Szép képek. puszi Józsi
solyomlany: (08-04-2009 @ 11:23 pm)
Gyönyörüek a képeid, s az érzéseid is jól kifejezed! Gratulálok!
Üdv: solyomlany
piroman: (08-05-2009 @ 01:12 pm)
Szép ez a párosítás, gratulálok!
a_leb: (08-05-2009 @ 01:43 pm)
Nagyon szép, és valóban, a párosítás erősíti is a két vers (lehet, hogy nem is, csak a kronológia?) hatását.
aLéb
anyatka: (08-05-2009 @ 06:10 pm)
Nagyon sok szeretettel gratulálok:))))) puszi
agnes: (08-06-2009 @ 11:21 am)
Köszönöm, hogy itt jártatok, köszönöm, hogy olvastatok,...ettől én boldog vagyok.