Mert, az ősz szerelme tiéd,     
neked ontja a gyümölcsöt,
színesre festi a fák levelét
és könnye hull, ha küldöd.

Indián nyarad megszínesíti,
csókot küld szellőnek hátán,
dallamot játszik a leveleken,
és táncot jár, mosolyod láttán.

Haragját nem neked szánja,
csak a telet, őt küldené tova,
mert veled szeretne maradni,
de a tél is csak érted van oda.

Ki fehérbe öltözteti a világot,
eléd hullatja puha  bársonyát,
zizegve sikong talpaid alatt,
 jégcsapon játszik melódiát.

Dalt varázsol lépéseid alá,
ritmusát széllel zümmögi,
szerelmet vall egy éjjelen,            
karácsony este. Csendesen
                                                                
Ősz és tél, mint két kis árva,
nem várnak rájuk boldogan,
pedig csak szeretni akarnak,
adni és kapni, mint oly sokan.