:
A szürkület már leselkedett az ablakon, de beszökni még nem tudott.
A nő az asztalnál ült, és egy verseskötetet lapozgatott.
Az előtte fekvő kötetből egy verset keresett, mikor eszébe jutott a kislány.
A kislány, aki alig 12 évesen meg akart halni, mert úgy érezte vége az életének.
Annyira gyerek volt, hogy nem is tudta mit tegyen ezért. Hisz szerette az életet,
ami igenis mozgalmasan zajlott.
.
Jól tanult az iskolában, szépen szavalt, szépen énekelt, és ügyes tornász volt.
De egy nap nem sikerült az ugrás, mert nem pörgött ki rendesen a szaltója, és
félig a hátára esett. Nagyon megijedt, mert úgy érezte, elfogyott a levegő, és
fuldoklott. Lassan megszűnt a fulladás, és nem is fájt semmije. Teljesen
megnyugodott, hisz nem lett semmi baj.
Pedig a baj az megmaradt. Az eséskor meghúzódott a gerinc, és elmozdultak
a csigolyák.
Nem kellett egy év, és az egyik csípője, már szinte teljesen a hóna alatt volt,
a másik oldalt pedig a háta csúnyán kipúposodott.
A gyerekek, és sajnos a felnőttek egy része is nagyon kegyetlen tud lenni.
Sokat csúfolták.
Egyre inkább elzárkózott az emberek elől. Amikor egy alkalommal a tükörbe
nézett, és meglátta magát, úgy döntött meg akar halni. Alig evett, és egyre
csak fogyott.
Egy nap édesanyja azt mondta:
- Kicsi lányom utazunk?
- Hová anyu?
- Szlovákiába! - Nem értette igazán. De arra gondolt biztosan őt szeretnék
felvidítani.
- Elviszlek egy csontkovácshoz, Szelőcére!
Pista bácsinak hívják, aki segíteni fog neked - meglátod! -
Az anyukája ezt olyan hittel mondta, hogy ő is reménykedni kezdett.
A közeli nagyvárosban foglaltak szállodai szobát. Taxival mentek egy kicsi
falucskába, a bácsihoz. A szobában, ahova bevezette őket, csak egy ágy volt,
egy szék, és egy asztal.
Az ágyra egy koszos pléd volt terítve, rajta egy még koszosabb kabát. A szobában
áporodott, és büdös volt a levegő. Pista bácsi kedvesen megkérdezte:
- Megnézhetném a hátadat?
A gyerek vonakodva vetkőzött, de nagyobb volt benne a remény, mint a félelem.
- Előre mondom,...nagyon fog fájni!...Csinálhatom?
- Igen - hangzott egy elhaló, de mégis elszánt válasz.
A bácsi megtámasztotta egyik kezét a mellkasán, és a másikkal elkezdte a
csigolyákat igazgatni.....Szörnyű volt!
Alig bírta visszafogni a kiabálást...nagyon fájt,...mintha tüzes késsel hasogatnák a hátát,...
A csípőjét is helyére tette.
Ez olyan mint a ló rúgás.....gondolta, és csendben elájult.
A taxis ölben vitte ki a kocsiba, majd vitte fel a szállodai szobába.
Lefektették, és ő csak aludt,..aludt ...aludt. Néha néhány percre felébredt,
ilyenkor ivott egy - két korty vizet, és aludt tovább 2 napig.
Mikor teljesen éberré vált, úgy érezte ez nem ő. Érezte a változást, és ki
is tudta, - ha óvatosan is - húzni magát.
Ahogy múlt az idő, egyre nagyobb lett testében a változás, és nagyon
hálás volt a szüleinek, hisz nehéz a szegény ember gyerekének ...
de a szeretet gazdagsága, találékonysága mindent kárpótolt.
Utat találtak a gyógyuláshoz.
Mert vitték őt orvoshoz is, de az azt mondta:
- néhány év múlva tolókocsiba kerül,. sosem lehet gyereke.
S mikor ettől elsírta magát, - még le is szidta, és hisztisnek nevezte.
De egy egyszerű paraszt bácsi, visszaadta az életét. Maradt ugyan némi
nyoma a rosszul sikerült ugrásnak, de ezt már el tudta viselni.
Férjhez ment, gyerekei is lettek.....ma is boldogan él, mint a mesében.
(507 szó a szövegben) (946 olvasás)
varga80: (08-31-2009 @ 09:11 pm)
Gratulálok Ágnes!! Balázs
agnes: (09-01-2009 @ 03:30 pm)
Köszönöm Balázs! Gondolom azért írtad, mert volt bátorságom leítni! szeretettel :))
agnes: (09-01-2009 @ 03:32 pm)
Köszönöm Lyza! Nem is tudom miért jutott az eszembe,...de mát tudok mesélni róla! Köszönöm szeretettel
agnes: (09-01-2009 @ 03:39 pm)
Piro! Hogy megható,...köszönöm! Nem az volt a célom, csak végre, tudok beszélni róla, mint egy emlékről,..ami sokáig üldözött, nehezen tanultam meg vele élni.....mint a mesében szeretettel
Lyza1: (09-01-2009 @ 05:24 am)
Megható írás! Elismerésem! Lyza
Welentze: (09-01-2009 @ 05:26 pm)
Kedves Ágnes! Jó, hogy tudsz beszélni róla, nekem is reményt adnak szavaid a fiammal kapcsolatban, talán egyszer vele is megtörténik a csoda. Szeretettel ölel: Krisztina
agnes: (09-01-2009 @ 05:40 pm)
Krisztina! Tiszta szívből kívánom, hogy úgy legyen. szeretettel ölellek
Eroica: (09-01-2009 @ 08:47 pm)
Ágikám! Szép történet!
agnes: (09-01-2009 @ 09:03 pm)
Erikám! Nagyon köstönöm. szeretettel :))
alamina: (09-01-2009 @ 09:29 pm)
Könnyfakasztó történet az emberségről és az embertelenségről.
agnes: (09-01-2009 @ 10:35 pm)
Alamina! Nagyon köszönöm, de ez csak életem egy része,....és néha eszembe jut. Most el is meséltem. szeretettel
piroman: (09-01-2009 @ 11:26 am)
Megható történet. :)
agnes: (09-02-2009 @ 06:01 pm)
a leb! Nagyon köszönöm. szeretettel
a_leb: (09-02-2009 @ 09:17 am)
Kiváló írás. Nagyon tetszett
aLéb