Cím: Rendhagyó tudósítás, élet és halál között Szerző: agnes - Szemendei Ágnes (09-15-2009 @ 06:50 pm)
:
Rendhagyó tudósítás, élet és halál között
Kérlek ..kérlek..ugye nem akarsz elengedni? Ugye nem? Tudom, hogy most rettenetesen érzed magad - .persze hogy tudom, - veled együtt szenvedek. Emlékszem, mennyire nehéz volt, az első kezelés után. Mikor aggódva néztelek. és reszkettem érted, mert Éreztem milyen nehéz nyelni, a szád tele hólyagokkal, sebekkel, mart és csípet minden, közben vérzett az ínyed.
De akartál, és megmaradtam, elrejtőztem benned, és csak mosoly született a mostani kezelésig az arcodon.
Jaj, de most, az esélyeid, ami az enyém is, egyenlő szinte a semmivel, Reszketek a félelemtől, és tudd meg, A TE akaratod az én erőm. Mert látom, ahogy bujkálok benned, hogy mi gyötör, és a kínok kínját okozza. Már megint vizsgálaton voltunk, RTG .és Uh, - és minden ami lehet. Itt könyörgöm, vegyétek észre, - de hiába, - a felvételen nem látszik, és megőrjít ahogy fáj a hasad.
Most megjelent az első lyukacska, segítsééééég, kérem valaki, Segítsééég, jaj még egy,..
Ekkor megéreztem, ahogy a hordággyal megindultak az Intenziv felé. Pillanatok sokan lettek körülötted, és a sebész azt mondta, vállalom! Szerettem volna átölelni, de akkor mi lesz veled, így maradtam. Kitörő örömmel fogadtam a döntését, mikor elindultunk a sebészetre. Boldog voltam. Boldog és mégis, valami furcsa félelemben remegtem, mert éreztem, mennyire akarsz, és mégsem tudsz megtartani. Kiengedtél, én csak néztem rád megrökönyödve, - szóval - így nézel ki, ha meghalsz.
Ki lökdösődik, ki üt ver engem? - jaaaaj - hurrá visszamehetek!
Még alig tértem észhez, és máris valami fájdalom hasított belém, amit te, nem is é rezhettél, szerencsére. Elcsodálkoztam, mit csinál ez az EMBER? Úgy jár a keze mint a gép. Mégis vigyáz rád, óvatosan teszi a dolgát. De közben megszabadít cca 1 méter béltől,.kitisztítja a hasüreget,.és a már az összevarrt belek fölött bezárja a sebet.
Uram atyám! Már megint kívülről látlak, és az öltéseket a hasadon. Ezt már ismerem! És a következő percben megint a tied vagyok
Lassan megindulnak veled,. bevisznek a sebészeti Intenzívre, és kezdődik a várakozás. Édesanyád megcsókolhatja a homlokod, és átengedi azt az egy helyet - neki - a kislánynak akit annyira szeretsz, aki annyira szeret!
Ma már áthoztak a Bel. ITO ra. Csak néhány nap telt el, és újra hallhatom a hangod. Az első kérdésed, hogy van a szobatársad? Nyugodj meg, ő már sétál a folyosón. Közben arra gondolok, én azért maradtam meg neked, mert a sebész varázsolt. Nélküle esélyünk sem lett volna, hogy megmaradjunk egymásnak. Ő is azt mondta, csak Nulla esélyt tud adni, de abba beleadja amit csak lehet.
Köszönöm, köszönöm - mert én sem éltem volna túl, amit csak veled lehet, mert Én vagyok a 22 éves ÉLETed
A történetnek 3 év múlva, minden ragaszkodás ellenére vége lett.
(442 szó a szövegben) (952 olvasás)
Welentze: (09-15-2009 @ 08:12 pm) Kedves Ágnes! Én is átéltem veled az élet és halál közötti létet, a kétségbeesést, hogy elveszíthetjük a szeretteinket. Ölel: Krisztina
agnes: (09-15-2009 @ 09:33 pm) Krisztina! A fiú az egyik betegünk volt. Gyakran hallottam, úgye nagyon fogsz vigyázni rá. Sajnos, nem tudtuk megvédeni a haláltól. Olyan volt majdnem mintha a fiam lenne. Köszönöm, hogy olvastál szeretettel
kiralylany: (09-15-2009 @ 10:06 pm) Hátborzongató... de valahogy... mégsem szomorú...
Nefelejccss: (09-16-2009 @ 05:05 pm) Jajjjj, drága Ágicám! Tisztességesen beleborzongtam írásodba... Előttem levő hsz-ben benne van minden, amit írni akartam, annyit tennék hozzá, jó lenne, ha a te mentalitásod, igaz emberséged általános lenne.
Sok puszi: Nefi
Lyza1: (09-16-2009 @ 07:04 am) Engem borzaszt ez a téma...elvesztettem már sok szeretett embert, s még az olvasása is megvisel...Persze ez nem von le írásod értékéből!...Ölellek: Lyza
agnes: (09-16-2009 @ 07:11 am) Királylány! A halál bár fájdalmat okoz a hozzátartozóknak .de akkor is csak egy állapot. Én megpróbáltam az"élete" lenni, és elmondani, mit is láttam, éreztem, ebben a fiúban.Talán egy kicsit megemlékeztem, és mert beszéltem róla, emlékként még itt van. Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel
agnes: (09-16-2009 @ 07:13 pm) Nefikém! Nagyon kedves vagy, de túlértékelsz, nagyon sokan a hívatásuknak tekintik,...mert mikor belép az ember az osztályra, szinte átöleli a betegek szeretete....az nagyon jó érzés
agnes: (09-16-2009 @ 07:23 am) Lyza! Megértelek. Nekem is sokszor "megszaggatta a lelkem. De én azt gondolom, hogy szabott időre dolgozik, ez a feladata, és nem ő dönti el kinek és mikor kell vele mennie. Akinek lejárt az ideje, ...azt vinnie kell. Korától függetlenül. A lélek regenerálódik, csak egyre lassabban. Köszönöm, hogy olvastál, a szavaid. szeretettel ölellek
vp_rozika: (09-16-2009 @ 08:03 am) Szia Ágnes! Remélem, jól értelmezem versedet, mikor izgalommal drukkolok a megszemélyesített létnek - életnek -, hogy ne hagyja el a hozzárendelt testet. Sajnos, hiába, a halál volt az erősebb. Borzalmasan nehéz hivatást választottál! Mikor gyerekkoromban megkérdezték, mi nem szeretnék lenni, azonnal rávágtam: orvos és nővérke. Nem is tudom, hogy lehet ilyen erős lélekkel születni, aki ennyi borzalmat elvisel, sőt képes a legreménytelenebb pillanatokban reményt önteni a szenvedőbe. Versedhez szívből gratulálok! Rozika a mélyen tisztelő
agnes: (09-16-2009 @ 08:29 am) Rozika! Szerettem ápolónő lenni. A legnehezebb volt feldolgozni, többet nem lehetek, mert beteg vagyok.Néhány héttel ezelőtt még, ..a trolin már messziről rám szól az egyik hozzátartozó,...azért egy kicsit/nagyon/ zavarba hozott. Mindenütt ültek, És jó néhány álló utas is volt. Mindenki hallotta, hogy / neki legalább is/ én vagyok a legaranyosabb nővérke,...
naiva: (09-16-2009 @ 10:02 pm) Hátborzongató és szomorú... Én nem bírnám ezt csinálni... a lelkem nem bírná. Minden tiszteletem a hivatástudattal rendelkező ápolóké... Megható emléket állítottál a fiúnak Ágikám! Puszilak!
|