[ Kezdőlap ][ Házirend ][ Blog ][ Irodalom Klub ][ Minden Ami Irodalom ][ Olvasóterem ][ Képtár ][ Műterem ][ Fórum ]
Hoppá !!!

Kedvenc versek
a You Tube-on
Tedd fel a kedvenceidet.




Ellenőrizd a helyesírást,
ha nem vagy biztos benne!




Tagjaink könyveit itt rendelheted meg



Fullextra Arcképtár


Küzdőtér

Szia, Anonymous
Felhasználónév
Jelszó


Regisztráció
Legújabb:
: MLilith
Új ma: 0
Új tegnap: 0
Összes tag: 9161

Most jelen:
Látogató: 63
Tag: 0
Rejtve: 0
Összesen: 63


Üzenőfal
Arhívum   

Csak regisztrált felhasználók üzenhetnek. Lépj be vagy regisztrálj.

Szolgáltatások
· Home
· Arhívum
· Bloglista
· Fórumok
· Help
· Hír, cikk beküldő
· Irodalom
· Irodalom Klub friss
· Journal
· Keresés
· KIRAKAT
· Kirakat Archivum
· Magazin
· Mazsolázó
· Mazsolázó Archivum
· Mazsolázó beküldő
· Minden Ami Irodalom
· Mindenkinek van saját hangja
· Műterem
· Nyomtatási nézet
· Olvasóterem
· Partneroldalak
· Privát üzenetek
· Személyes terület
· Témák, rovatok
· Üzenőfal
· Összesítő

cheap cigarettes sorry.
Cím: Rendhagyó tudósítás, élet és halál között
Szerző: agnes - Szemendei Ágnes
(09-15-2009 @ 06:50 pm)

:

 

 

Rendhagyó tudósítás, élet és halál között




Kérlek ..kérlek..ugye nem akarsz elengedni? Ugye nem? Tudom,
hogy most rettenetesen érzed magad - .persze hogy tudom, - veled
együtt szenvedek. Emlékszem, mennyire nehéz volt, az első kezelés
után. Mikor aggódva néztelek. és reszkettem érted, mert Éreztem
milyen nehéz nyelni, a szád tele hólyagokkal, sebekkel, mart és csípet
minden, közben vérzett az ínyed.

De akartál, és megmaradtam, elrejtőztem benned, és csak mosoly
született a mostani kezelésig az arcodon.



Jaj, de most, az esélyeid, ami az enyém is, egyenlő szinte a semmivel,
Reszketek a félelemtől, és tudd meg, A TE akaratod az én erőm. Mert
látom, ahogy bujkálok benned, hogy mi gyötör, és a kínok kínját okozza.
Már megint vizsgálaton voltunk, RTG .és Uh, - és minden ami lehet.
Itt könyörgöm, vegyétek észre, - de hiába, - a felvételen nem látszik, és
megőrjít ahogy fáj a hasad.



Most megjelent az első lyukacska, segítsééééég, kérem valaki, Segítsééég,
jaj még egy,..



Ekkor megéreztem, ahogy a hordággyal megindultak az Intenziv felé.
Pillanatok sokan lettek körülötted, és a sebész azt mondta, vállalom!
Szerettem volna átölelni, de akkor mi lesz veled, így maradtam. Kitörő
örömmel fogadtam a döntését, mikor elindultunk a sebészetre. Boldog
voltam. Boldog és mégis, valami furcsa félelemben remegtem, mert éreztem,
mennyire akarsz, és mégsem tudsz megtartani. Kiengedtél, én csak néztem
rád megrökönyödve, - szóval - így nézel ki, ha meghalsz.



Ki lökdösődik, ki üt ver engem? - jaaaaj - hurrá visszamehetek!


Még alig tértem észhez, és máris valami fájdalom hasított belém, amit te,
nem is é rezhettél, szerencsére. Elcsodálkoztam, mit csinál ez az EMBER?
Úgy jár a keze mint a gép. Mégis vigyáz rád, óvatosan teszi a dolgát. De
közben megszabadít cca 1 méter béltől,.kitisztítja a hasüreget,.és a már az
összevarrt belek fölött bezárja a sebet.



Uram atyám! Már megint kívülről látlak, és az öltéseket a hasadon. Ezt már
ismerem! És a következő percben megint a tied vagyok



Lassan megindulnak veled,. bevisznek a sebészeti Intenzívre, és kezdődik a
várakozás. Édesanyád megcsókolhatja a homlokod, és átengedi azt az egy
helyet - neki - a kislánynak akit annyira szeretsz, aki annyira szeret!


Ma már áthoztak a Bel. ITO  ra. Csak néhány nap telt el, és újra hallhatom
a hangod. Az első kérdésed, hogy van a szobatársad? Nyugodj meg,
ő már sétál a folyosón.
Közben arra gondolok, én azért maradtam meg neked, mert a sebész varázsolt.
Nélküle esélyünk sem lett volna, hogy megmaradjunk egymásnak.
Ő is azt mondta, csak Nulla esélyt tud adni, de abba beleadja amit csak lehet.

Köszönöm, köszönöm - mert én sem éltem volna túl, amit csak veled lehet,
mert Én vagyok a 22 éves ÉLETed


A történetnek 3 év múlva, minden ragaszkodás ellenére vége lett.

 





(442 szó a szövegben)    (952 olvasás)   Nyomtatható változat


Welentze: (09-15-2009 @ 08:12 pm)
Kedves Ágnes! Én is átéltem veled az élet és halál közötti létet, a kétségbeesést, hogy elveszíthetjük a szeretteinket. Ölel: Krisztina

agnes: (09-15-2009 @ 09:33 pm)
Krisztina! A fiú az egyik betegünk volt. Gyakran hallottam, úgye nagyon fogsz vigyázni rá. Sajnos, nem tudtuk megvédeni a haláltól. Olyan volt majdnem mintha a fiam lenne. Köszönöm, hogy olvastál szeretettel

kiralylany: (09-15-2009 @ 10:06 pm)
Hátborzongató... de valahogy... mégsem szomorú...

Nefelejccss: (09-16-2009 @ 05:05 pm)
Jajjjj, drága Ágicám! Tisztességesen beleborzongtam írásodba... Előttem levő hsz-ben benne van minden, amit írni akartam, annyit tennék hozzá, jó lenne, ha a te mentalitásod, igaz emberséged általános lenne. Sok puszi: Nefi

Lyza1: (09-16-2009 @ 07:04 am)
Engem borzaszt ez a téma...elvesztettem már sok szeretett embert, s még az olvasása is megvisel...Persze ez nem von le írásod értékéből!...Ölellek: Lyza

agnes: (09-16-2009 @ 07:11 am)
Királylány! A halál bár fájdalmat okoz a hozzátartozóknak .de akkor is csak egy állapot. Én megpróbáltam az"élete" lenni, és elmondani, mit is láttam, éreztem, ebben a fiúban.Talán egy kicsit megemlékeztem, és mert beszéltem róla, emlékként még itt van. Köszönöm, hogy olvastad, szeretettel

agnes: (09-16-2009 @ 07:13 pm)
Nefikém! Nagyon kedves vagy, de túlértékelsz, nagyon sokan a hívatásuknak tekintik,...mert mikor belép az ember az osztályra, szinte átöleli a betegek szeretete....az nagyon jó érzés

agnes: (09-16-2009 @ 07:23 am)
Lyza! Megértelek. Nekem is sokszor "megszaggatta a lelkem. De én azt gondolom, hogy szabott időre dolgozik, ez a feladata, és nem ő dönti el kinek és mikor kell vele mennie. Akinek lejárt az ideje, ...azt vinnie kell. Korától függetlenül. A lélek regenerálódik, csak egyre lassabban. Köszönöm, hogy olvastál, a szavaid. szeretettel ölellek

vp_rozika: (09-16-2009 @ 08:03 am)
Szia Ágnes! Remélem, jól értelmezem versedet, mikor izgalommal drukkolok a megszemélyesített létnek - életnek -, hogy ne hagyja el a hozzárendelt testet. Sajnos, hiába, a halál volt az erősebb. Borzalmasan nehéz hivatást választottál! Mikor gyerekkoromban megkérdezték, mi nem szeretnék lenni, azonnal rávágtam: orvos és nővérke. Nem is tudom, hogy lehet ilyen erős lélekkel születni, aki ennyi borzalmat elvisel, sőt képes a legreménytelenebb pillanatokban reményt önteni a szenvedőbe. Versedhez szívből gratulálok! Rozika a mélyen tisztelő

agnes: (09-16-2009 @ 08:29 am)
Rozika! Szerettem ápolónő lenni. A legnehezebb volt feldolgozni, többet nem lehetek, mert beteg vagyok.Néhány héttel ezelőtt még, ..a trolin már messziről rám szól az egyik hozzátartozó,...azért egy kicsit/nagyon/ zavarba hozott. Mindenütt ültek, És jó néhány álló utas is volt. Mindenki hallotta, hogy / neki legalább is/ én vagyok a legaranyosabb nővérke,...

naiva: (09-16-2009 @ 10:02 pm)
Hátborzongató és szomorú... Én nem bírnám ezt csinálni... a lelkem nem bírná. Minden tiszteletem a hivatástudattal rendelkező ápolóké... Megható emléket állítottál a fiúnak Ágikám! Puszilak!

  

[ Vissza: agnes - Szemendei Ágnes | Művek listája ]

PHP-Nuke Copyright © 2005 by Francisco Burzi. This is free software, and you may redistribute it under the GPL. PHP-Nuke comes with absolutely no warranty, for details, see the license.
Page Generation: 0.31 Seconds