Szeptemberi ég alatt
számtalan csoda.
Nyár és ősz rendezkedik,
milyen legyen
a vénasszonyok nyara.
Megterít az ősz,
búcsúzik a nyár.
Még simogat a napsugár.

Megőszülő fényben,
mégis forróságban,
lebegve fürdenek,
tőkéjükön a levelek.
Közéjük bújva,
mint dús keblű hölgyek,
szőlőfürtök egész sora
hívogatón enyeleg.

A fákról édes almák,
kínálják testüket,
Kerek vállukat látva,
szinte fáj a vágy.
Így hát fizetsz érte,
de élvezed,
zamatos ízét,
csábító illatát.

Sárgán csalogató körték,
mint telt derekú asszonyok,
ringatják csípőjük
megérett ízeit.
Ha kemény még
kéreti magát,
de puhán, csak
néked adná önmagát.

Szeptemberi ég alatt
számtalan csoda.
Nyár és ősz rendezkedtek
szépséges lett
a vénasszonyok nyara.
Megterített az ősz,
búcsút intett a nyárnak,
a szőke napsugárnak.