:
Szemendei Ágnes: Elfogyott a fény
Némám csorgott a könnyem,
suttogva hívtalak a csöndben.
Nem válaszoltál,
csak fény ragyogott fölöttem.
Még nem is érezte,
de már féltette
szerelmüknek szárnyát.
Fény Zenitje megvédte,
de a hold elvette,
sátrának árnyát.
Némám csorgott a könnyem,
suttogva hívtalak a csöndben.
Nem válaszoltál,
megfakult a fény fölöttem.
Megtépett lelkében
elhalkult zene,
parázs lett az éj tüze.
Magánya volt a fájdalom,
de hamuvá lett,
egy hajnalon.
Némám csorgott a könnyem,
suttogva hívtalak a csöndben.
Nem válaszoltál,
elfogyott a fény fölöttem.
(73 szó a szövegben) (997 olvasás)
a_leb: (11-23-2009 @ 11:39 pm)
Érdekes, izgalmas szerkezetű vers. Azt hiszem, ez egy jól előadható, árnyalt érzelmek megjelentésére kiválóan alkalmas írás.
aLéb
Captnemo: (11-24-2009 @ 09:27 am)
Fájó, szép vallomás ez kedves Ágnes. Tényleg szép. Gratulálok.
piroman: (11-24-2009 @ 09:32 am)
Igaza van a lébnek, duóban kellene előadni.
Julianna: (11-24-2009 @ 11:23 am)
Én is a_leb véleményét osztom, tetszik a vers,nagyon szép.
Anna1955: (11-25-2009 @ 10:43 pm)
nagyon fájt olvasni is... Ölellek Anna
blue: (11-26-2009 @ 10:12 am)
Érdekes vers...szép, csak szomorkás.