:
Van amikor a csönd dühe,
furcsa zajokat kavarna.
Csak félelmed növelné szava,
Itt kopogás, ott nyögés zaja.
Ha tétova hangon átölelne,
üveg sikolyú mosolyával
elvarázsolva, de hallhatod,
már messziről űzi bánatod.
Ha barátodként mégis átkarolna,
mint fiókákat a fészek otthona,
törli könnyed, megbánásodra várva,
hogy már tegnap, vágytál a halálra.
(48 szó a szövegben) (949 olvasás)
szucsistvan: (03-09-2010 @ 01:22 pm)
nagyon szép a versed Ági
Teru: (03-09-2010 @ 04:20 pm)
Kedves Agnes,
talán a hozzá csatolt kép teszi ilyen szomorúvá, nem tudom. Nekem ez a kép tavalyi száraz növényzetet juttat eszembe, nem kitörni vágyó virágot. Menne már a hó a fenébe. Versed nagyon szép.
szeretettel Teru
Attila61: (03-09-2010 @ 10:07 am)
Kedves agnes! Nagyon szép verset írtál! Üdvözöllek!
Eroica: (03-09-2010 @ 10:55 am)
Ágikám! Nagyon szép! De Te is , jaj, ha jön a tavasz, megjön a hangulatod is, remélem. Hiányoztál a találkozóról. Ölellek sokszor: Erika
Julianna: (03-09-2010 @ 12:44 pm)
Szomorkás, de szép vers. Eljön a tavasz! A hangulatod biztosan jobb lesz.
Anna1955: (03-13-2010 @ 05:24 am)
Drága Ágnesem, ez a vers mérhetetlenül szomorú...:(((( A vidám, csattanósaidat szívesebben olvasom, de ez a vers most nagyon közel áll a szívemhez... Fel a fejjel, jön a tavasz...Magamat is ezzel húzom át egyik napból a másikba... Ölellek szeretettel: Anna
agnes: (03-13-2010 @ 10:52 am)
Köszönöm, hogy olvastátok, és a véleményeket. Anna! Te meg belét látsz! ölellek titeket! agnes
Samway: (03-13-2010 @ 11:25 am)
Ágikám sokszor a csend tud nagyon kiabálni....
