Csak rád gondoltam,
és csókod éreztem vállamon,
bársonyos érintéssel
végig siklott ajkamon.
Tenyeredbe zártad arcom
szemedben vágy lobogott,
szeretlek,
akarlak,
suttogtad a szavakat.
Varázslatos a szeptemberi ég,
a rajta feszülő éjszaka,
lassan csorogni kezd,
hogy függönye legyen a vágynak,
mielőtt ezüst ruhába öltöznénk,
engedve a hold akaratának.
Beteljesült boldogságunk
bőrünkre ültette,
verejték gyöngyeit,
Szellő szárította,
fényét vették a csillagok.
Még hallottam szuszogásodat,
gyöngéden megérintette arcomat.
Az olvadozó éjjel,
álomban ringatott.
De lassan utol ért a reggel,
még számon éreztem ajkad,
lágyan beletúrtál hajamba.
A szelló átölelve súgdosott,
én voltam ott,
az álmodban éjszaka..