:
Az utolsó fellángolás
Az ablak függönye, kecsesen lebben
mint szellemek árnya libben a ránc,
az emlék életre kelti a sóhajt,
oly sokszor fakasztott benne a vágy.
Hirtelen előtte kedvese arca
rajta a mosoly csöndes varázs,
nyújtja a két kezét szerelmes hévvel
már karjában ringatja az éji csodát.
Szeretlek! súgja, de a hangja nevet.
Úgy hiányoztál, mint harmat a rétnek,
a havazás karácsony éjjelének,
vagy tavaszt köszönteni a hóvirág.
Forró nyarakban felhő vagy az égen,
kandalló melege tél hidegében,
gyertyának lángjából libegő tánca,
szürkületi ének, éjszaka álma.
Izzik a vágyuk, mint zsarátnok éden
ringatja testüket ezernyi fényen,
tomboló a mámor. felsír az élet,
miért őt választod, még én is kérlek.
Mert ő a fényem, angyalom az égen,
enyém volt teste, szerelme egészen.
Vén vagyok, és betegen ágyba zárva,
ő az én hercegnőm álmaim vágya.
Ma elmegyek vele, nem maradhatok,
súlyos vagy már nekem, összeroppanok.
Itt marad üresen lelkemnek háza,
jöjjön a máglya, lobogva a lángja..
(154 szó a szövegben) (971 olvasás)
Julianna: (04-13-2010 @ 01:55 pm)
A versenyben is nagyon tetszett a vers! :))) Edit.
Attila61: (04-13-2010 @ 12:18 pm)
Szép verset írtál Ágnes! Üdv. Attila!
Grigo: (04-13-2010 @ 12:59 pm)
Kedves Ágnes. Már a versenyben is megcsodáltam a versedet, gratulálok hozzá szeretettel : Zoltán
a_leb: (04-14-2010 @ 03:21 pm)
Nagyon jó a történet, a formában találtam némi eltérést szakaszonként. Tetszett a versed.
aLéb
Teru: (04-14-2010 @ 04:06 pm)
Kedves Ágnes,
a versenyen is nagyon tetszett, most is. Örülök hogy feltetted, érdemes újra olvasni.
Szeretettel Teru
Meryenn: (04-14-2010 @ 09:56 pm)
Kedves Ágnes!
Szeretettel gratulálok csodálatos versedhez.Sokszor elolvastam.
Szeretettel:Meryenn
blue: (04-15-2010 @ 11:05 am)
De szép!)))