/ Húgomnak ajánlva/

Hűvös éjjel,  néma árnyak,
látogatóba indulnak.
Arra várva bűvös éjjel,
veled lehessen  a fénnyel.

Elindult hát utcákon át,
nem érezte az út porát,
ablakodhoz emelkedve,
kíváncsiság is vezette.

Vajon mennyit változott?
Emlékszik e még reám?
Örülne, ha megölelném,
e bűvös, csodás éjszakán?

Üveg előtt szellem árnya,
Az ablaknál áll a párja,
arcán végig, könny csorog,
szeme mégis mosolyog.

Átlép mellé, nincs akadály,
megöleli  a derekát,
megcsókolja, de hiba, és
nem is hallhatják szavát.

Hogy tudjon rólam, mit tegyek?
A gyertya lángja én leszek.
Itt ülök a kanóc végén,
és lángként táncolok neked.

Integetek, lobogok,
már Te is tudod itt vagyok!?
Mélyen nézel a szemembe,
és szereteted rám ragyog

Hallgatlak, mesélj kincsem,
ettől szebb zene már nincsen.
Jött a hajnal és küld, megyek!
jövőre újra itt leszek.