:
Hallani lehet belül,
ahogy üt, ver, szüntelenül.
Néha kihagy,
mint motorok hangja,
Ilyenkor nem a szerelem az,
ami előre űzi, hajtja.
Harangszó délben,
hullám szél ellenében,
napfény a felhők tetején,
futó zápor, sivatag közepén.
Néha sípol,
mint mozdonyok őre
de levegője átjárja még,
föl, le, ki, be, előre,
bár szűkösen, de van elég.
Már csak a szeretet hajtja,
igaz, elveszett a hangja,
de az élet hatalom.
Csak elvehetik tőle,
de magától nem adja.
(58 szó a szövegben) (969 olvasás)
pirospipacs: (02-21-2011 @ 05:33 pm)
Kedves Ágnes!
" néha sípol... szeretet hajtja..." Nagyon megfogtad a lényeget, hadd döcögjön csak tovább!
Gratulálok!
Szeretettel: pipacs :)
estelente: (02-21-2011 @ 07:45 pm)
Ne is adja! Szívritmusú a versed. Gratulálok! Estelente
a_leb: (02-21-2011 @ 10:17 am)
Ágnes, jólmegforgattál, és nagyon tetszett, ahogy ebben a versben elkötelezted magad az élet mellett. A röviden megfutó, egymást erősítő gondolatok, a szépen vezetett történet és az ütős konklúzió nekem nagyon bejött. Örömmel olvastam!
aLéb
Grigo: (02-22-2011 @ 05:14 pm)
Nekem is nagyon tetszett a versed kedves Ági ! Gratulálok szeretettel : Zoltán
Attila61: (02-22-2011 @ 10:39 pm)
Ágnes! Nagyon tetszett a versed! Szeretettel üdvözöllek! Attila!
fényesi: (02-23-2011 @ 08:16 am)
Vigyen, csak vigyen Ágnes! Jó egészséget! János
doszke: (02-24-2011 @ 02:58 pm)
Jól írod!!!! Bennünk leghatalmasabb a szív!!!!
Csodás élmény volt olvasni Gratulálok. üdv.doszke
zsuka49: (02-24-2011 @ 05:37 pm)
Nagyon jóóóóóóó, tetszik a téma, remek a ritmusa....
Puszizsuzsi
kiralylany: (02-25-2011 @ 01:04 pm)
Nagyon tetszett csupaszív versed!