Attila61: (09-21-2011 @ 01:24 pm)

Kedves Ágnes! Ráér a homály, van még útelágazás, indulj másfelé. Jó vers, csak szomorú! Szeretettel olvastalak! Attila!

pirospipacs: (09-21-2011 @ 05:49 pm)

Egérutat kell nyerni, jutott most eszembe hirtelen, de félre a tréfával. Nagyon kifejező vers, a kilátástalanságot, és a ne tovább-ot érzem benne. Gratulálok! Ölellek: pipacs :)

_zizike_: (09-21-2011 @ 06:34 pm)

nem az vár Rád!!! izike

Julianna: (09-21-2011 @ 09:23 am)

Van ilyen helyzet és érzés. Röviden, velősen fogalmaztad meg Ágika!

Lyza1: (09-21-2011 @ 09:56 am)

Igen tömör és kifejezö írás! Gratulálok! Lyza

toni1: (09-21-2011 @ 11:10 am)

Kedves Ágnes! Nagyon sok ember maga előtt csak a célt látja. Én mindig azt montam az életben az út a cél, oda, az utun végére, úgy is odaérünk egy napon, de ami sokkal fontossabb: Hogy értünk oda, milyen volt az utunk? Úgy mint a szerelemben, és a hegymászásban. Mindkettőnél nem a csúcs a cél, hanem az út. Ha az útunk szép volt, a csúcson az élvezet csak akkor tökéletes. üdv Tóni

_zizike_: (09-22-2011 @ 12:43 am)

Drága Ágikám, nem tudtam úgy nyugovóra térni, hogy ne jöjjek vissza és írjam ide, hogy nagyon szeretlek, hisz ezer éve ismerlek, olvastam/olvasom és imádtam/imádom a verseidet és tudom, hogy Te egy erős Csaj vagy, szívenütött a versed ... , na! Aztán, mint látod, le is reagáltam, szánom-bánom, csak szeretetből förmedtem Rád. Nem gondolhatsz ilyenekre, meg különben is! Cél - terv - megvalósítás! ez vár Rád! ... na ugye! :))) Szeretetölelésem küldöm ezerrel: izike

Teru: (09-23-2011 @ 10:53 pm)

Drága Ágnes, talán akaratlanul is előre szeretnél haladni...Ölellek Teru

a_leb: (09-25-2011 @ 05:48 pm)

Itt ez ember örök kétsége szólalt meg nekem. Helyén van nagyon minden szó. aLéb

haaszi: (09-25-2011 @ 07:14 pm)

Hogyan...? Se előre, se hátra...? Nagy a baj akkor. Teljes tanácstalanság, kétely. Győzd le, kívánom!

agnes: (09-26-2011 @ 08:55 am)

Mindenkinek köszönöm, hogy olvasta, és és azt különösen, hogy írt is alá. Igen, nagy a baj, nálam, és még sokunknál. Nagy, mert nem tudni,mi lesz holnap, és amit megérzésként tudni lrhrt, nem vigasztaló. Mert a tanácstalanság óriási. Mert... de nem sorolom, az nem segít, se nekem, se másokon. Talán kioldalazunk ebből a helyzetből, Ha harc, legyen harc, és ha kell, fenéken csúszva, /már az egyensúly miatt/ Talán messzire kell menni, de ha így útra lelni, akkor azt kell tenni.... akár itt belül. szeretettel agnes